BKV-figyelő

Kedves Figyelő!

Az aktuális postban: "Paraszt autósok hete", olyan autósok kerülnek a célkeresztbe, akik szabálytalanul kerülnek a BKV járműveinek útjába.

Azonban ez még mind hagyján, hiszen ilyenkor az utasok részéről a sofőr felé áramló negatív energiák bizonyára megkeserítik az illető napját. És persze fémdarálót minden BKV jármű elejére.

Azonban essék szó arról is, hogy nagyon sok hely van, ahol az autósok szabályosan kerülnek (effektíve parkolnak) a villamos elé. Például a Szent Gellért tértől dél felé 2x1 sávos az út, 2x1 sáv villamossal a közepén. Egy ideje 2x2 sávnak tekintik az autósok, vagyis már nem csak a buszok járnak a villamossíneken, de jellemzően autósok is. Ami még nem lenne akkora baj, ha járnának, de általában dugó van, tehát állnak. Így a kötött pályás közlekedés egyik utolsó előnye is elvészni látszik Budapesten: nevesül hogy zárt. (Gyors a sínek állapota, környezetbarát a szórt homok keltette porfelhő, modern és csendes a pénzügyi keretek szűkössége miatt nem lehet.)

Mivel még soha nem láttam ott forgalmat terelgető juhászt rendőrruhában, feltételezem, hogy ez így van kitalálva, megtervezve.

Mint ahogy a Bartók Béla utat is keskenyíteni akarják 2x1 sávra a Móricz Zsigmond körtér és a Szent Gellért tér között, plusz a villamos. (Egyenes következtetés: a 7-es buszcsalád megszűnése középtávú terv.)

Ezek nem BKV-tervek, legfeljebb az érdekérvényesítés hiányossága. Ez fővárosi közlekedésszervezés. Kit is keressünk ez ügyben?

Üdv:
András

Tisztelt BKV vezetőség!

Levelemmel egy igen komoly és elgondolkodtató esetre szeretném felhívni figyelmüket. Panaszlevelem egy autóbuszvezetőre vonatkozik, aki a KTK-398 rendszámú Volvo buszt (30-as járat), tegnap, 2008. április 02-án délután vezette.

Az eset tulajdonképpen két eset egyszerre. Az első incidens délután fél hat előtt nem sokkal történt a Futár u-i megállóban, ahol két gyermekemmel és egy műanyag játék motorral várakoztunk a buszra. A fent említett autóbusz begördült a megállóba, ahol összesen kb. 4-5 utas várakozott, velünk együtt. A hátsó ajtó volt előttünk, így azon szálltunk fel. Felszállásunk után az autóbuszon 10-15 utas volt velünk együtt összesen. Senki sem állt. Alig léptünk fel fél lábbal a felső lépcsőre a sofőr elindult, úgy hogy én és a gyerekek hátra estünk a hátsó üléshez. Az ott ülő fiatalok segítettek fel bennünket. Ekkor hangosan odaszóltam a vezetőnek, hogy "legalább azt várja meg, hogy rendesen felszálljunk, mielőtt elindul". Meghallotta, hogy szóltam, mert a benti visszapillantó tükörben megnézett bennünket, de különösebben nem reagált.

Három megálló múlva a Szegedi útnál akartunk kiszállni (második incidens). Időben megnyomtuk a leszállásjelző gombot. A busz megállt és én leléptem a buszról és visszanyúltam a kisfiamért, jobb kezemmel kitartva a motort a buszból, hogy látható legyen, még nem fejeztük be a leszállást. Eközben a kislányom önállóan lépdelt le a busz lépcsőjén (ezt naponta kétszer teszi meg). Már éppen leléptünk volna mindannyian, mikor a sofőr ránkcsukta az ajtót és elindult. Gyakorlatilag "megfelezett" bennünket az ajtóval. Kiabáltam én is, az utasok is, mire egy fél méter után megállt a vezető. Felháborodottan kiabáltam továbbra is, de úgy tűnt ki sem akar szállni a buszból. Végül, talán a felháborodott utasokra tekintettel, mégis kiszállt, és csak annyit kérdezett, hívjon-e mentőt? Engem csitítgatott, ahelyett, hogy minimum bocsánatot kért volna. Annyi észrevétele volt, hogy miért nem a középső ajtón szálltam fel? Nem is értettem a kérdését, hiszen egyrészt nem volt nálam babakocsi (a gyermekeim már kinőttek belőle régen), másrészt belegondolni sem merek, hogy mekkorát repültünk volna a gyerekeimmel, ha a középső ajtónál felszállva indít rögtön a sofőr, ahol még ülések sincsenek, hogy legalább azok feltartanának az eséstől. Tekintettel arra, hogy a sofőr bár látott bennünket a buszmegállóban beállásakor, mégis teljes felszállásunk előtt indított, a leszállásjelzőgomb megnyomása ellenére sem volt figyelmes leszállásunkkor (az első incidens ellenére sem), vélhetően a visszapillantótükröt sem használta, nem akart kiszállni a buszból, megnézni, hogy mi történt, személyes reakciójában a nemtörődömség volt tapasztalható, egy felháborodott utas "leköcsögözte", bocsánatot nem kért, a felelősségét nem látta a helyzetben, két dologra tudok következtetni csak. Vagy SZÁNDÉKOSAN, vagy HANYAGSÁGBÓL követett el ekkora hibát a sofőr. Bármelyik is igaz, ez az ember nem alkalmas tömegközlekedési eszköz vezetésére, feltétlen veszélyt jelent az utazókra nézve.

Megjegyzem, hogy fel- és leszállásunkkor semmilyen fennakadást nem okoztunk, a gyermekeim napi rendszerességgel közlekednek buszon és villamoson. Eddig soha, ilyesmi nem történt velünk. A sofőrök és vezetők nagyrésze egyébként is igen figyelmes a kisgyerekekkel utazó közönséggel.

A fenti esetre tekintettel kérem Önöket, hogy a legszigorúbban járjanak el az adott sofőrrel szemben, hogy ilyen eset ne fordulhasson elő többet. Belegondolni sem merek, hogy mi történt volna, ha valamelyik gyerekem kiesik a buszból, vagy egyéb fizikai vagy lelki sérülést szenved. Az eset óta a kislányom retteg és remegve-sikítva száll le a buszról.

Budapest, 2008. április 03.

Tisztelettel Kisné Cs. G.