BKV-figyelő

A BKV utazási feltételeiben benne van, hogy rádiót és egyéb zene lejátszására alkalmas eszközöket más számra hallhatóan (hangosan) hallgatni tilos, mert zavarja az utasokat. Olvasónk elkövette a hibát, és rászólt a cigánygyerekekre, hogy legyenek szívesek lehalkítani (nem kikapcsolni) a zenét. A beszélgetés persze nem ment könnyen:

Szia!

Még mindig állatira pipa vagyok, az agyam a fehérizzás közelébe jutott, a gyomrom pedig eltévedt a szívem és a nyakszirt között félúton. Amit tudnotok kell a fizikai habitusomról: férfi, genetikailag 70 +- 3 kiló vagyok, 184 hosszhoz, ami nem a herkulesi termet, és amúgy sem olyan a fellépésem, hogy azzal bárkit elrémítsek.

A lényeg: Hétfő 18:00 körül a 3-as villamos. Árkádnál felszállok, velem együtt még 2 hangosan "intelligens" srác (sima péklapátos kölkök voltak), majd amikor leültek, indult a folklór műsor a telefonból, persze max. hangerőn. Pont ott álltam az ülésük mellett, gondoltam, megkérem szépen őket, hogy ugyan hallgassák már halkabban (és tényleg szépen szóltam nekik). A válasz egy sima és határozott "NEM" volt, melynek indoka hogy ő így szeretné hallgatni a zenét.

- "Miván tesóu, nem szereted á cigánzenít? Arrébb lehet ám menni".

- "Mért mennék arrébb? Ennyi erővel ti is arrább mehettek. A másik, hogy miért kötelező mindenkinek hallgatni azt a zenét, amit ti hallgattok? Rajtatok kívül senki nem kíváncsi rá." (Apu fortyogó dühe vagyok)

- <kisebbik sz@rpalánta odafordul a haverjához:> "Te, leüssem?"

- "Á, hagyjad. <vissza felém:> Úgy hallgatom a zenét, ahogy akarom. Amúgy te egy nagyon bánatos ember lehetsz, ha nem szereted a zenét. Boldogtalan vagy? Ne legyél, süt a nap, legyél vidám. Nincs szerelmed? Vagy miért vagy ilyen bánatos?"

Kedeves BKV-figyelő!

 

Pénteken 6 óra körül utaztam a 6-os villamoson az utolsó előtti ajtónál, a csuklóban. Zenét hallgattam és bambultam, majd arra figyeltem, hogy mindenki az én irányomba néz, undorodó fejjel. Rögtön végignéztem magamon, hogy mit néznek, de nem találtam semmi különöset. Ezután végignéztem a villamoson, és elfogott a hányinger.

 

Az ajtó mellett egy hajléktalan férfi ült rövidnadrágban, akinek a két lába szinte teljesen fehér volt. Gomba, vagy valamilyen betegség lehetett, pontosan nem tudom, de az biztos, hogy egész úton vakargatta. Nem volt szép látvány, hogy azzal a kezével fogta meg a kapaszkodókat, amivel előtte a beteg lábát vakarta.

 

 

Aki a következő megállóban felszáll erre a villamosra, leül az úr helyére, majd leszállásnál megfogja azokat a kapaszkodókat, amiket ő, akkor nagy esélye van arra, hogy a fehér gombái közül párat megkap. Már csak abban bízok, hogy hazaérkezéskor, és a munkahelyre beéréskor az embereknek az első dolga az, mint nekem: A kézmosás. Percekig szoktam súrolni a kezem szappanos vízzel, hogy a csúszós, ragadós kapaszkodók nyomait lemossam magamról.

 

A blogon egyébként olvastam már olyan esetet a hozzászólások között, hogy egy fiatalúr kapaszkodás után az arcát megvakarta, és másnapra nagy sebek keletkeztek az arcán. Akkor nem akartam elhinni a történetet, de a fentiek fényében ezt már el tudok képzelni…

Tisztelt BKV!

 

2008. október 1-én,  20 óra 30 perckor a 41/19-es villamost pótló buszra nem szállhattam fel szájkosár nélkül 23 cm marmagasságú igen fegyelmezett kutyámmal. (Történetesen autóm elromlott és éppen nem volt nálam szájkosár (nem is tudom honna szereztem volna este fél kilneckor a Batthyány téren), viszont szerettem volna ennek ellenére hazajutni valahogyan.)

 

Biztos vagyok benne, hogy a buszvezető már látta maga előtt, amint olyan tömött lesz a villamospótló az uszkve 2 megállóra, hogy egy gombostűt sem lehet leejteni, és ilyen állapotok között fogja kutyám végigharapni valamennyi utas bokáját.

 

Ilyen vasfegyelem mellett, ugyanakkor egyik villamosvezető kollégájuk éppen a héten kérte meg az utasokat, hogy legyenek szívesem megtolni a villamost (!!!), mert az benn rekedt ki tudja milyen okból a Lánc-híd alatti alagútban. 

 

Ha a két esemény utasbiztonsági szempontjait vesszük figyelembe, az üres buszon nem utazhat kistestű kutya szájkosár nélkül, de az alagútban téblábolhatnak az utasok a 270,-ft-os viteldíjért!? 

 

Úgy tűnik az említett villamosvezetőnek kevesebb felelősségérzete volt mint a vasszigorú buszvezetőnek, ugyanis ha valamelyik utas elesik és a villamos alá kerül, vagy netán a több száz kilós villamoskocsi megmozdítása közben esetleg sérvet kap, annak következményét fogja-e viselni? 

 

A kérdés már csak az, hogy ezentúl a viteldíjért kötelező lesz részt venni a jármű mozgatásában is, cserébe a BKV is részt vesz az utasok megfelelő testedzésében? Kutyával is gyalogolni kell és kutya nélkül is kutyagolni kell...

 

Tisztelettel: dr. Seres Márta

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Szeptember 29-én, hétfőn este 18 óra körül utaztam az 1-es villamoson a Lágymányosi híd és az Lehel utca között. Az Ajtósi Dürer sorig az utolsó, majd onnantól az első kocsiban, ugyanis olyan atrocitás ért, ha nem szállok át másik kocsiba, lehet, hogy élve már nem szálltam volna le a villamosról.

 

A Lágymányosi hídnál az indulás előtt felszállt egy hajléktalan férfi a villamosra, aki egy 4-es helyre lepakolt, majd még két ülést elfoglalva leült. Zavaró volt a szaga, és a jelenléte, de nem foglalkoztam vele. 

 

Az első néhány megállóban elkezdtek gyűlni az emberek. Egyre többen lettek, az ülőhely is elfogyott. Valahol a Népliget környékén felszállt egy terhes nő is, akinek rajtam kívül nem sokan szándékoztak átadni a helyet, ezért felálltam, és megkértem, hogy üljön le. Leült, majd a hajléktalan férfihez mentem, és megkérdeztem tőle, hogy nem zavarja-e véletlenül, hogy 6 adófizető, bérletes utas helyét foglalja most jelenleg. Kulturált kérdésemre, egy igen tiszteletteljes „K*rva anyád” választ kaptam, amit egy a hátam mögül érkező „Ha nem tetszik valami, le lehet szállni te g*ci” kísért. Sajnos nem vettem észre, hogy mögöttem a hasonló hajléktalan férfiből áradó szagokat már jól tűrő, roma fiatalemberek foglalták szintén a bérleteseknek fenntartott ülőhelyet.

 

Megkértem őket, hogy ne szóljanak bele, mert beszélgetni próbálok az úrral. Nem anyáztam, kulturáltan feltettem neki egy kérdést, melyre még teljesértékű választ nem kaptam. Jeleztem feléjük, hogy nem kívánok vitatkozni. Be sem tudtam fejezni a mondanivalóm, az egyik kultúrlény közbe is vágott, és fenyegetni kezdett. Én nem voltam neki elég, már a családom kiirtásával fenyegetőzött. Hogy nyomatékosítsa bennem, hogy nem beszél félre, a zsebében lévő bicskára mutogatott, aminek szerencsére csak az akasztóját láttam. Már nem akartam emelni a hangulatot, ezért úgy gondoltam, jobb ha kicsit hátrébb megyek a kocsiban, de nem hagytak békén. Jöttek utánam és fenyegettek. 

 

Amelyik kutya ugat, az nem harap, tartja a mondás, viszont abban a pillanatban úgy e voltam szarva, mint még életemben sosem. Átfutott az agyamon az összes olyan eset, amikor hasonló márkájú emberek lincseltek meg hozzám hasonlóakat. Nem akartam közéjük kerülni. Én jót akartam, segíteni az utastársaimnak, persze senki nem kelt a védelmemre, még csak szóban sem. Leszállni nem akartam, mivel már sötétedett, inkább két kocsival előrébb mentem, ott legalább a villamosvezetőnek tudok szólni, ha baj van.

 

Annyira ideges voltam, és annyira remegtem, hogy a rendőrség hívása csak akkor jutott eszembe, mikor ezek a férgek már leszálltak a villamosról, így nem tettem feljelentést. Nyári tapasztalatom egyébként az, hogy rendőrségre telefonálni vicc. Augusztusban több mint 15 perc kellett, mire kapcsoltak valakit, mindenki foglalt volt…

 

A történet tanulsága egyébként annyi, hogy a BKV járművein nem az a nagyobb ember, akinek bérlete van, hanem az, akinek kilós aranylánc lóg a nyakába, és aki TESCO-s szatyorban hordja az életét.

 

XY

 

(Név, elérhetőség kérésre nincs megjelenítve)

Amíg az utasok nem állnak ki egymás mellett, és nem védik meg egymást, addig ne várjunk komolyabb változást. Maradnak a hajléktalanok, és a marad a lincshangulat.

Mi a véleményed a paraméterkönyvről, és az életbe lépett változásokról?

Anyám azt tanította, hogyha nem tudok jót mondani, nem mondjak semmit.:)

Természetesen szükség volt változásokra, de érzésem szerint - és ebben nagyon sokan egyet értünk - kissé elkapkodták, nem gondolták át. Olyan embert, embereket mozdítottak el (szándékosan nem írok nevet), akik konyítottak is a közlekedéshez, de a politikai hírverésnek bizony ezek az emberek estek áldozatául. Akik a jelenlegi paraméterkönyvön dolgoztak, nem biztos, hogy sűrűn veszik igénybe munkaadójuk szolgáltatásait vagy csak egész egyszerűen nincsenek tisztában egy város "működésével", a járműpark állapotával, a valós utazási igényekkel.

Maga az utasok tájékoztatása szerintem elfogadhatónak nevezhető, a tájékoztató füzeteket sok BKV-s kolléga a város több pontján osztogatta, próbáltak segíteni az utasoknak. Az internetes tájékoztatás hagy némi kívánni valót maga után, de ezt bizonyára sokan észrevették. A hibákat azóta kiküszöbölték, csak nem világos, hogy miért kell mindig arra várni, hogy valaki a nyilvánosság előtt belekössön és miért kell utána megsértődni a kritikán.

A kocsiszínben ahol dolgozol milyen változások voltak? Hány járművet selejteztek le? Voltak elbocsátások?

Száva kocsiszínben történtek változások, nem minden a paraméterkönyvvel összefüggésben. Ilyen lépés volt a 42-es és az 52-es villamosvonalakon az utazási komfort "növelése" érdekében előbb hétvégén, majd teljesen üzemidőben, a hét minden napján a Ganz villamosok hannoveri kocsikra cserélése. Ez persze az 52-esen a szűk menetrendnek - a működésképtelen váltók, valamint a kertvárosi részen lakók panaszai miatt (jogos-jogtalan, ezt mindenki ítélje meg maga) érvényes sebességkorlátozás hossza (bizony hossza, hiszen a Vörösmarty utcai megállótól egészen a Pacsirtatelepig és vissza a Nagysándor József utcai megállóig 20 km/h!) nem tett jót, hiszen a hannoveri villamosoknak "lassú" az ajtóműködése és ez bizony sokszor vezet késésekhez, eltérő indulásokhoz, amik persze behozhatók, a járművezető 2-3 perces végállomási tartózkodásainak rovására. Bár az utaskényelem volt az elsődleges cél, a hannoveri villamosok sajnos pont az idősebb korosztálynak jelentenek "akadályt" a magasabb lépcsők miatt.

Egy nagyon jó példa az 52-es kapcsán: a menetidőből levettek, hozzátették a tartózkodási időhöz. Amit persze nem élvezhet a vezető, hiszen semmi nem történt a vonalon (sebességhatár növelés). A különbség most annyi, hogy eddig volt 3 perc Pacsirtatelepen, most van 5 és igaz ez Határ útra is, csak éppen eddig sem lehetett sokszor odaérni, a most megadott időkben pedig egyáltalán nem. Az Akácfa utca bölcs menetrendkészítői szerint a villamosnak elég 8 perc Pacsirtateleptől a Szent Imre herceg utcáig. Igen, ha repül, ha szabályt szeg, ha nincs egyetlen utas se. Amúgy lehetetlen teljesíteni, de őket ez nem érdekli.

Az új paraméterkönyv lévén az 50-es villamos utasai "megismerkedhettek" a Ganz villamosokkal, csúcsidőben ők a besegítők, így nem kell vissza venni a 42-es és 52-esről a hannoveri kocsikat.

Selejtezés tudtommal nem történt. Az más persze, hogy a közlekedési balesetben elszenvedett sérülések sokszor hónapokig "kezeletlenül maradnak", mert nincs alkatrész stb stb. Jelenleg Szávában a 1503-as (megérkezése napjától szétszedve, bakra téve!!!), a 1544-es (amit az Ecseri út-Üllői út kereszteződésnél kiütött a teherautó), a 1551-es és a 1513-as villamos áll. Megbontva, félkészen, így is, úgy is.

A paraméterkönyv miatt elbocsátások NEM voltak, ezt mindenképpen kiemelném. Ha valaki ilyet hall, hogy a paraméterkönyv miatt bocsátották el, ne vegye készpénznek. Akiktől megvált a cég, azok munkavégzésükkel "dolgoztak" meg érte.

Melyik ma Budapesten a legelhanyagoltabb villamosvonal és melyiket érintették a legjobban a változások?