BKV-figyelő

Olvasónk, Sára hívta fel a figyelmünket a lent olvasható bejegyzésre, melyet valaki a RadioSite tömegközlekedési fórumára írt. Az utas a kommentjében arról ír, hogy a mai naptól sokkal több feladat hárul a 3-as metrón dolgozó metróvezetőkre, de arra is kitér, mi várható akkor, ha leáll a közlekedés az Észak-Déli vonalon. (A lent olvasható észrevétel az utas véleményét közli, mely nem féltétlenül azonos a szerkesztő véleményével. A levelet azért tettük közzé, mert az abban megjelenő állításokat a blogot olvasó, és a blogon hozzászólóló metrósokkal meg szeretnénk vitatni).

Remek lett a 3-as metrón utazni, igazi adrenalinbomba. A mostani 60-as korlátozás jelentése metrós műszakis emberek elmondása alapján a gyakorlatban: -AVR ("robotpilóta") kikapcsolása - dupla annyi feladat ellátása a fülkében ülőnek, amihez nincsenek hozzászokva, - lassabb haladás miatt rosszabb léghűtés a forgóvázakon - fokozott tűzveszély (poroltó természetesen nincs a szerelvényeken)

A 2-es metró vonalán a fülkében két ember van, az egyik vezet, a másik pedig ajtókat zár, peront néz, egyéb operatív feladatokat végez (és egyik sem lazsál). A 3-ason csak egy személy van, ugyanis az AVR szoftveresen indította, gyorsította, fékezte és állította meg a szerelvényt, a bent ülő pedig a 2-es esetében már említett, operatív feladatokat végezte.

Ergo a 3-ason is két ember kéne fülkénként, hogy biztonságos legyen a metró, de az nincs, hiszen a rendkívül jól átgondolt vezetői döntés hirtelen jött.

A mai tapasztalataim:
- úgy indult el a szerelvény, hogy becsípett egy embert az ajtóban és nem vette észre a vezető - mert ugye most már vezetnie is kell, szólni kellett neki a vészhívón
- két vészfék két megálló között, előbbi a fenti miatt, utóbbi ismeretlen okokból

Továbbá: 40 év feletti, FELÚJÍTOTT szerelvényeket vontak ki a nyáron, azért, mert a vázuk eltörhet (legalábbis lehelletnyit nagyobb rá az esély, hogy ezeké és nem pl a 37 éveseké törik el!). Ha eltörik a váza menet közben, az baj, de nem életveszélyes, mert olyan a kocsik felépítése. Megrogyik, de akkor vészfék, leáll, utasokat kimenekítik, kocsit kivontatják, nincs baj. Ezeknek a felújított kocsiknak a belső burkolatát is kicserélték kevésbé tűzveszélyes anyagra, valamint az égéskor mérgező műbőr üléseket is kidobták belőlük.

Viszont forgalombam maradtak a 40 alatti szerelvények, amik egyébként jövő tavasszal szintén 40 felettiek lesznek, tehát ki kéne vonni őket. Ezek nem estek át felújításon, a vázuk ugyanolyan sz*r, mint a kivontaknak, továbbá elég jól égő farostlemezekből és a már említett műbőr ülésekből készültek. Ha ezeket kivonják, leáll a közlekedés.

Ha leáll a metró, akkor a napi kb 2×300.000 fős utasforgalmat buszokkal nem tudják pótolni, ugyanis már arra sincs elég busz, hogy két szakasz között műszaki okok miatt pótolni lehessen.

Megnő az autósforgalom egyrészt, másrészt a szintén életveszélyes, lepukkadt buszok tömve lesznek, harmadrészt a korábban metrózók harmada nem tud semmivel bejárni.

Abba meg ne is gondoljunk bele, hogy ezek az emberek ha gyakorlat nélkül biciklire szállnak a forgalmas pesti utakra, annak milyen következménye lesz. :)

Ergo szerintem van baj és nincs szó pánikkeltésről. Mindenesetre aki teheti, kerülje el a jövőben a 3-as metrót.

A legutóbbi Deák téri füst a közlemény szerint a sínre került, majd rövidzárlat miatt elégett fémdarab (wtf?) volt. Metrósok úgy tudják, hogy az egyik kocsiról szakadt le egy darab, azonban ezt a pánik elkerülése miatt a BKV letagadta."

A fenti képet olvasónk az Astoria buszmegállóban készítette. Mint az a felvételen is látható, a megállóba másodikként beálló Ikarus nem tudott szabályosan megállni, így ahelyett, hogy megvárta volna, hogy az előtte álló busz befejezze az utascserét, inkább ajtót nyitott. Az utas nem tudta eldönteni, hogy a buszvezető bunkó vagy bamba volt, az minden esetre biztos, hogy a korlát melletti ajtónyitás nem szabályos, nem biztonságos és nem is utasbarát:

Kedves BKV-figyelő!
 
Ma délután (2011.12.08) 13:23-kor az Astoriánál a 173-as (és egyéb járatok) megállójába (Rákospalota irányában) a képen látható csuklós Ikarus másodikként állt be, amivel nem lenne gond, mert MM-es a megálló. Viszont mivel a buszsáv fel volt bontva egy kb. 20 méteres szakaszon, és ez a felbontás a megállóba is belelógott, az első busz nem a tábla vonalában állt meg, hanem több, mint egy egész busznyival hátrébb. A képen látható busz szorosan mögé állt be, de így a csukló mögé eső két ajtó egy vonalba került a járda szélére helyezett korláttal. Ebből kifolyólag a buszról leáradó tömeg vagy toporgott és próbált utat találni a busz és a korlát között, vagy átbujkált a korlát alatt.

Egyéb információm nincs, mert siettem és csak e fotó erejéig kaptam elő gyorsan a telefont, már mentem is tovább. Nem tudom eldönteni, hogy a vezér ennyire bunkó, vagy ennyire bamba volt.

Olvasónknak, Péternek valószínűleg nem a tegnapi volt a legszerencséesebb estéje. A KÖKI buszvégállomáson az orra előtt ment el a 68-as busz, az alternatívaként választott 202E vezetője pedig az orra előtt csukta be az ajtót, és tovább gurult a piros lámpa felé. Ez még nem elég, a hirtelen jött viharban teljesen szétázott:

Kedves BKV-figyelő!

A minap, nem is olyan régen, egészen pontosan fél 6 magasságában jöttem hazafelé, és bár hasonló BKV és buszimádó beállítású vagyok mint te, de valahogy nem értettem ami történt.

Kijövet a Köki Terminálból láttam, hogy a 68-as busz mellyel kéne mennem épp elment, ezért jobbra fordultam, hogy lássam elérem-e a 202E-buszt, amivel még eltudom érni az Újköztemetőnél. Látván, hogy a sofőr indítja a motort gyors futásba kezdtem le a lépcsőn, át az úttesten, átfutva a busz előtt majd, mikor a busz első ajtajához értem meglepődésemre az orrom előtt becsukódott. Volt már ilyen sokszor, és általába mindig megvártak, ami minden normális embernél elvárható. Integetek, de hiába a busz megindult, majd 20m után meg állt a sarkon lévő piroslámpánál. Ekkor a 4.ajtónál állva megnyomtam az ajtónyitó gombot, jelezvén, hogy ha nem nagy kérés, nyissa már ki az ajtót. Közben arcal a visszapillantó felé integettem, hátha észrevesznek. Mivel ez nem történt meg, előresétáltam az első ajtóhoz, jelezvén ott is, hogy legyen szives kinyitni az ajtót. BKV-s emberünk arcal a nyitott ablak felé fordult, hogy ő mitsem törődik velem. Én kopogtam az ajtón és kértem h legyen olyan kedves és nyissa ki, közbe integettem mint egy naív teletabi...

Sok eredményt nem értem el, így mig zöld volt a gyalogátkelőn a lámpa, elindultam a 68-as megállója felé, majd a vezetőfülke ablakához fordulva illedelmessen megköszöntem (ami mellesleg nyitva is volt), és integetve elköszöntem sofőrünktől. A következő kereszteződésig míg eljutottam, a busz is eljutott, ahol ismét pirosat kapott, így amikor harmadszor is keresztezte utamat lelkesen integettem "új barátomnak".

Mindez csak azért bosszant, mert utána várakozás közben egy hirtelen eső tombolt végig, és sikeres módon bőrig áztam. A buszt, mivel lekéstem, 10 percel később értem haza és még most is szárad a ruhám, csak nem értem, hogy ez valakinek 2mp-ébe telt volna és még nem is a menetidőből vette volna el. Tudom, hogy megállón kívül nem szabad felvenni utast, de azon a 20m-en egy centivel sem távolodott el a járdaszigettől a busz, tehát erre se foghatom az esetet, főleg, hogy az utolsó ajtó még a megálló területén volt.

Örömmel venném, ha ennek híre, hogy legközelebb ne forduljon elő hasonló másokkal. Utólag jöttem rá, hogy csak egyet felejtettem el mondani a sofőrnek, hogy Boldog Mikulást neki és családjának!

Üdvözlettel: Péter

Olvasónk a 196-os buszon egy mogorva, kiabálós buszvezetővel futott össze. Történt, hogy egy utastársa leszálláshoz készült, ám az ajtónál lévő leszállásjelzők közül három egyáltalán nem működött. Az utas így hiába jelezte a leszállási szándékát, az ajtók nem nyíltak ki. Előreszaladt a buszvezetőhöz, aki olvasónk elmondása szerint gusztustalan, lekezelő stílusban kezdett kiabálni. Részletek a levélben:

Tisztelt BKV-figyelő!
 
A következő történetemet szeretném megosztani:
 
2011. november 23-án 15:45-környékén történt a következő eset. A BPO-567 rendszámú 196-os busszal utaztam Újpalota irányából. Már felszállásnál feltűnt, hogy a kettes ajtóval valami gond lehet, mert a felszállók nem tudták gombnyomással kinyitni, csak a fent utazók parancsának engedelmeskedett az ajtó.
 
Majd néhány megálló múlva egy középkorú hölgy szeretett volna leszállni, de az ajtó feletti fény nem gyulladt fel. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Az történt, hogy az összes többi ajtó kinyílt, ez pedig nem. Majd a busz becsukta ajtajait és indulásra készült. A hölgy előrefutott és jelezte a hosszú hajú szőke szemüveges férfi vezetőnek, hogy hiába jelez, nem nyílt ki az ajtó.

A vezető erre kiabálással reagált, amit én a csuklóban utazva is kiválóan hallottam. A lényege az volt, milyen utasok vannak, akik nem tudják megnyomni a gombot, és különben is működik a gomb, mások is le tudtak szállni előtte. Természetesen mindezt gusztustalan, lekezelő stílusban adta elő. Felmerül bennem, mi szükség van ilyen emberre a buszvezetők között. Miért így képviseli a cég arculatát az utasközönség felé.
 
Később megfigyeltem, hogy csak az ajtó melletti oszlopon található 2 nyomógomb, illetve a külső nyomógomb nem működött, az összes többi igen.

Olvasónk a 20E busz rendszeres utasa. November 17-én délután fél három felé is az egyik buszon utazott, amikor arra lett figyelmes, hogy egy 190 cm magas férfi egy nála jóval alacsonyabb, körülbelül 60 éves nővel ordibál, majd ütlegelni, rugdosni kezdi. Az utasok nem akartak közbe avatkozni, úgyhogy a buszvezető segítségét kérték, akinek hiába ordibáltak, hiába kopogtak be a fülke ajtaján, nem reagált semmit. Olvasónk nem panszat kíván tenni, csak választ szeretne kapni a kérdéseire, így a történetben szereplő buszvezető sem beazonosítható.

Tisztelt BKV-figyelő!
 
November 17-én a 20E autóbuszon, kb délután fél háromkor, zenehallgatás közben, nagy ordibálásra lettem figyelmes. Egy idősebb női hang káromkodott, és férfi utastársa édesanyját szidta. A történések a hátam mögött zajlottak, így nem is igazán érdekelt, hozzászoktam az ilyen történésekhez (sajnálatos módon). Nemsokkal később viszont már érdekesebb volt a műsor, a szóváltás átcsapott verekedésbe. Nem volt nyilvánvaló számomra (és mai napig sem az), hogy a kb 190 cm-es férfi, mi jogon rugdosta, ütötte, talpalta a kb. 60 éves asszony fejét.

Én személy szerint nem akartam beleavatkozni persze, ahogy többi utastársam se, de annyit mindenképp kötelességemnek éreztem, hogy jelezzek a buszvezetőnek. A vészjelző természetesen nem működött, vagy nem érdekelte a sofőrt. A busz hátuljában többi utastársammal együtt, előreordítottunk, hogy ugyan már, szóljanak a mélyen tisztelt buszvezetőnek, mire kb 2 megálló alatt, egy épp felszálló hölgy bekopogott neki, de mit sem érdekelte a szituáció. Igazából a busz nem volt megtömve, hogy a visszapillantó tükörbe ezt ne lehetett volna látni, és elég nagy hanggal is voltak. (Lehet élvezte a jelenetet?)

Nem értem, illetve nem tudom, a sofőrnek ilyenkor hogy kell viselkedni. Végül a műsort élesben végignéző két roma férfi fenyegette meg az urat, hogyha nem hagyja abba tevékenységét, előveszik a krumplihámozót. Azért azt hozzáteszem, az öreg néni is kitett magáért, nem igazán akarta abbahagyni az anyázást. Lehet stokholm szindrómás volt, nem tudom, mindenesetre úgy gondoltam érdemes lenne ezt a történetet megosztani az olvasókkal, a külvilággal, az országgal, jobban mondva az adófizetőkkel.

Ugyan a "pilóta" miért nem cselekedett ebben az ügyben? És egyes járatokon, melyeken csak elöl lehet felszállni, bérletet illetve jegyet felmutatva, ott miért érzi úgy a vezető, hogy teljhatalma van a nyugodt, fizető utasokkal szemben? Egyszerűen nem értem. Valaki, ha esetleg olvassa majd ezt, és tudna nekem válaszolni, azt megköszönném. :)