BKV-figyelő

Nemrég kaptam egy e-mailt képekkel, és rövid magyarázatokkal egy buszvezetőtől. Be szeretné mutatni, hogyan törnek szét a régi Ikarusok.

Első kép: BPI-340

Második ajtó mögött, jól láthatóan már hegesztett törés újratörése. Tipikusan már agydaganatos betegnek fájdalomcsillapítót adnak.

Második kép: BPI-354

Sajnos semmi nem bizonyítja, hogy amit István nevű olvasónk állít, az igaz, és arra sincs bizonyítékunk, hogy a hangfelvétel, amit küldött eredeti, mi mégis kénytelenek vagyunk hinni neki. Sajnos tényleg sok, telefonáló buszvezető van, olyan is akad szép számmal, akinek ha szólunk, durván visszaszól.

Tisztelt BKV-figyelő!

Az alábbi párbeszédet folytattam az egyik buszsofőrrel (hangfelvétel csatolva.)

- És ahhoz mit szól, hogy megkértem, hogy kézben ne tartsa a telefont, miközben vezet? - (...) Ki maga, mondja már meg (...)? Elmúlt az, hogy bemegyünk és leszopjuk a főnököt! Ez elmúlt!

Ha nem indul el a videó, kattints ide!

 

Két kérdésem lenne: - Először is, segítséget kérnék az elhangzottak értelmezéséhez. - Másodszor, hasonló esetben mi (lenne/lett volna) az utas teendője?

A levelet egyelőre csak ide (bkvfigyelo.eu) továbbítottam, mivel nem igazán tudom megítélni a történtek jelentőségét (gondolom nem kivételes esetről van szó).

Információk: 91-es busz, 2008.07.07. 19:36 perckor indultunk a Nyugati pu.-tól. Rendszám: BPO-715.

További részletek: 91-es busz, kanyargós emelkedő. A sofőr menet közben egy darabig kézben tartva babrálta a telefonját, majd több megállón keresztül mobiltelefonált, miközben egy kézzel vezetett. Ez utóbbi tényt a kanyarok nagy számára tekintettel igen rosszul viseltem, ráadásul a sofőr minden megálláskor/elinduláskor az index kezelését úgy végezte, hogy elengedte a kormányt, és jobb kézzel a kormány felett átnyúlt a kormány bal oldalán lévő indexkapcsolóért. :(

Az hagyján, hogy rossz volt nézni, de mindezt érezni is lehetett a jármű haladásának bizonytalanságából. Ezt egy ideig tűrtem, majd odaszóltam az első ülésből, hogy "Jobban menne a vezetés, ha két kézzel fogná a kormányt." Nem tudom, hogy megfelelően reagáltam-e, de a buszvezető egyből olyan dolgokkal jött, hogy van-e jogosítványom, buszt vezetek-e, ki vagyok én, meg hogy ki van írva, hogy ne zavarjam vezetés közben, illetve hogy tegyek panaszt, ha akarok.

A végállomáson még egyszer rákérdeztem, hogy tényleg így gondolta-e, erre kaptam a fenn idézett választ.

Üdv, István

Érdekes, amikor buszvezetők cigiznek, beszélgetnek, telefonálnak vezetés közben, akkor nem csapnak a saját szájukra, nem erőltetik annyira a szabályzatot. Amikor az utas hibázik, akár egy picit, akkor mindennél fontosabb, hogy ismertessék a szabályzatot. Természetesen vannak kivételek.Persze aki buszon akar biciklizni, az viselje a következményeit. (A kép illusztráció).

Helló!

Szeretném ha közzétennétek az alábbi sztoryt: Tegnap (2008. július 7. kb 19.30 körül) utaztam a 9-es buszon (FJX-207), Kőbánya Városközpont felé. Most volt ez a nagyon nagy vihar, szakadt az eső, jégdarabok potyogtak az égből. A Könyves Kálmán körúton, az zuhogó esőben - többek között - várakozott két biciklis, apuka és a 10 év körüli kisfia.

Megörültek a busznak, és gyorsan fel is tolták a bicikliket. Felfértek, hiszen üres volt a busz. Erre a söfőr kiszólt, hogy azonnal szálljanak le a buszról, mert nem lehet biciklivel felszállni. Az utasok és az apuka felháborodása ellenére, leszállította őket a buszról. Szegény kisfiú zokogva tolta le a biciklit, vissza az esőbe, holott így is teljesen el voltak ázva, és egyébként se biztonságos viharban biciklizni, a villámcsapások és a rossz látási viszonyok miatt. Lényeg a lényeg, a buszsofőr embertelen hozzáállást produkálva leszállította őket és mentünk szépen tovább. Felháborodva kommentálta  ő az eseményeket.

Olyannyira fel volt háborodva, hogy a Szent László térhez vezető kanyarnál lévő zöld jelzésnél szépen várakozott, majd mikor már a sárga is elaludt a teli pirosban adott gázt és kezdett kanyarodni, majdnem karambolozott a szabályosan, zöldnél elinduló fekete autóval. Nem tudom mit lehet ilyen esetek ellen tenni, de ez szerintem már majdnemhogy bűncselekmény határát súroló cselekedet volt, de ha másnem, az hogy a bajba jutott embertársán annyival valaki nem tud segíteni, hogy felszállnak a buszra az minden képpen aljas és undorító dolog.

Nem tudom mivel tudnám soraimat zárni, de azzal mindenképp hogy remélem ez a sofőr más hivatást választ!

Üdvözlettel: Sajóvölgyi Andrea

Úgy tűnik tényleg divat. Nem tudom, hogy szórakozás, vagy unaloműzés, ha a buszvezető idős embereket, vagy babakocsis szülőket csuk oda az ajtóval, mindenesetre szemét egy elfoglaltság, az biztos.

Kedves figyelő!

Ma szép kis incidens történt a családommal, ha úgy olvasom a blogon ,el se hiszem. Íme hát egy levél:

Tisztelt BKV!

Eddig csak hitetlenkedő hallgatója, ma viszont elszenvedője voltam egy eddig általam is nehezen hihető BKV-s "történetnek". Azért tartom fontosnak hogy írjak, mivel az események során kisgyermek testi épsége került veszélybe figyelmetlenségből, gondatlanságból.

A történet: Ma, azaz 2008.07.10-én este 19.25 körül indult a mexikói úti végállomásról a BPO-055 forgalmi rendszámú sima 25-ös busz. A párommal és a 3 hónapos kisbabánkkal ültünk rajta hátul, babakocsival, a babakocsi az ajtóval szembeni üres téren állt. A Rákospatak utcai megállónál szálltunk le.

Elöl mentem a a kezemben a babakocsival. A nagy babakocsi (tehát nem sportkocsi) kézbe vétele időbe kerül, valamint egyáltalán a mozgatása is már csak akkor megy, ha megállt a busz. Tehát a busz lépcsőjére már leléptem, amikor a csengő megszólalt, majd  2 másodpercen belül babakocsistul rám csukta az ajtót a sofőr. A kéziféket már kiengedte, mert megindult kicsit a busz, de fékezett. Megpróbáltam kiszabadítani a kocsit, nem ment. Sem az utasok, sem a sofőr nem segítettek. Az ajtó végre nagy nehezen kinyílt, a kocsi és a feleségem kijutott, senkinek nem lett baja. A gyereknek azért nem, mert a folyamatos BKV-s rémtörténetek hatására nem alacsonypadlós járműveken minden ki- és  beszállásnál kivesszük a gyereket és az édesanyja kezében száll le vagy fel. Ezt találjuk a legbiztonságosabbnak. Ma beigazolódott.

Szeretném megjegyezni, hogy a leszállásunk folyamatban volt, amikor a csengő megszólalt, illetve a kezemben a babakocsival 2 másodperc alatt nehezen tudok lejutni a magas padlós buszról. Engem nem zárt oda, mert a becsukódó ajtó miatt már le kellett lépnem a megállóba, de a kocsit elkapta. Bele se merek gondolni, mi lehetett volna, ha benn van a gyerek. A leszállás után az ajtó becsukódott és a járat továbbhaladt. Sem a feleségem, sem én nem kiabáltunk, mert megijedhet a gyerek, és az nem jó neki, meg így nem alakult ki vészhelyzet. Azt, hogy senki sem segített, már nagyon szomorúnak tartom. A leszállás után azonnal megnéztem a busz rendszámát és az időt.

Tisztelettel kérdezném a BKV vezetését, hány ilyen incidens szükséges ahhoz, hogy legyen egy komoly baleset, ahol kisgyermek sérül meg, hogy végre történjen valami? Az üggyel kapcsolatban visszajelzésüket kérem, hozzátéve, hogy rendőrségi feljelentést vonnak maga után a történtek.

Üdvözlettel: T.GY.

Tisztelt BKV!

Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy ugyan már szereljék le a buszokon az utastérbe néző sofőri visszapillantót. Ugyanis teljesen felesleges, mivel a buszvezetők nem használják.

Ma 07. 01 délelőtt a Krisztina térnél szálltam fel a 105-ös buszra, éppen csak feltettem a babakocsit a felső lépcsőre, mikor a sofőr padlógázzal indított. Majdnem leestem gyerekestül, de ez hagyján, jól bevertem a pocakomat, benne az másik gyermekemmel. A busz 9:57-kor érkezett a Királyhágó térre, a sofőr végig úgy vezetett, mintha nem utast, hanem krumplit szállítana.

Amennyibe a mai orvosi vizsgálat kimutatja, hogy a magzatnak az incidens miatt bármi baja történt, meg fogom tenni a megfelelő lépéseket.

Maradok tisztelettel: NE