BKV-figyelő

Kényes kérdést feszeget András nevű olvasónk levele. Az önkormányzati kampány kiemelt témája volt a hajléktalanok ügyének megoldása, azóta is heves vita folyik a városvezetés módszerének helyességéről, illetve helytelenségéről. Nem a BKV-figyelő tiszte igazságot tenni, azt azonban az alábbi levél is bizonyítja, hogy a probléma megoldása jócskán várat magára.

Félreértés ne essék: okozhat nekünk kényelmetlenséget, hogy emberek élnek otthon nélkül, az áldozatok azonban nem mi vagyunk, hanem az érintettek – ezt fontos hangsúlyozni. A téma érzékenységére való tekintettel olvasónk levelét szerkesztett és rövidített formában tesszük közzé. Kérünk benneteket, tartózkodjatok a sértő és érzéketlen hozzászólásoktól!

Tényleg szinte minden utazás során felmerül az emberben a kérdés, hogy "Ezért veszek bérletet..? Ezért fizetek?!"

Amikor nap mint nap hajléktalanok mellett kell utaznom, akik nem vesznek se jegyet, se bérletet, az nem kellemes érzés. Persze, ők is emberek, utazzanak, csak akkor nekem se kelljen bérletet vennem!

A múltkor történt, hogy jön a kedves ellenőr, mutatom neki a bérletemet, rábólint és továbbmegy, majd az előttem lévő hajléktalantól kéri a jegyet/bérletet. Csóválja a fejét, hogy neki sajnos olyan nincs...

Az ellenőr továbbmegy, és inkább elkezd b...ogatni egy anyukát, aki a sok cucca és a babakocsi miatt nem fért oda a jegylyukasztóhoz. Pedig volt neki jegye, csak nem tudta kilyukasztani, érthető okok miatt. Nem büntette meg, de szóváltásba keveredett vele, és ami még felháborítóbb, hogy a hajléktalant se szállították le a villamosról.

Ha csak egy védtelen ellenőr lett volna, még egy fokon megérteném, de két ellenőr volt, négy közterület-felügyelővel, és a négy közteresből kettő igencsak nagydarab, és erős volt. Kérdem én ezek után: ezért fizetünk?

Az elmúlt években néhány alkalommal már előfordult, hogy a blogra író olvasók a történetüket kiszínezve, a valóságtól elrugaszkodva mesélték el esetüket. Mivel ezekre egytől egyig fény derült, az olvasók rájöttek, hogy ezzel nem érdemes szórakozni, a valóság mindig kiderül. Éppen ezért ritkák az ilyen esetek, azonban hazugság lenne azt állítani, hogy nem fordult elő ilyen.

Az elmúlt 5 évben több ezer bejegyzés jelent meg a blogon, a Facebookot is ide véve ez a szám 10 ezer fölött van. Úgy gondolom, hogy ilyen számok mellett a néhány, maximum egy tucat, egyébként egyáltalán nem kirívó ilyen eset nem számít soknak, tehát még mindig jó az arány. Azonban ami most történt velünk, arra még nem volt példa.

Pár napja két Facebookra feltöltött kép és a mellékelt információk kapcsán azt írtuk, hogy az FLR-717-es rendszámú Volvo busz utasterében 47 fokot mutatott a belső hőmérő. Ha rossz a klíma, akkor ez megeshet, sajnos nincs ebben semmi meglepő, éppen ezért nem is gyanakodtunk a sztori hitelességét illetően. Pedig kellett volna, ugyanis ma kiderült, hogy a kép feltöltője, Molnár Péter elfelejtette leírni, hogy az állításaival ellentétben a két kép nem ugyan azt a buszt ábrázolja, és azt is elfelejtette megosztani velünk, hogy a 47 fokot egy napon álló, végállomáson várakozó busz utasterében mérték.

A BKV belső vizsgálatot folytatott, aminek az eredménye az lett, hogy az FLR-717-es busz vezetőjét majdnem kirúgták egy olyan kép miatt, amit nem is ő készített, és amihez semmi köze. Szerencsére a műszerfalon lévő adatokból sikerült megállapítani, hogy a két busz nem ugyan az, így a buszvezető megúszta a büntetést.

Minderről ma Huber Csaba olvasónknak számolt be a Facebookon, neki köszönhető, hogy hozzánk is eljutott az igazság. Mint írja, a busz hőmérőjét ábrázoló képet egy buszvezető készítette, és ő töltötte fel az internetre azzal a céllal, hogy bemutassa, mennyire felmelegedett a busz a várakozás közben. Molnár Péter olvasónk ennek ellenére a valóságot elferdítve úgy osztotta tovább az információkat, hogy az majdnem egy BKV-s állásába került. Úgy gondolom, hogy egy ilyen eset nem maradhat következmények nélkül, és erről beszélni kell. Minden olvasóban tudatosítani kell, hogy a blogon megjelent információkat a BKV elolvassa, és az illetékesek kivizsgálják a történteket. Minden mondatnak és állításnak súlya van, ami akár egy dolgozó állásába is kerülhet, éppen ezért senki sem engedheti meg magának, hogy a valóságtól eltérő történetet küldjön be nekünk.

Ahogy az a blog bemutatójában és szabályzatában is olvasható, bármennyire is igyekszünk, sajnos nem tudunk minden történet valódiságáról meggyőződni, éppen ezért a blogon megjelent információkért mindig az vállalja a felelősséget, aki a történetet beküldi, aki leírja az adott esetet. Ha kiderül egy levélről, hogy nem fedi a valóságot, minden esetben jogi lépéseket teszünk, ahogy megtesszük ezt ma is.

A BKV-figyelőnek nincs szüksége kitalált, hatásvadász történetekre, nincs szüksége kamu sztorikra. Azért fontos erről beszélni, mert a későbbiekben sem fogjuk tolerálni, ha valaki hazugságokkal vezeti félre az olvasókat és a BKV-t, ezzel rombolja a blog és a szerkesztők hírnevét.

A fenti esettel kapcsolatban ahogy már írtam, a szükséges jogi lépéseket a mai napon megtettük.

Az okozott kellemetlenségek miatt a BKV-tól és az érintett járművezetőtől olvasónk nevében is elnézést kérünk!

Olvasónk a szöuli metróról, a világ egyik legnagyobb földalatti hálózatáról írt nektek egy részletes bemutatót. Kicsit hosszú, de megéri végigolvasni:

Hosszú idő óta csak botrányokról, utas- és ellenőrverésekről, visszaélésekről, jármű problémákról olvashatunk ezen a blogon. Ez természetesen érthető, hiszen elsődlegesen az a blog célja, feladata, hogy figyelje a visszaéléseket és tudósítson róluk. Azonban úgy gondoltam, hogy talán hasznos lenne egy kis változatosság, és amúgy is régóta érlelem magamban a gondolatot, hogy megírjam a tapasztalataimat a szöuli metróközlekedésről, mintegy kontrasztként a hazai állapotokkal (kicsit hosszú lesz, aki nem szeret olvasni, most még menekülhet:)

Szöul Dél-Korea fővárosa és egyben legnépesebb városa is, a Wikipedia szerint több mint tízmillióan lakják. Jelenleg ez azt jelenti, hogy a város a 8. a világ legnépesebb városainak listáján, megelőzve Pekinget is. Területe kicsit több, mint 600 négyzetkilométer (összehasonlításul: Budapest 525 négyzetkilométeren terül el). El lehet képzelni, hogy mekkora tömeg és zsúfoltság van - nos, ezzel kapcsolatban "magasak" voltak az elvárásaim, de egyáltalán nem élhetetlen és zsúfolt helyről van szó, a számok alapján én sokkal rosszabbra számítottam (tömegközlekedés/tömeg viszonylatban szerintem Budapest rosszabb). Persze ehhez hozzátartozik, hogy én télen jártam ott, amikor lehet hogy jóval kevesebben mozognak rendszeresen a városban.

Nem panasz, nem dicséret, még csak nem is észrevétel a lenti, inkább egy szívhez szóló történet, olvasónkról, édesanyjáról:

Ülök a villamoson, bambulom a szememmel már sokadszor befogadott látványt, végül is minden nap oda-vissza megteszem ugyanezt az utat, semmi újdonságot nem rejt már számomra, otthon-munkahely, munkahely-otthon távolság. Büdös város, rozzant járatok, amik képesek megállótól megállóig minden tilos jelzést mutató lámpát megtalálni, miközben mi szaunázunk, szabadulunk a veseköveinktől, a hullámokban megcsapó szagmintákat próbáljuk elemezni, miközben összes kezünkkel kapaszkodni próbálunk még ülve is és kémleljük, hogy vajon hol jutnánk le időben, ha kigyulladna a jármű alattunk. Néha még elmélkedem azon, hogy vajon ennyi pénzért hol máshol is kaphatnánk ilyen exkluzív szolgáltatásokat, de csak hogy vigyorra húzódott képpel vonjam le a következtetést: megéri. Szóval csak a jól megszokott fíling, egy napomból összesen három órát adhatok át a színtiszta belső elmélkedésnek, amíg semmi értelmeset nem tudok tenni, csak utazgatok, mint akinek nincs jobb dolga. Talán teret kaphatna lassan valamiféle izmus az életemben, mivel a meditálás részét már sikeresen tudom alkalmazni bármilyen zajtól függetlenül.

Pár napja arra kértelek titeket, hogy töltsetek ki egy rövid kérdőívet, hogy többet megtudhassak az olvasói összetételről. Igazából 100 teljesen kitöltött űrlapra lett volna szükségem, hogy pontos képet kaphassak, ehelyett érkezett majdnem 1000 (összesen 989-en töltöttétek ki az űrlapot), nagyon szépen köszönöm! Pontonként elemezzük akkor az eredményeket:

1,) Nemed

Szerencsére csak egy panasz érkezett amiatt, hogy csak két lehetséges választ adtunk meg, a férfit és a nőt, a "nem tudom" kimaradt. Viccet félretéve: olvasóink 76 százaléka férfi, 24 százaléka nő, ezt azt jelenti, hogy itt a blogon is férfi uralom van jelenleg. Íme a kördiagram: