Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Szatírt fogott a buszvezető

Az odafigyelés és az együttműködés fontosságára, valamint a közöny veszélyére akarja felhívni a figyelmet az a BKV-buszvezető, aki a múlt héten a járművén elkapott egy szatírt. A levelet író BKV-dolgozó felelősségteljesen, példamutatóan végezte munkáját.

Ez az esemény a múlt héten csütörtökön történt, és szeretném megosztani veletek eme tanulságos történetet. 2013. március 14-én a 17:52 perckor induló 123A járatot vezettem amely a Határ útról indult és a Szentlőrinci úti lakótelep felé tartott.

A Pacsirta utcai megállóhoz érkezvén az utasok leszálltak, majd az ajtó becsukása után mikor indultam volna el (index kirakva balra, és a busz már ki is indult a megállóból), kopogott egy utas a bal oldali ablakomon.

Ekkor azonnal megálltam, elhúztam az ablakomat, és egy fiatal hölgy szólt, hogy hátul az autóbuszban van egy "úriember" aki zaklatja az utasokat. Ekkor én felálltam az ülésből, elhúztam az ajtómat, és hátranéztem, de nem láttam semmi rendelleneset, így folytattam az utamat (az ajtómat résnyire nyitva hagytam).

Majd a végállomás előtti megállónál már két hölgy jött szólni, hogy a busz hátuljában van egy ember, aki mutogatja a nemi szervét az utasoknak. Hónapokkal ezelőtt kísértetiesen hasonló eset fordult elő, igaz akkor a végállomásra érkezve az utasok megfenyegették és elkergették, így akkor már intézkedést nem tudtam kérni.

Most viszont másként alakítottam a helyzetet, és a végállomásra érkezve (mivel felismertem a szatírt) azonnal hívtam a rendőrséget! Amíg a rendőrök a helyszínre érkeztek, szóval tartottam az emberünket. A rendőrök gyorsan a helyszínre érkeztek, és elvitték a gyanúsítottat. Reméljük, hogy egy darabig nem látjuk majd erre ezt az embert!

És hogy miért is írtam meg ezt a levelet? Mert a minap összefutottam az egyik hölggyel, aki látta az esetet, és érdeklődött, hogy sikerült-e lekapcsolni a szatírunkat, mert nem hallott a médiából róla, pedig ez egy nagyon veszélyes bűncselekmény. Mikor megkérdeztem, hogy tanúskodna-e, azt mondta örül, hogy nem tanúskodott, mert ebből az ügyből sem lett semmi. :(

Ezt a fórumot szeretném kérni, hogy e történet bemutatásával erősítsük azt a tudatot, hogy az utasok mindenképpen szóljanak időben a rendellenes eseményekről (műszaki, személyi, stb.), mert csak közösen tudunk segíteni, megoldani ezeket a szituációkat.

(A kép illusztráció)

2 Tovább

Elnézést a trolivezetőtől

Talán a márciusi tél, talán csak az általános rosszkedv teszi, hogy bármilyen nehézség esetén megtaláljuk a bűnbakot, akit szidni lehet. Okkal vagy ok nélkül. Gyuri egy ilyen esetet látott; a felesleges verbális agressziónak ezúttal egy trolivezető esett áldozatául.

Azt persze ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy általánosítani nem szabad, vonatkozzon ez trolivezetőre vagy nyugdíjasra egyaránt. 

Egy furcsa jelenet szemtanúja voltam ma reggel, melynek kapcsán tényleg szeretnék elnézést kérni utastársaim nevében... Megpróbálok tárgyilagos lenni, de nem könnyű visszafogni magam az idősebb korosztállyal kapcsolatban.

Történt, hogy munkába jövet szokás szerint a 81-es trolival közeledtünk az Örs Vezér téri végállomás felé, amikor bekanyarodáskor az egyik áramszedő valamiért önálló életre kelt és leakadt a vezetékről.

Hozzáteszem, nem vagyok trolibusz vezető, de utasként azt tapasztaltam hogy a vezető teljesen normális sebességgel és kanyaríven fordult volna a végállomásra, így az ő felelősségét kizárnám az esettel, kapcsolatban. Számomra teljesen természetes volt hogy ez bizony a jármű hibája volt. Nem kell tovább gondolni, előfordul az ilyen.

Legalábbis ha az ember egy kicsit gondolkozik akkor erre a következtetésre jut. Igen, HA (!) gondolkozik. Sajnos a járművön tartózkodó többnyire idős utas egy pillanat alatt váltott át minősíthetetlenül bunkó stílusra a vezetővel szemben. Pár gyöngyszemet idéznék is: "Ez hülye!", "Nem normális!", "Az ilyet hogy engedhetik buszt vezetni!". Még sorolhatnám de nem teszem.

Az embernek egy pillanatra olyan érzése van hogy a vezető pillanatokon belül botokkal és kerekes szatyrokkal meg csirkefarháttal történő lincselés áldozata lesz. Ez így talán viccesen hangzik, de mégis, ott a helyszínen én szégyelltem magam utastársaim nevében is. Ezúton szeretnék elnézést kérni a járművezetőtől utastársaim nevében.

Egyúttal szeretném üzenni az ingyen utazó nyugdíjasoknak, hogy pont ők azok, akiknek semmi alapjuk arra hogy elégedetlenkedjenek a kapott szolgáltatással kapcsolatban! Talán ha egy jelképes összeggel, mondjuk 3000 forinttal hozzájárulnának havonta a közösségi közlekedéshez, akkor talán (legyünk optimisták) ennyivel több jutna a járművek karbantartására és nem pottyanna le az áramszedő a kanyarban.

Remélhetőleg eljut a sofőrhöz, aki nem érdemelte meg ezt a bánásmódot, hiszen csak a munkáját végezte!

58 Tovább

Ébresszük fel az alvó gyereket!

Egy olvasónk a közelmúltban az alábbi kérdést vetette fel.

Vajon lehet kérni olyat a buszsofőröktől, hogy ha látnak a buszon aludni egy gyermeket, aki láthatóan egyedül van és valószínű iskolából megy haza hulla fáradtan, és még a buszvégállomáson is alszik, ahol a busz áll 10 percet vagy többet, hogy ébresszék már föl? Esetleg kérdezzék meg, hogy biztos nem kell-e leszállnia, vagy valami hasonló?!

Tudom, hogy egy alvó gyerek felébresztése nincs a munkaköri leírásukban, de talán az emberségi leírásukban ott lehetne...

Például a 169E busz sofőrjeitől lehet-e ilyet kérni? A másik végállomás 50 perc. Ha elalszik a gyerek, akkor már a második 50 perc környékén ébred fel, és így megint meg kell tennie az 50 perces utat. Ez a végállomásokon való várakozásokkal már három óra.

A gyerek felül a buszra mondjuk délután 2-kor és még 5-kor is a buszon van. Csak halkan kérdem, esetleg fel lehetne ébreszteni egy látszólag egyedül levő, alvó gyermeket a buszon vagy a végállomáson?

(...)

Magamból indultam ki, amikor ezt a kérést fel merészeltem tenni... Nekem nem lenne probléma. Ezt a bizonyos kisgyereket egy rakás orvos kivizsgálta, épp azért mert oly mértékben el tud aludni a járműveken, hogy állíthatod a telóját bármire, nem ébred fel rá. Állva is elalszik. Ez most komoly.

Sajnos (szerencsére) semmi problémát nem találtak. Azt mondták, hogy kinövi. Na most én dolgozom. Mert muszáj. Egyébként éhen halnánk. (Mondjuk így sem sokkal jobb...) Már nem alszik el oly mértékben mint 1-2 évvel ezelőtt, de még mindig előfordul. (1-2 évvel ezelőtt meg tudtam oldani, hogy együtt menjünk haza.)

Egyszerűen csak az a kérdés, hogy lehet-e figyelni a másikra, főleg, ha az gyerek??? A buszvezetőnek, amikor leparkolja a buszt a végállomáson, látnia kell, hogy ott maradt valaki a buszon. Vajon megnézi-e, hogy az a valaki miért maradt a tök üres buszon?

8 Tovább

Így látja az utasokat egy jegypénztáros

Az alábbi levél írója az elmúlt években többféle munkakörben megfordult a BKV-nál és a BKK-nál, így komoly tapasztalatai vannak velünk, utasokkal kapcsolatban. Miközben számtalan, gyakran jogos panasz érkezik a budapesti tömegközlekedésre és az abban dolgozókra, érdemes "meghallgatni" a másik oldalt is. Hiszen tudjuk, hogy semmi sem fekete vagy fehér.

Régóta gondolkodom egy levél megírásán, amivel reagálni tudok mind a pozitív, de legfőképpen a negatív levelekre, amelyeket a blogon olvashatunk. Számos részre bonthatók a panaszok, szeretnék ezekre egyenként véleményt írni, hátha lesz olyan az olvasók közül, aki megérti a másik oldalt is, s nem az "utáljuk most őt" elvet fogja követni.

Jelenleg mint pénztáros dolgozom a BKK-nál, így értelemszerűen sokat kerülök kontaktusba az emberekkel, de dolgoztam már kisegítő tolmácsként is pár éve, diák koromban, ahol szintén sokat találkoztam az emberekkel, és meg kell mondjam, eléggé ledöbbentő, amikkel találkozom. Napi 400-500 vásárló intézi nálam a jegy- vagy bérletvásárlását, így elég jó képet tudok alkotni az átlagemberről.

Gyerekkorom óta arra tanítottak, hogy teljesen mindegy, hogy boltba megyek vagy csak az utcán szólítok le valakit bármilyen okból, az első, hogy köszönjek. Nem hiszem, hogy olyan nagy elvárás egy jó napot/jó estét! Az emberek 60 százaléka, legfőképpen az idősek és a turisták azok, akik rendszerint úgy érkeznek a pénztárhoz, hogy már a mozgólépcsőről kiabálják, mutogatják, hogy egy jegyet szeretnének, majd az udvarias köszönésemre lenéző tekintet a válasz.

Rendszerint a pénztáros az, akin csattan egy elromlott mozgólépcső vagy a jegykiadó gép hibája, holott az előbbire a forgalmi ügyeletes tud válaszokat biztosítani, utobbiakért (amiket egy külsős cég üzemeltet) az automata oldalán található ingyenes szám tud megoldással szolgálni. Egy átlag utastól természetesen nem várható el, hogy mindezekkel tisztában legyen, de az ebből adódó ingerültségét miért a pénztároson kell levezetni?

Elvégre ha egy tévének a távirányítója nem működik, akkor sem a pénztároshoz megyünk annak felmenőit szidalmazni, vagy éppen annak foglalkozását firtatni.

Tolmácsként az ellenőrökkel közösen végeztem a munkámat, ők ellenőriztek, én fordítottam, így az ő oldalukról is lehetőségem nyílt a helyzet értékelésére. Nagyon sok levelet olvastam, amelyekben az utasok az ellenőrök bunkó magatartására hivatkoznak és nem áll szándékomban ezeket cáfolni, hisz tudjuk, hogy vannak ilyen emberek.

DE! Kíváncsi lennék, vajon melyik olvasó lenne képes arra, hogy napi 8 órában hallgassa az utasok szidalmazását, hogy "rohadt g**ik", "kéregess anyádtól", stb. Az ellenőrök sajnos elértek arra a szintre (nagyrészt az ő hibájukból, de részben az utasok általánosításaiból), hogy már senkit nem érdekel az egyén, hogy ki milyen ember, meglátja az ellenőrt, onnantól ő AZ ELLENŐR, akit utálni kell, akit le kell köpni, és aki egy szemét, szar alak.

Senkit nem érdekel az (és ez az összes emberre vonatkozik), hogy talán ha emberségesen közelítene, köszönne, nagy valószínűséggel kedvesebb választ kapna. Számos példát lehet felsorakoztatni ennek az igazolására is, de sajnos ezt mindenki annyira természetesnek veszi, hogy erről nem esik szó.

Mindenki nézzen egy kicsit magába, hogy vajon ő hogyan bírkózna meg egy olyan munkával, ahol az emberek mind megvetéssel tekinenek a dolgozóra, ahol szinte nulla az esély arra, hogy egy normális kontaktust lehessen létre hozni. Persze, hogy ezek után az ember nem szívesen jár munkába, streszesebb és ingerültebb a kelleténél. De ez is egy munka és nem teheti meg mindenki, hogy irodában üljön egész nap és azért kapjon fizetést.

A sofőrök munkájához sajnos nem sokat tudok hozzáfűzni, nem dolgoztam velük, de vannak ott dolgozó ismerőseim, akik olyanokról tudnak beszámolni, amiket természetesen mindenki tud: alkatrész hiány, az ebből adódó problémák, amiért ő felel, a bunkó utasok, akikkel nap mint nap szembekerül.

Mint utas sokszor voltam fül és szemtanúja eseteknek ahol a BKV-t szidalmazták, rongálták annak állapota miatt, vagy éppen az esetleges késésért. Kíváncsi lennék, ezek az emberek mit csinálnának, ha nem lenne BKV. Hogy járnának munkába, szórakozni, iskolába? Tény, hogy sajnos nem lehet a menetrendre hivatkozni mint egy biztos tájékoztatás a járművek indulásáról, illetve a buszok, villamosok, metrók állapota is kifogásolható, de végeredményben szállít minket.

Írkálhatunk sok száz posztot arról, hogy mi jó és mi rossz ebben a rendszerben, változtatni úgysem tudunk rajta, csak azon, hogy kinek a napját rontjuk el egy-egy beszólással vagy megjegyzéssel. Tényleg a pénztárost, sofőrt, ellenőrt, forgalmistát kell elküldeni melegebb éghajlatra egy rossz rendszer miatt, amiről ők semmit sem tehetnek?

Milyen ember az, aki képes napi 8-10-14-24 órában tökéletesen utasbarát, kedves, mosolygós stílusban munkát végezni, amikor ugyanennyi időben folyamatosan kapja a szidalmazásokat?Utasként az ember elvárja a toleranciát, de hogy ő legyen toleráns, az meghaladja sokak képességét.

18 Tovább

Hova ez a rohanás?

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de az elmúlt napokban több pozitív hangvételű levelet kaptam, mint panaszt. Mivel ez a blog elsősorban utasészrevételekkel foglalkozik, s mivel ragaszkodom az értékelvűséghez, nem is kérdés, hogy ezeket is közlöm.

Sosem akartam írni ilyen jellegű blogoknak/ra, de az utóbbi 1-2 hónapban olyan észrevételeket osztanak meg, amelyek sajnos jellemzik a jelenlegi, átlag magyar társadalmat. Itt most a BKV-dolgozókra és az utasokra egyaránt gondolok.

Egyik téma, amely állandóan visszatér, hogy egy szituációt a jármű vezetője rosszul reagál le. Üvölt, kiabál, nem vár meg, stb. Én is szembesültem már ilyennel. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy (tisztelet a kivételnek) ezek az urak/hölgyek valószínűleg nem sokat visznek haza, a beosztásuk változó, és azt is valószínűnek tartom, hogy aznap már nem az első k. anyázást kapja meg valakitől és már nem bírja tovább. Siet, mert köti a menetrend, ha nem pontos, kereshet másik állást.

Őket is meg kell/meg lehet érteni, sokszor nem bírják a nyomást. Meg kell érteni őket, de nyilván nekik kellene változtatni saját magukon. Azért, mert nekem ... napom van, nem kell, hogy a másiknak is az legyen. Nyilván akik nem így viselkednek, azok valószínűleg nem olvasnak ilyen blogot, hanem éppen a 6. sörüket isszák a tévé előtt, de talán valahogy ők is rájönnek erre egyszer.

A másik téma általában az, hogy a menetrend nem a legmegfelelőbb. Sokan vannak az adott járaton, pont lekési, pont így, pont úgy, így meg úgy lehetne jobb. Többször írták már kommentben, ami nagyon is igaz, hogy ez egy szolgáltatás, amit nem kötelező igénybe venni. Nem számít, hogy monopol helyzetben van. Lehet biciklizni, lehet autót bérelni (hamarosan szerencsére biciklit is). Félre értés ne essék, én is BKV-zom, minden reggel másfél órát, 3 átszállással. Még a bérletet is drágállom.

Sokszor tumultus van a buszon/villamoson, lekések egy-egy járatot én is. DE, amit itt fontosnak tartok, hogy nem állok neki panaszkodni, hogy mekkora ... valami, mert panaszkodni könnyű, de megoldani a helyzetet már nem. Én például, amikor elkezdtem ezen az útvonalon járni, két hétig tökéletesítettem, hogy melyik átszállás, pontosan mikor, melyik megállóban a legoptimálisabb. Így a fentebb írt 1másfél órát sikerült 1 óra-1 óra 10 percre szorítani. Igényelt egy kis odafigyelést, de nem lehetetlen. Ha a bérletem pénteken jár le, nem veszek hétvégén és nem megyek sehova, így nyerve két napot.

A harmadik, számomra legfájdalmasabb téma pedig, hogy mindenki siet. Könyörgöm, miért? Hova? Tudom, hogy sokan vannak, akik ha nem érnek be időre, akkor kirúgják. Miért nem indulnak el hamarabb? Állandóan látom az embereket, hogy szaladnak a villamos/busz után. Én is szoktam néha szaladni, de csak akkor, ha a következő minimum félóra múlva jön. De az 1-es villamos vagy a 4/6-os vonalán mégis minek? Be se jött az egyik, már jön a másik.

Ezek az emberek nem gondolnak bele abba, hogy milyen stressznek teszik ki magukat az állandó sietséggel? Nem gondolnak bele abba, hogy ezzel éveket veszítenek az életükből? Mindenki tudja, hogy a stressz nem jó, a sietség pedig stresszhez vezet.

Azt már meg se említem, hogy az emberek legalább 70 százaléka úgy néz a másikra, mintha potenciális gyilkos lenne. Tudom, hogy sokan nem így teszik, illetve biztos egy-kettőnek megvan az oka is rá, de higgye el mindenki, az emberek döntő többsége kedves, segítőkész, nem az ördög bérence. Lehet mosolyogni is. Kérem, ne értsenek félre, nem fikázni akarom az embereket, inkább "segíteni", ha egy magamfajta átlag ember tud ilyet.

33 Tovább
«
12345

BKV-figyelő

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek