BKV-figyelő

Sajnos a BKV-figyelőhöz is befutnak néha olyan utaspanaszok, melyeket sem az olvasók, sem én nem érzek jogosnak. Vannak a BKV-nál hibák, hiányosságok nagy számban, véleményem szerint nem kell azokat feleslegesen csinálni. Olvasónk egy megállóban álló, indulni készülő busz után futott, és a záródó ajtók közé ugrott, majd meglepődve tapasztalta, hogy az ajtók között maradt. Ez még semmi, panaszt tett a buszvezető ellen, aki az utas hülyesége miatt prémiummegvonásra számíthat:

Tisztelt BKV Zrt!

Sajnálatos dolgot tapasztaltam. Ma miután a szakképzésről tartottam haza felé, igénybe szerettem volna venni az Önök szolgáltatását. Ma 17:52-kor a gyáli Rákóczi Ferenc utcai megállóban megállt a busz, mivel nem voltam a megállóban, ezért egy kicsit futottam. Mikor a busz ajtajához értem, akkor vettem észre, hogy a busz sofőr éppen akkor csukta be az ajtót. Már a lépcsőn voltam, amikor rám csukta az ajtót, mivel nem ugyanabban az időpontban csukódtak be az ajtók (1-2 másodperces eltérés) ezért felugortam a lépcsőre, de akkor már éreztem a nyomást.

Vannak még igazi emberek ebben a városban, a BKV-nál is. Olvasónk a 139-es busszal szeretett volna utazni, ami a nagy hó miatt nem tudott elindulni, ugyanis a csuklós buszt nem tudták leküldeni az emelkedőről. Az utasok mégsem maradtak a megállóban, mert egy haza igyekvő buszvezető látta a megállóban álló utasokat, a garázsmenetes buszt visszafordította és újból munkába állt, feláldozva ezzel a saját szabadidejét:

Kedves BKV-figyelő!

Egy kellemes tapasztalatot szeretnék megosztani veletek.

Ma este fél 8 körül már nagyjából fél órája gyülekezett a tömeg a Déli Pályaudvarnál a Gazdagrétre közlekedő 139-es buszra várva. Persze, gondoltam, leesett az első idei nagyobb hómennyiség, a felszíni közlekedés erre rögtön lenullázódott. Busz sehol, utasok egyre feszültebbek. Egyszer csak feltűnt a távolból egy kis busz, 139-es jelzéssel. Ez azért volt szokatlan, mert ez a járat csuklós szokott lenni. A tömeg felpréselte magát a buszra és elindultunk.

És itt jön a váratlan esemény: a sofőr kedvesen köszöntötte az utasokat, elmondta, hogy a csuklósok a hó miatt fennragadtak a gazdagréti végállomáson, ezért úgy döntött garázsmenet lévén tesz egy plusz kört, hogy a régóta várakozó utasoknak segítsen hazajutni.

Az utasok tapssal honorálták a figyelmességét. A saját szabadidejéből áldozott fel a kedvünkért! És ha ez még nem lenne elég: ahogy felkanyarodott Gazdagrétre, még búcsúzóul kellemes pihenést kívánt az utasoknak a viszontagságos hazaút ellenére is.

Ezúton szeretném megköszönni a BPI-337 rendszámú busz vezetőjének áldozatos és nem mindennapi hozzáállását.

Üdvözlettel: Moni

Olvasónkat egy idegbeteg trolivezetővel hozta össze a sors néhány napja a 75-ös vonalon. Az utas kutyával szállt fel a buszra, akinek jegyet lyukasztott, és buszon tette rá a szájkosarat, mert az állat ellenkező esetben beveri az orrát a lépcsőbe. A buszvezető ezen annyira felhúzta magát, hogy elkezdett kiabálni vele. Az utasnak nem volt szerencséje, mert másnap is találkozott a sofőrrel, aki az utcán sem hagyta békén:

Kedves BKV-figyelő!

Már tegnap nekiültem, hogy írjak nektek, de akkor még visszanyeltem a mérgem. Ma (II. 08.) betelt a pohár.

Kutyás ember vagyok, mégpedig amolyan tudatos fajta, aki iskolázza a kutyáját, odafigyel rá, és azokra, akik így-úgy kapcsolatba kerülnek vele. Ez persze most mindegy, de az eb menhelyi, vezethetőségi/ügyességi vizsgaoklevelei vannak. Most is éppen kutyaiskolából tértem haza vele, ami Budapesten persze nem könnyű (290,- ft / út / kutya; szájkosár, mozgólépcső, tömeg…), ám sajnos még nincs autóm, így kénytelen vagyok/voltam tömegközlekedni. Az autóvásárlás irányába a végső lökést egy elképesztően alulszocializált, arrogáns trolivezető adta meg a hét végén.

A 75-ös vonala, 15.20 Stadionok-Jászai viszonylat. Stefánia út. Felszállunk hátul, ott van állóhely a kutyának. Kutyaültetés, épp raknám rá a szájkosarat - mint mindig -, amikor hátraüvölt a sofőr, hogy "nincs szájkosár, leszállsz!". Így: leszállsz. A szájkosár már rég a kutyán, de azért még állunk egy fél percet, hogy végre elindulhassunk a rend kedvéért. Két megálló múlva leszállok, lent a megállóban előre sétálok, hogy megnézzem magamnak a sofőrt. Végül is itt lakom, naponta hatszor ülök ezen a trolin, ezután inkább nem utazom, ha ez a tag vezeti a buszt. Kinyitja az ajtót, s azt kérdezi: "na mi van?". Mondom, csak meg akartam nézni önt, de ha már kinyitotta az ajtót, megkérdezném, mi a baja velem/velünk - 290 Ft-os jegyet lyukasztottam a kb ötszáz méteres távra a kutyának, és rajta van a szájkosár is. Azt mondja, az a baja, hogy "szájkosár nélkül szállsz fel". Megkérdezem erre, hogy ugyan miért tegez, én sem tegeztem. Elképesztő dühvel ismételgeti: "te tegezel! Te tegezel! Te tegezel!" Az az érzésem, hogy leszáll mindjárt verekedni, amúgy is úgy néz ki, mint egy törött orrú birkózó. Mondom, hagyjuk, viszlát. Nem vagyok sem agresszív, sem kötekedő, sem mocskolódó, sem tiszteletlenül tegezgető típus, sőt.

Olvasónk egy olyan utasbarát fejlesztést javasol a BKV-nak, ami nem kerül szinte semmibe, mégis sok villamos után futó ember életét megkönnyítani. Utasunk szerint a BKV éppen azért nem vezeti be ezt a rendszert, mert ingyen van, ezért ha észrevételére nem ér célba tanácsadó céget alapít, és milliárdokért aladja az észrevételét a BKV-nak:

Kedves BKV-figyelő!

Rendszeresen utazom a budai villamosokon, és a belvárost átszelő 4-es 6-os villamosokkal. Ezekre a villamosokra mindig a végállomáson szállok fel. Az innen induló villamosokon észrevettem valami furcsaságot.

A villamosok az indulás előtt 10-20 másodperccel indexelni kezdenek az ajtó felöli oldalon, amolyan „indulásjelzős” céljából. Szerintem ez a villamosvezetőktől egy nagyon jó gesztus és egyben egy ingyenes fejlesztés is, mert így a villamos után igyekvők látják, hogy a villamos hamarosan indul, így még az indulásjelző megszólalása előtt fel tudnak pattanni a villamosra, nem akadályozzák a villamos elindulását. Azt nem értem, hogy a BKV ezt eddig miért nem adta ki utasításba, hogy a villamos indexeljen, mielőtt indul? A közlekedés résztvevőit nem zavarja, hisz a villamosokat és az autókat a végállomásokon peron választja el az úttól.

Végre lehetne egy igazi utasbarát fejlesztés, ami ingyen van, nem kell érte fizetni. Lehet létrehozok egy tanácsadó céget, és eladom az ötletem milliárdokért, mert csak akkor lehet belőle valami. Hiába küldeném ezt el a BKV-nak, senkit nem érdekelne…

Olvasónk a minap a 9-es busz vonalán utazott, ahol az ajtó (leszállásjelző) hibája és a járművezető figyelmetlensége miatt igazi kalandokban volt része. Az utasok hiába jeleztek, hogy le akarnak szállni, a busz ajtaja egyik megállóban sem nyílt ki egyből. Derék utasunk addig nyomogatta a gombokat, amíg az ajtó kinyílt, ám hiába kezdte meg a leszállást, a busz derék vezetője már zárta is az ajtókat és indult volna ki a megállóból. Az utas kapálózott, szenvedett az ajtók között, de a buszvezető csak későn vette észre, hogy egy utas félig a buszon maradt.

Mai rohanó világunkban már a buszról való leszállásra sincs idő. A busznak menetrendje van, azt tartani kell minden áron:

Kedves BKV Figyelő!

Ma az életemre tört egy buszajtó. Előrebocsátom, semmi olyat nem csináltam, amiért rászolgáltam volna a leckéztetésre a buszsofőr részéről, szabályosan próbáltam meg elhagyni a járművet.

Történt ugyanis, hogy a 9-es vonalán újabban közlekedő régebbi típusú autóbusz érkezett a megállóba. Eleve ki sem nyílt a hátsó ajtó, pedig egy utas már odabent várta, hogy leszállhasson, ezért megnyomtam a külső ajtónyitó gombot, majd felszálltam pár utastársammal.

A következő megálló előtt egy fiatal férfi nyomta meg a leszállásjelző gombot, majd amikor megállt a busz, az ajtó (csakúgy mint az előző megállóban) nem nyílt ki. A fiatalember rögtön pánikba esett, de a gomb újra megnyomására kinyílt az ajtó, ami az utas leszállása után, alig fél másodpercnyi figyelmeztető hang után villámgyorsan bezárult.

A következő megálló előtt én jeleztem leszállási szándékomat, számítottam arra, hogy nem fog kinyílni az ajtó, ezért a megállóba érkezés után már nyomtam is az ajtó fölötti gombot (ami nem világított). Az ajtó nem reagált, ezért a tőlem távolabbi, a kapaszkodón lévő gombbal próbálkoztam. Az ajtó kinyílt, meg is kezdtem a leszállást. Viszont én már nem jártam olyan szerencsével, mint az előző leszálló, a figyelmeztetéssel egy időben csukódott az ajtó, aminek eredményeképpen a négyből három végtagom és a fejem szorult be a villámgyorsan záródó ajtóba.