BKV-figyelő

A buszvezetők nem mindig azért idegesek, mert otthoni problémáikat elviszik a munkahelyükre is. Egyre sűrűbben idegeskednek a hülye utasok, és a hülye városi autósok miatt, akik leállnak a buszmegállóba, úttestre, ezzel akadályozva a busz továbbhaladását. Így érthető, ha a buszokon időnként egy kicsit ingerültebbek a szokásosnál, és azon vezetik le a feszültségüket, akiknek semmi közük az esethet. (A normális utasokon).

Olvasónk is egy hasonló esetről számol be. Egy autós a megállóban parkolta le autóját, majd a családdal sétálni mentek. A buszos hiába dudált, nem érdekelt senkit…

Tisztelt BKV-figyelő!

Ma déltájban utaztam a 240-s járattal a Móricz felé: ez volt a legelső járat amire felszálltam, mivel sietnem kellett egy helyre. A Villányi úton - most meg nem mondom pontosan melyik megállónál - egy személyautó parkolt be félig a megállóba. A sofőr először nem állt be, hanem dudálással próbálta figyelmeztetni a sofőrt. Nos ehelyett, az kiszállt, és kinyitotta az autó csomagterét, és kivett onnan egy babakocsit, majd kivette gyermekét a kocsiból, ezután kiszállt a felesége és elindultak hármasban.

Szinte minden nap utazok a 23, 23E járatokon, ahol szerintem a BKV legrendesebb sofőrjei dolgoznak. Rendszeresen megvárják az utasokat, biztonságosan vezetnek, és udvariasak. Olvasónk is utazik ezen a vonalon, és az ő tapasztalatai is hasonlóak:

Szia Figyelő!

Ezúttal egy kellemes tapasztalatot szeretnék megosztani Veletek. Reggelente a 23E vonalon járok végtől-végig. Most már zsinórban harmadszorra sikerült kifognunk egy nagyon jófej sofőrt. Reggel mindenkinek szép jó reggelt kíván, amikor leszállunk, további szép napot mindenkinek (!) és viszontlátásra. Nagyon örülök neki, mert a reggelek borzasztóak a BKV-n, mindenki zombi-arccal tömörül a járműveken, egy-egy fékezésnél repül kicsit. De ez a sofőr nagyon óvatosan vezet, nagyon odafigyel az utasaira. Ja, és pontos! Tegnap lemértem stopperrel, az egyébként 22 perces menetidőt 22,5 perc alatt tette meg.

Tudom, hogy ezek apróságok, és másoknak talán fel sem tűnnek. De nekem nagyon kellemes, hogy így indul a napom, és nagyon-nagyon értékelem, hogy egy olyan hálátlan munkakörben, mint egy régi ikarus sofőrjének lenni, még mindig tud rendes és empatikus lenni az utasokkal.

Innen köszönöm a 1791-es számú (remélem, jól emlékszem) fiatal sofőrjének, hogy igyekszik elviselhetőbbé tenni a szürke reggeleket!

(Ui.: és jobbulást neki, ma reggel eléggé meg lehetett fázva...)

epres négercsók

Néhány éve hír volt, hogy egy metrópótló busz eltévedt a városban. Minden felé ment, csak a kiadott útvonalon nem. Lehülyézték a buszvezetőt, és volt aki panaszt is tett, mert emiatt elkésett valahonnan. Az utasok közül kevesen tudják, hogy a járműhiány miatt sokszor tesznek át kisebb vonalról buszokat (vezetővel együtt) egy másikra, ami számára teljesen ismeretlen. Ilyennel találkozott olvasónk is:

Kedves BKVfigyelő!

Nemrég rászoktam a 150-es járatra a munkábajutáshoz. Persze nem egyszer van, hogy a 173E az 10, 30, 50-re pont nem ér be a Kosztolányira, de hát ha már 6-8 percenként jár, akkor nem szólok egy szót se.

A 150-esen rendszeresen utaznak turisták, a Szoborparkhoz, szóval napi rendszerességgel látok kellőképpen összezavart külföldieket, főleg miután a Vincellér útnál fordul egyet a busz és elindul visszafelé. Azért rendszerint figyelek és elmondom nekik, hogy mikor is kéne leszállni.

Régebben, amikor nem volt ilyen rossz helyzetben a BKV a közlekedés sokkal kiszámíthatóbb volt. A garázsból minden reggel kiadták az X darab járművet, amire jutott Y darab tartalék. Sajnos mostanában az X darabot sem tudják kiadni, mert rengeteg a használhatatlan gép. Ha egy busz kiesik, nem tudnak helyette tartalékot küldeni, ezért borul az egész menetrend.

Kedves BKV-figyelő!

Bizonyára már sokan írtak róla, mennyire nehéz babakocsival közlekedni Budapesten - most én is hozzátenném a magam történetét.

Két kisfiú anyukája vagyok, a nagyobbik 3 éves, a kicsi 9 hónapos, őt egyelőre egy mélykocsi jellegű nagy babakocsiban tolom, ha megyünk valahová. Ezzel kizárólag alacsonypadlós járműre tudunk felszállni, mert nagyon nehéz, egyedül képtelenség magasra emelni. Így nagyon örültem, hogy az elmúlt hónapokban megjelent buszmenetrendekben jelölik, mikor indul alacsonypadlós busz egy adott vonalon. Ki is használtuk már nem egyszer, hogy időre mentünk ki a buszmegállóba. Tegnap a 98-as busszal terveztünk egy utazást a cipőboltig meg vissza. Odafelé nem is volt gond, jött az alacsonypadlós busz, ám visszafelé - menetrend ide vagy oda -, a 12:09-kor induló buszként hagyományos, régi 3 ajtós busz jött. Kérdésemre, miszerint miért nem alacsonypadlós busz érkezett, a sofőr a vállát vonogatta, de szerencsére megvárta, míg két jólelkű utas segítségével fel-, néhány megálló múlva pedig lekászálódtunk. A dolog azért bosszantott, mert külön ehhez a buszhoz mentünk oda, és a kérdéses megállóban (Újhegy) a következő egy órában még menetrend szerint sem volt esedékes alacsonypadlós busz.

Most elbizonytalanodtam - mi lesz, ha egy hosszabb kirándulást tervezünk, aztán ottragadunk "a világ végén", mert nem jön a menetrend szerinti alacsonypadlós busz?!

Üdv, Kriszta

Vajon milyen lelkivilága lehet annak a metróvezetőnek, aki majdnem minden megállóban azzal szórakozik, hogy a leszálló utasokra rázárja az ajtót, és a felszállásra semmi időt nem hagy? Értem én, hogy sűrűn jár a metró, és sietni kell, de legalább a leszállókat várja meg, ha már a felszállásra nem hagy időt.

Sziasztok!

Érdekes kalandom volt ma (márc. 04.) a 3-as metrón. 18:30 körül igyekeztem haza a Nyugatitól az Árpád híd felé, amikor belebotlottam egy idegbeteg állatba, aki metrót veztett. Az illetőt nem láttam, de egy olyan vonatot vezetett, amelyikben volt egy 3097-es sorszámú kocsi is. Remélem, ennyiből lehet azonosítani, és előveszik, mert amit csinált, az finoman szólva is baleset- és életveszélyes volt.

A vezető úr vagy hölgy minden egyes megállóban eljátszotta a következőt: Még javában kifelé szálltak az utasok a metróból, már mondta is be, hogy „Kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak”. És nem lacafacázott, be is váltotta a fenyegetést. A Nyugatinál rázárta az ajtót egy halom utasra, aztán kinyitotta, majd ismét rázárta egy csomó emberre, így egymás után vagy négy, öt alkalommal. Jött a Lehel tér, ott kb. kétszer játszotta el ugyanezt – nem volt annyi fel- és leszálló. A Dózsa György hagyományosan kis forgalmú megálló, de egyszer azért ott is összejött neki az „utasodacsukós” produkció, az Árpád hídnál pedig aratott. Alig tudtunk leszállni, már zárta az ajtót, aztán odazárta vagy háromszor az utasokat, a kevésbé bátrakat, akik nem mertek a szórakozó idióta metróvezető miatt felszállni, meg végül otthagyta a peronon.

Üdv: Egy utas