BKV-figyelő

A címet elolvasva biztos sokan azt gondoljátok, hogy ismét egy komolytalan témával foglalkozunk, holott messze nem ez a helyzet. A 5 perc kevésnek tűnhet, de nem egy olyan járat esetében, amelyik a reggeli órákban is 30 percenként közlekedik, és amelyik olyan helyeket érint, ahol más BKV járat nem közlekedik. Olvasónkat, Andrást ma reggel hagyta ott a 166-os busz a Torontál utcánál, ahonnan a buszvezető 7 óra helyett 6:55-kor kihajtott:

Tisztelt BKV Ügyfélszolgálat!

A mai nap reggelén (2012. március 29.) a Pesterzsébet Gubacsi úttól 6 óra 48 perckor induló 166-os autóbuszra szerettem volna felszállni a Torontál utcánál, ahonnan 7 órakor kellene a nevezett busznak a menetrend szerint elindulnia. Az autóbusz már 6 óra 55 perckor ebből a megállóból kihaladt, mindezt a Helsinki út másik oldaláról volt szerencsém végignézni. Miután átkeltem az autóbusz megállójába, a megállóba kihelyezett tájékoztatón szereplő BKV Ügyfélszolgálatot felhívtam, végighallgattam a menüt, majd az ügyfélszolgálatos hölgytől megkérdeztem, hogy nála mennyi a pontos idő. Ekkor volt nála 6 óra 59 perc, tehát egy perccel voltunk még a menetrendben meghiretett indulási időpont előtt. Valószínűleg ekkor már az autóbusz valahol Soroksár közpotjában járhatott.

A 166-os autóbusz félóránként közlekedik, olyan helyeket érint útvonala, amely más járatokkal nem elérhető. Ezen a reggeli buszon iskolások és munkába igyekvő emberek szoktak utazni. Azok az utasok, akik például Péterimajorban szeretnének felszállni az autóbuszra, azoknak mennyivel előtte kell kimenniük a megállóhoz, hogy fel tudjanak szállni egy olyan járatra, ahol már az első tíz perces szakasz 5-6 perc alatt teljesíti a jármű? Pestimréig a 31 perces menetidőből 10 percet minden reggel lefaragunk. Rosszul van megtervezve a menetrend?

A 6 óra 48 perckor a Gubacsi úttól induló jármű a BPI-528-as rendszámú busz volt, egy fekete hajú "nő" vezette, aki havonta néhány alkalommal szokott ezen a járaton dolgozni. Agresszív vezető, aki rendszeresen végigszáguldja az utat, majd Pestimre Városközpontban (Vasútállomás) pihen 15 percet. Az ilyen kvalistású járművezetőket sóderszállítókra kell ültetni, és nem olyan helyre, ahol legalább minimális minőséget illene szolgáltatni.

Mivel dolgozni mentem, ezért kénytelen voltam autóba ülni. A Pestszentlőrinc, Mednyánszky utcánál belebotlottam az Önök kamerás megfigyelőkocsijába, és az ott dolgozó hölgyeknek elmondtam panaszomat. Kicsit érdekes helyen mérik a buszok sebességét, illetve figyelik meg mozgásukat, olyan helyen, ahol az Önök alkalmazásában álló járművezetők előre leadhatják a figyelmeztetést a szemből érkező járműnek, teljesen értelmetlenné téve a renitens járművezetők kiszűrését.

A 166-os buszon idén bevezetésre kerül az elsőajtós felszállási rend. Az utasok így már tényleg fizetnek egy szolgáltatásért. Nekem bérletem van, előre fizetek Önöknek, de kétes minőségű ellenszolgáltatást kapok. Pestlőrinc Vasútállomásnál télen nyitott ajtókkal áll reggelente a busz, még akkor is ha addig volt fűtés. Pár nappal az előtt, hogy bevezették az elsőajtózást a 166-os járaton ellenőrök szállták meg a vonalat, velük együtt voltam elviselni a reggel nulla fok alatti hőmérsékletet. Jeleztem az ellenőröknek, hogy bírják már rá tisztelt járművezető kollégáikat, hogy az ajtókat a tíz perces várakozás alatt zárják be, de azt a választ kaptam, hogy ők is fáznak, de nem tudnak ebben segíteni.

Ellentétes irányban szintén kedvezőtel tapasztalatom van a 166-os busszal kapcsolatban: a délutáni órákban minden óra 14-kor és 44-kor kellene elindulnia a busznak Pestlőrinc Mednyánszky utcából, viszont rendszeresen percekkel korábban történik ez meg.

Egy 10000 forintos BKV bérlet birtokosaként autóval kell munkába járnom?

Várom válaszukat bejelentésem kivizsgálásával kapcsolatban.

K. András

Olvasónk, Leila a Széll Kálmán téren vette észre, hogy elveszett a táskája az iratokkal és a telefonjával együtt. Először azt hitte, hogy a 22-es buszon maradt, úgyhogy a téren dolgozó BKV-sok segítségét kérte. Mint írja, a dolgozók segítőkészek és udvariasak voltak, mindenki azon volt, hogy az eltűnt táska minél előbb meglegyen. Még tanácsokat is kapott, arra vonatkozóan, hogy mit tehet, ha nem lesznek meg az iratok.

A táska végül a lépcsőházukból került elő, de olvasónk úgy érzi, mindenképp köszönettel tartozik a Széll Kálmán téren dolgozó BKV-soknak:

Kedves BKV-figyelő!

Ma óriási rohanásban indultam el hazulról, mert a fogorvosom a megbeszéltnél előbbi időben tudott fogadni. A 22-es buszon közlekedtem a Széll Kálmán térig.

Berohanva az orvosi rendelőbe, ott vettem észre, hogy hiányzik a kis fekete oldaltáskám, benne az összes személyi iratom, telefonom, vagyis az identitásom, az eddigi életem...

Amint ott végeztem, kétségbeesetten bekopogtam a Széll Kálmán tér aljában lévő, végállomási sofőr pavilonba és elmondtam a 442-es számú jegyellenőr hölgynek a félelmemet, hogy talán a buszon maradt a táskám.

Ő felírta az összes adatomat, majd felhívta telefonon egy kollégáját (talán egy diszpécsert?), akivel megigértette, hogy végigkérdezi az összes, vonalon futó sofőrkollégát, eltűnt táskám ügyében, aztán utóbbi majd visszahív minket az eredménnyel. Ez a szimpatikus ellenőr-hölgy a várakozás közben arra is figyelmeztetett, hogy ha hazaérve sem találom meg az irataimat, még ma be kell jelentenem a Rendőrségen a hiányukat. Végül a megkért kolléga sikertelen körkérdése után ő még azt mondta, holnap délutántól próbálkozzak az Akácfa utcai Talált Tárgyak Osztályán.

Nos, végül is Deus ex Machina történt, mert hazaérve a szomszéd bácsi kezembe adta a táskámat! Amikor indulásomkor sietősen zártam az ajtót, közben megigazítva a vállkendőmet, a táska lecsú csúszott vállamról a lépcsőházi korlát mellé. Mivel a bácsi éppen kinézett a lakásából, látta a jelenetet, észrevette a táskát, azt magához vette és várt haza, hogy visszaadhassa.

Ma nagy szerencsém volt, ugyanis a táskám eltűnésének regisztrálása után infarktus-közeli hangulatba kerültem. Ezért írok Önöknek, hogy megdícsérjem dolgozójukat, aki megnyugtató módon kedvesen, szolgálatkész udvariassággal, szakszerűen kezelte az ügyemet. Tehát köszönöm a BKV-nak, hogy ilyen dolgozókat alkalmaz!

Abban biztos voltam, hogy a sofőrök leadnák, ha találnának valamit. Sajnos, az utastársak becsületességében már inkább kételkedem...

Üdvözlettel: R. Leila

Az elmúlt öt évben többször felhívtuk az illetékesek figyelmét arra, hogy az üzemidő alatt beszennyeződött járművek takarítását valahogy meg kellene oldani. Tisztában vagyunk azzal, hogy a BKV ígyis pénzszűkében van, tehát nem tehetnek minden végállomásra 1-1 takarítót, bár külföldi példákat nézve elvárható lenne. Elég lenne 1-2 üres vödör, egy felmosó és egy kis hypo az ilyen problémák megoldására:

Kedves BKV-figyelő!

Péntek este 20:28-kor szálltam fel a 32-es buszra az Örs Vezér tere felé menet a Jeszenák János utcánál. Ez a látvány fogadott.

A többi utas a kérdésemre, hogy ez hogy történt, mikor, stb. nem tudott felelni. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy régóta hánykolódik ott. Tele busznál kényelmetlen volt ott állni a hányáspermet peremén.

Továbbra sem vagyok járatos a járatszám ügyekben, ezért csak a sofőrfülke hátulján levő felfestett négyjegyű számot írtam le. 0568

Szeretettel: madarbandi

Nincs összehangolva a 88-as és a 272-es buszok menetrendje, emiatt sokszor pont az átszálló utasok orra előtt megy el a 88-as busz, erre panaszkodik olvasónk. Ahogy a szavaiból kiveszem, már többször panaszt tettek emiatt, de megoldás a mai napig nem született:

Tisztelt BKV!

Többször előfordult az elmúlt fél évben, hogy a 88-as busz Törökbálinton a Tó utca vasútállomás megállóból elhajt, ahogy beér a 272-es busz. Konkrétan 2012.03.12. 17:17 perckor hagyta ott a beérkező utasokat, úgy, hogy az előző megállónál nem vette fel, az ott várakozó utast, úgy gondolta neki nem kell megállni.

Menetrend szerint 17:19 perckor kellene ott lennie. Miért nem lehet ezt a két járatot úgy összehangolni, hogy legyen ideje átszállni az utasoknak? Például úgy, hogy 5 perccel később induljon a 88-as.

Sokszor látom, hogy csak egy-két ember van rajta, valószínűleg a sofőr nem foglalkozik azokkal az utasokkal, akik a közel 10.000,-Ft-os bérletüket használni is szeretnék. Ilyen esetben szívesen visszakérném a bérlet azon részét amelyet a kedves vezető miatt nem tudok kihasználni.

Hány embernek kellene ezt a problémát jelezni, hogy érdemi változás szülessen?

Tisztelettel: K. Jánosné

Pár hete a BKV-figyelő Facebook falán egy dicséretet tettem közzé. Arról írtam, hogy a 182-es busz a Lakatos úti lakótelep megállóban nyitott ajtóval várakozott mindaddig, míg a közelben lévő lámpa pirosról zöldre nem váltott. Bár többen írtátok, hogy erre szabály van, Izabellának mégsem volt ilyen szerencséje. Hiába ért oda a buszmegállóba, és hiába kalimpált vagy’ 20 másodpercen át a busz ajtajánál, a sofőr nem nyitotta vissza az ajtót:

Tisztelt BKV Zrt!

Egy 2012. február 16. napján történt esetről szeretnék panaszt benyújtani.

A Pasaréti térről 07:45-kor induló 5-ös számú busszal szerettem volna iskolába menni, a Gábor Áron utcai megállóból. (ami 07:49-re szokott ebbe a megállóba érkezni) 07:48-kor a zebránál álltam, amikor megjelent a busz a kanyarban, viszont nekem pirosat mutatott a lámpa. A busz megállt a megállóban, pont ekkor a gyalogosátkelő lámpája szabad  jelzésre váltott (ami a busz sávjának tilos jelzést jelent, de a busz ekkor még a megállónál állt meg), én átrohantam a zebrán, és futottam a megállóig, ami körülbelül 3-4 méter a gyalogátkelőtől. Eközben - mint írtam, a busznak tilos jelzése volt, és még bőven a megállóban várakozott, nyitott ajtókkal - pár személyautó megelőzte a várakozó buszt, így az a kocsisorban elindulás nélkül "elfoglalta a helyét".

Amikor odaértem a buszhoz, akkor csukta be a sofőr az ajtókat. (még mindig piros volt a lámpa) Mivel ezen a buszon nem volt ajtónyitó gomb, az első ajtónál megálltam, és integettem a sofőrnek azzal, hogy hátha kinyitja az ajtót, mivel a busz a megállóban állt, lámpa még piros volt, és a rohanásom a buszhoz, és az - éppen becsukott - ajtóban való megállásom és integetésem - szerintem - egyértelmű utazási szándékot próbált jelezni. Viszont a sofőr rám sem nézett, mikor ezt észrevettem, kopogtam a busz ajtaján az integetés mellett, ami ugyancsak nem vezetett eredményre. Majd körülbelül 10 másodperc integetés és kopogás után a busz elindult, (szerintem ez volt a "megállóból kiállás", mert itt nincsen öböl) de a lámpa még mindig piros volt, az 1,5 métert begurulta az előtte lévő autóig.

Ezt a manővert még követtem, és immáron hevesebben integettem, de ismételten eredménytelenül, a kigurulást követően körülbelül 6-7 másodpercen beül nagy gázzal el is indult, rendesen a sávjában. Ekkor már végérvényesen konstatáltam, hogy ezzel a busszal már nem fogok tudni elindulni."

Az már csak hab a tortán, hogy az ez utáni járattal pont belefutottunk az Erzsébet hídon történt baleset helyszínelésébe, ami cirka 25 perc ácsingózást és araszolást jelentett, plusz sokunknak egy kiadós késést. Ez persze egyik buszvezetőnek sem a hibája, de nekem abban a helyzetben külön üdítő volt.

Üdvözlettel: Izabella