BKV-figyelő

Tisztelt Ügyfélszolgálat,

A 123-as autóbusz Határ úti végállomásán kialakuló embertelen állapotok miatt fordulok Önökhöz. A levelet egyidőben megküldöm a BKV-figyelő internetes blog-oldalnak is.

Az autóbusz végállomása a gyáli buszjáratok átszervezésekor kikerült az IBIS-szálló elé. Továbbá ott van a végállomása még 2-3 busznak, ott áll meg a 99-es busz, és több volán-járat is (későbbiekben a 99-esnek is ide tervezik - a 2008-as paraméterkönyv szerint - a végállomását). A keskeny járdán egész egyszerűen lehetetlen dolog az utascsere, vagyis nekünk, utasoknak a le-és felszállás. a leszállók nem férnek a járdára a buszra várakozóktól, akik nem tudnak odaállni, ezért rendszerint lökdösődés, veszekedés alakul ki. Fedett várakozóhely csak a 123-asnál van, ami jó dolog lenne, de ez tovább szűkíti helyet a sztenderd szélességű járdán.

Ekkora helyen tapasztalataim szerint képtelenség (közép)-európai emberként viselkedni, az ember a buszon reked, ha nem tudja félrelökni - leginkább persze csúcsidőben - a felszállni igyekvőket. Ők viszont az állomás mögötti sövény és korlát miatt nem tudnak félreállni. Ez a keskeny peron továbbá balesetveszélyesnek is tűnik, mivel a kevésbé erőszakos utasok, amíg a leszállók hömpölyögnek, félreállnak, vagy a busz elé, vagy mögé - közben a többi járat érkezik, indul, autók hajtanak el mellette.

Itt még mindig nincs vége a tumultusnak, ugyanis a szálló előtti gyalogosátkelő lámpáját nem állították át a megnövekvő igények szerint. 4-5 percenként vált csak zöldre, addigra a zebrán nem férnek el a megérkező utasok, így szinte mindenki a piroson kel át, vagy az 52-40-es villamosok végállomásánál, a korlát út felőli oldalán lévő 15 centis sávban lejtenek kötéltáncot a metróhoz. Ez tudom, hogy nem csak az Önök asztala, de állandó a balaesetveszély, csodával határos módon baleset még nem történt, de mára szinte senki sem várja meg a zöld lámpát - ha megvárnák, a mögöttük álló tömeg lökné hirtelen az úttestre. A határ úti végállomás túlzsúfoltsága miatt értem én, hogy nem egyszerű feladat a buszoknak helyet találni, de ez a keskeny peron, mely rengeteg buszt szolgál ki, ezzel a rosszul beállított lámpával minden reggelt életveszélyessé tesz.

Másik megjegyezni valóm a hétvégére bevezetett alacsonypadlós járatok kérdése lenne. Ez a menetrendek alján van jelezve, azzal a megjegyzéssel, hogy további információ a társaság honlapján olvasható. Én semmit sem találtam erről. Hogy hétvégenként közlekedik, azt is a sofőröktől tudtam meg, akik hozzátették, nem meghirdetett időpontokban járnak az alacsonypadlós 412-esek, hanem AS (ahogy sikerül) -szabvány szerint. A Dél-pesti kórházba igyekvők egy részének nagy szolgálatot tehetne, ha alacsonypadlós járművel tudnának oda eljutni, ám így, hogy teljesen kiszámíthatatlan módon indulnak, ez az intézkedés értelmét veszti. A konfortérzet emelkedésének sem ondható, ha 412-esek mennek a 260-asok helyett, mint már egy korábbi levelemben jeleztem, a minimális karbgantartás elmaradásával a 412-esek ugyanolyan zajosak, mint öregebb társaik, bár ezen a téren buszonként 4-5 csavar visszatekerésével a belső burkolati lapokon segíteni lehetne, ugyanis megszűnne az egymásnak capódó lemezek borzalmas csikorgó hangja.

Kérem észrevételeim figyelembe vételét - amennyire lehetséges - a balesetmentes utazás érdekében.

Várom mielőbbi válaszukat: Bugár László

Tisztelt BKV Zrt!

Panaszt kívánok tenni azon autóbuszvezetőjük ellen, aki 2008. március 4-én 13.12-kor a BPI-809 forgalmi rendszámú járművüket vezette. A Kerepesi úton kifelé haladtam kerékpárral, szabályosan*.

Az autóbusz mögém ért, én a gyér szembeforgalom ellenére (magamat előzékenységből életveszélybe sodorva) lehúzódtam. A járművezető közvetlen közelről rámdudált, ezzel számomra hirtelen (és veszélyes) kormánymozdulatot okozva; majd megkezdte kikerülésemet, 20 cm-nél kisebb oldaltávolságot tartva - még mindig le voltam húzódva, vagyis kerékpárom középvonala a padkától 10 cm-re volt. Miután az autóbusz első két métere túlhaladt rajtam, a vezető forgalmi ok nélkül erősen fékezett (ezzel időben meghosszabbítva a kikerülést), és tovább közelített a padkához. Mindeközben nem volt szembeforgalom.

A vezető fokozottan életveszélyes manőverrel történő megállásra kényszerített a padkától néhány centiméterre. Kérem a történteket kivizsgálni, a vezetőnek megmagyarázni az alaptalan önbíráskodás, a jogállamiság és a közlekedéskultúra fogalmát, ennek sikertelensége esetén zártpályás jármű vezetésére való átképzését.

* A Kerepesi úttal párhuzamos gyalogkerékpárút telített volt, így a KRESZ által adott lehetőséggel élve az úttesten haladtam.

Tiszelettel fizető ügyfelük: Őry Máté

Tisztelt BKV-figyelő!

Amikor néhány hónappal ezelőtt a jegyellenőrök "kigyúrtabbakká" váltak, mintha a felvételi feltételek közé került volna a "félelmet keltő fizikum", akkor már gyanítani lehetett, hogy nem véletlenül történt ez így. Tegnap késő este pedig barátnőm látta is, mit jelent a gyakorlatban az új személyzeti politika.

Az eset a Deák téri metrómegállóban történt, 2008. március 5-én, 22:05 körül. A Deák téri aluljáróban a járókelők kiabálásra, üvöltözésre lettek figyelmesek, a metrókijáratnál az egyik ellenőr egy nő karját szorongatta, és üvöltött vele, azért, mert az állítólag meglökte. A helyzet, azon túl, hogy sokkolta a járókelőket, abszurd volt, tekintettel az eltérő fizikai adottságokra. Az ellenőr perceken át annyira szorította a nő karját, hogy az folyamatosan sikoltozott a fájdalomtól. A jelenet végén elengedte a nőt, aki futva indult el, az ellenőr pedig utána rohant, miközben azt üvöltözte, hogy "Fussál csak, fussál!" Barátnőmnek az is feltűnt, hogy az ellenőr végig úgy helyezkedett el, hogy a térfigyelő kamerák látóterén kívül maradjon.

Nem hiszem, hogy különösebb kommentárt kéne fűzni az esethez. Ez az eljárás nem áll arányban azzal, ha valakinél épp nincs jegy. Ez a történet nem is erről szól, nem arról, hogy a bliccelőkkel mit kell tenni - hanem arról, hogy így megalázni és megfélemlíteni nem lehet senkit sem.

Vagy ez valami új stratégia?

Üdvözlettel, Bence

„Imádom” mikor fáradtan a munkából hazafele ülök a metrón, a buszon, vagy a villamoson, bambulok az ablakon kifele, nem várok mást jobban, mint hogy hazaérjek, és megkopogtatják a vállamat ilyen szöveggel: „Tezsvírem, két pár zokni egy százasé’?” ; „Két pillanatragasztó egy százas” stb.

Másik ami nagyon zavaró tud lenni, azok a metró területén lévő árusok. A képen is egy ilyen példányt lehet látni. Nem elég, hogy tiltott helyen, de még tiltott virágot is árul, sőt az metró szorgos ellenőrei is tettek rá magasról!