BKV-figyelő

Ismét a 23-as buszról jelentkezem. Most nem robbant le, és a pólóm se ragad oda, csak utaztam, ahogy minden este szoktam. Néhol kicsit nyersen fogok fogalmazni, de megköveteli a történet. Szabadkai úton szálltam fel megint, az utolsó ajtónál, ahol a következő látvány fogadott:

2 erősen bekábítószerezett, férfi és egy nő, fejenként egy kutyával. Egyiknek sebhelyes a feje, másiknak az orrából takony csorog, melyet többször az ülésbe ken, harmadik meg alszik, és cipőfűzőn tartja a kutyáját. Igen erős hígító szag csapott meg mikor felszálltam, így tudtam, miért utaznak lehajtott fejjel. Kutyán természetesen szájkosár nincs, állapotukat nézve bérletük sem lehetett, igazi hajléktalanszálló volt a busz hátuljában. Előre menni már nem tudtam, annyian álltak az élesek között, nem akartam tolakodni és nyomorogni.

Beszéljünk előbb a fikásról. Szép fehér kutyája van, aki annyira barátságos volt, hogy az összes ajtónyitásnál meg akart szökni, sajnos a lánc visszatartotta. Emberünk lehajtott fejjel utazott egész végig. Orrából valami förmedvény csorgott. Mikor már a fulladásos halál állapotába lépett felhajtotta a fejét, egy laza mozdulattal letörölte a "termést" és az ülésbe kente (képen éppen a termés betakarításának állapota látható). Így utazott Ő:

A hölgy utas rendkívül szimpatikus volt. Megkérdezte tőlem, hogy a Tesco-nál hol kell leszállni. Kigondoltam a választ, de mire elmagyaráztam volna neki, visszaaludt. Ezt eljátszotta háromszor, utána már nem próbálkoztam vele. Kutyáját nagyon sajnáltam, mert odanyomta az üléshez többször, és spárgára és cipőfűzőre volt kötve:

Sziasztok!

Az alábbi botrányos eset pénteken, azaz február 8-án történt meg. 7-es busz, Szent Gellért tér, 9:42 perc. Egy kerekesszékes idősebb férfi le szeretne szállni a járműről. Buszvezető nem mozdul, hogy kinyissa neki a rámpát, így néhány másodperc tétova várakozás után szerencsétlen főhősünk megpróbál egyedül legurulni a buszról. Természetesen beakad a járdaszegélybe. Fél kocsi a buszon, fél kocsi a járdán. Egy előtte leszálló utas megpróbál neki segíteni, dehát neki sem megy, mire szépen lassan elkezd dőlni a kocsi. Lassított felvételben látom, ahogy szerencsétlen öregember kifordul a székből, és mint egy zsák, arccal leesik a járdára.

Körbenézek, a buszon SENKI sem mozdul, csak bámulják az incidenst. Én fiatal nő létemre felpattanok, megkérem a mellettem ülő középkorú hölgyet, hogy ugyan engedjen már ki, segíteni kell. Lassan megmozdul, kiszabadulok és rohanok segíteni. Ám ketten sem bírjuk szegényt megemelni annyira, hogy visszaültessük a székbe. Én alányúlok, a férfi húzza, közben kb 20 utas, köztük 15 ereje teljében lévő ember figyel minket bentről. :( Lassan előkerül a sofőr is, akinek segítségével hárman már sikerrel járunk. A reakciója: Semmi elnézést, semmi bocsánat a láthatóan megalázott mozgássérültnek, hanem a következő nevetséges mondat: "AZT HITTEM MENNI FOG NEKI EGYEDÜL IS, HISZ A BLAHÁN OLYAN ÜGYESEN SZÁLLT FEL!" (akár egy 5 évesnek) Az eszem megáll, köpni-nyelni nem tudok. (Más kérdés, hogy a hülye fejével nem érti a fel- és leszállásban rejlő dőlésszögi különbséget...) Én visszaszállok, sofőr visszaszáll, indít, szegény ember még próbálja magát összeszedni, majd lassan ő is elgurul. A buszon az emberek továbbra is faarccal bámulnak-mostmár rám. Úgy tűnik, csak én sírok belül....

Üdvözlettel: Zsófi

 

Adatok, hátha eljut a BKV-hoz:

2008.02.08 9:42
7-es busz, Szent Gellért tér megálló
A busz rendszáma: FKU - 944

Egyik személyes ismerősöm jelezte egyszer, hogy a körúti villamosokon egy nagy szakállas ember "rémisztgeti" az utasokat, előszeretetten taperolja a hölgy utasokat. Akkor úgy gondoltam, felesleges írni erről, más nekem még nem jelezte.

Mostanáig, sőt, fénykép is van mellékelve, melyet feljelentés esetén szívesen továbbadunk (kitakarás nélkül) a rendőrségnek. A képért köszönet Baybee-nek.

Részlet az olvasó leveléből: