BKV-figyelő

A Kőbánya-Kispest fölött átvezető gyalogos felüljárót a múlt héten rejtélyes módon megrongálta egy daruskocsi, ezért a BKV a napokban örömmel kezdett neki a bontásnak. A buszvégállomást is megváltoztatták, a járművezetők ideiglenesen egy erre a célra kialakított konténerben pihenhetnek. A konténerekhez négy WC tartozik, négy külön kulccsal. A kulcsokat nem jelölték meg, így míg az ember kitalálja, melyik kulcs nyitja a WC-t, a buszvezető valószínűleg már elvégezte dolgát.

Műszaki hiba, vagy figyelmetlenség, ha a régi Ikarus összes ajtaja kinyílik menet közben? A kérdést a buszszakértők majd megválaszolják.

Kedves BKV-figyelő!

A mai hazajutásom alatt szerzett felülmúlhatatlan élményt szeretnék veletek
megosztani:

A tárgyban található rendszámú busz a mai utolsó -- megjegyezném, korántsem  üres, melynek jelentős része a Bosnyák tér után szállt le, na ennyit arról,  hogy a gyorsjáratok késő este feleslegesek -- Etele téri indulású 173-as
járatot képviselte.  Vezetője persze az estiektől már megszokott vad  stílusban vezetett, szóval krumpliszállítás bekapcs.

Arról viszont már nem volt szó, hogy a rakománytól esetleg menet közben  próbálunk megszabadulni.  Történt ugyanis, hogy emberünk a Rudas
gyógyfürdőnél járva a megállóval kb. egy magasságban megnyomta az ajtónyitó  gombot.  Ez homályos bennem, de azt hiszem a központit.  Mondjuk egy  másodperc múlva becsukta és szerencsére senkinek nem lett baja, de baromira  megijedtünk, és ha ott valaki éppen akkor áll lenn a lépcsőn, netán -- jó, igen, a felirat azt mondja, ne tegyük -- az ajtónak támaszkodik, az bizony  akkor repült volna a 40-nel kanyarodó buszból, neki vagy a megállónak, vagy a  megállóban álló három-négy személynek, vagy az idióta pilickáknak, amiket a  város lépten-nyomon kihelyez mindenhova, hogy minél kényelmetlenebbül  fennakadhass rajta.

Szóval szerencsére nem lett csúnya vége, de könnyen lehetett volna ebből a
malőrből katasztrófa.

R.

Mit csinál a BKV-figyelőn nevelkedett BKV utas, ha a klímás Volvo busz összes ablaka nyitva van? Felhívja az utasok figyelmét, hogy megy a klíma, majd feltűnően becsukja az összes ablakot. Az utasok tanulnak, és nem merik többé kinyitna az ablakokat. Le a kalappal.

Szia BKV-figyelő!

Tegnap utaztam a 7-es busszal Albertfalva és az Astoria között. A buszra Albertfalván szálltam fel. A busz összes ablak nyitva volt 1-2 kivétellel, és annak ellenére, hogy ment a klíma, meleg volt. Becsukhattam volna az összes ablakot,de vártam, míg többen lesznek a buszon, gondoltam megnevelem őket egy kicsit:)

 

Illusztráció

A Bornemissza térnél elkezdtek gyűlni az utasok, majd megindultam a nyitott ablakok felé. Megpróbáltam a legfeltűnőbben bezárni őket, hogy mindenki figyeljen oda, és lássák, hogy az ablakoknak zárva kell lenniük, ha megy a klíma. (Sajnos egyszer sem mondta az automata, hogy ne nyissák ki az ablakokat).

A fogadtatás vegyes volt. Volt aki megköszönte, volt aki hőzöngött. Az Astoriáig azonban a busz belseje is lehűlt, és az egyetlen hőzöngő utastól megkérdeztem. „Így már jobb, nem?”. Bocsánatot is kért. Én érdekem is volt, hogy hűvösen utazzak:)

Este visszafelé ugyan ezzel a busszal utaztam (igen jellegzetes feje van a sofőrnek, megismertem:)) és örömmel láttam, hogy az összes ablak zárva van, úgy, ahogy én azt órákkal ezelőtt hagytam. Még azaz egy ablak is, ami rejtélyes módon kinyílt*

Így nevelem én a 7-es busz utasait…

H.T.

* A buszon az összes ablakot bezártam, a Bornemissza térnél még senki nem volt a busz hátsó felében, a motortérnél lévő nagy ülések mellett lévő ablak mégis kinyílt magától. Mitől lehet ez?

Nem elég, hogy kimaradt egy busz, a következő vezetője túlhajtott a megállón, a buszhoz igyekvő idős nénit és a két gyermekes anyát otthagyta a megállóban.

Tisztelt BKV figyelő!
 
Sokat gondolkodtam, hogy megírjam-e a történteket, végül győzött az árulkodós énem.
 
Előszóban annyi, hogy szeretem a BKV-t. Ha késik vagy kimarad egy járat, nem szoktam felháborodni, türelmes ember vagyok és lehetnek elháríthatatlan akadályok, dugók, amiről sem a BKV, sem a sofőrök. De ezen a reggelen valahogy mégis sikerült felhúznom magam.
 
Egy kies csütörtök reggelen (július 3.) türelmesen vártam a két kisgyerekemmel a 146-os buszra a békásmegyeri végállomáson, de az csak nem akart megjönni. Eredmény, kimaradt a 8,23-as, várhattunk a következőre. Na nem baj, van időnk. A posta úgyis csak 9-kor nyit.
 
Dolgunk végeztével újból vártunk a 146-osra a Juhász Gyula utcai megállóban. Az jött is kb. 9,10-kor. De minek? Saccra 30-40 méterrel a buszmegálló után állt meg padlófékkel. Ezen az utastársaimmal kissé bosszankodtunk, de ez van. Biztos azért, mert a fák eltakarják a megállótáblát és a szegény sofőr nem tudta, hogy hol kell megállnia. Elindultunk a busz után. A sofőr azonban kissé türelmetlen volt. A repülőrajttal sprintelő utazni kívánó társunkat bevárta, de egy idős nénit és engem a két gyerekkel már nem, pedig már félúton jártunk a busz felé, amikor becsukta az ajtókat és elindult. Újból várhattunk a következő buszra.
 
Tény hogy sem a néni, sem én a gyerekekkel nem tudtunk egy agár sebességével rohanni, de azért lehetett volna a sofőrben annyi jóérzés, hogy megvár minket.
 
Dióhéjban ennyi.
 
Sipos

Sok olyan buszvezetőről hallottam, akiket azért rúgtak ki, mert rendszeresen piáltak. Ezek a sofőrök jórészt most a VT-Transmannál, vagy a Nógrád Volánnál dolgoznak. Miért nem szondáztatnak sűrűbben?

Vasárnap, 2008. július 13-án este fél háromnegyed nyolc környékén Kelenföldön (igényes MÁV szerelvényről leszállva) szerettem volna BKV menetjegyet vásárolni, melyre nem volt lehetőségem. A pénztár zárva, az automata elromlott. "Itt ez van. A metró építés miatt tiszta szar az egész környék hónapok óta!" - kiáltotta utánam egy arra járó.

Egy sofőrnek látszó ember éppen a melegedő/pihenő épületből rontott ki, egy nyitott Soproni (nem alkoholmentes) sörrel a kezében. Kedvesen érdeklődtem, hol tudok jegyet venni, fel kell szállnom a 173-as buszra! Valamit odadörmögött és már szállt is be a buszba (!), ő volt a sofőr. (én meg azt hittem végzett, hiszen sör....)

Csepereg az eső, rohanok a megállóba ott a buszom, meg a sörös sofőrőm. Még egyszer megyek, ostromlom a sofőrt - mert ismerem és félem a BKV ellenőröket - hogy utazzak jegy nélkül? "Már az előbb is engem kérdezgetett, nincs jegy, hát nem érti meg?!" - hangzott ideges válasza. "Elnézést kérek, de az ellenőr is ezt fogja tőlem kérdezni..." - mondtam.

Nincs jegyem, sebaj utazunk. Hergelem magam, már készülök, mit mondok majd, ha jön az ellenőr. Az egész jegy történetet a nyakába varrom, nincs igazuk, nem fizetek, stb. Közben a megállókban fogy a sör, busz-sofőr bácsi rendületlen fogyasztja.

Meleg van, iszonyat páratartalom, csepereg az eső, nyilván őt nem szondáztatja meg a járőr kollega.  Megy a busz, siet nagyon, nincs mese, meleg van. Átmegyünk már piroson, még sárgán, dudálunk, fékezünk nagyot, ha kell.

Vasárnap este félig-telt busz a 173-as járat, és szerintem veszélyes volt. Nyolc óra körül szálltam le a Bosnyákon. Féltem. Sört nem ihatok ha vezetek, én sem.

(Most olvasom, hogy vasárnap éjjel a 173-as busz az Etele téren összeütközött egy Neoplan típusú magánbusszal. Csak remélem, hogy az én alkoholos busz-sofőröm akkor már otthon kortyolgatta)