Olvasónkat a Széll Kálmán téren 5-6 biztonsági őr szeme láttára verték meg, ahogy ő fogalmaz „sutyerákok”, amiért nem adott nekik cigit. Több erős ütést is kapott az arcára, erősen vérzett, a szeme környéke mindkét oldalon feldagadt. Olvasónk nem érti, hogy miért vannak a BKV területén biztonsági őrök, ha épp akkor nem csinálnak semmit, amikor kellene:

Tisztelt BKV figyelő!

Nem tudom mennyire tartozik a honlap témájához az a kis történet, amit most leírok, de szívesen megosztom:

Egy fiatal srác vagyok, aki tegnap (2011.aug.1.)  a Deák térről éjfél után kicsivel a fejébe vette, hogy pár lány ismerőse és 2 fiú haverja társaságában elindul haza. Namost ennek okán emelkedett hangulatunknak köszönhetően úgy döntöttünk, lesétálunk a Lánchíd budai hídfőjéhez, hiszen nem volt se hideg, se eső, kifejezetten szép idő volt az idei nyár eddigi teljesítményéhez képest. A séta megtörtént, vígan hahotáztunk, majd megérkeztünk az ottani buszmegállóhoz, ahonnan a 990 es éjszakai járattal folytattunk utunkat a Moszkva –akarom mondani Széll Kálmán- térre, mert onnan juthattunk volna haza a jó öreg 956-os busszal. Ezzel idáig nincs is semmi gond, a tervünk valóra vált, eljutottunk az előbb említett placcra.

Csakhogy itt kezdődött mindaz, ami miatt most írok:

Sétálok a buszom felé a kis csipet-csapatommal, körülbelül 5 méterre lemaradva tőlük néztem mennyi idő múlva indul a járatunk. Ezalatt két sutyerák a hátunk mögött sunnyogott, hallottam , hogy rólunk beszélgetnek valamit, majd amikor már a busztól körülbelül 3 méterre voltam elémkocogtak, és beálltak feszítve, szó nélkül. Nem igazán értettem mit szeretnének, de akkor egyikük, megtörte a kínosnak éppen nem mondható csendet azzal, hogy „Adjál már egy cigit” . A szép kérés, és hangnem ellenére kultúráltan közöltem, hogy sajnos nem tudok adni, mert nekem sincs, majd haladtam volna tovább, csakhogy egy tapodtat sem voltak hajlandóak mozdulni, s jobban feszítettek, mint valaha. Kénytelen voltam átfúrni magamat köztük, szétválasztva őket, mint Mózes a Vörös-tengert. Ezután teljesen váratlanul hátbatámadtak, éreztem az öklöst a fülem mögött, mire megfordultam és éreztem a többit is. Bokszoló módjára védtem a fejem a folyamatos ütésektől, és eleinte csak nevettem, mert úgy ütöttek, mint egy öregasszony. A lányok akik velem voltak hangosan kiáltoztak rémületükben, természetes, hogy nincsenek hozzászokva az erőszak ilyen formájához. Arcomról sajnos egy ökölbe szorított kéz hamar letörölte a vigyort, amikor úgy szájba talált, hogy elkezdett belőle ömleni a vér. Kiköptem, talán el is találta az egyik támadót, ezt sajnos nem tudom, de remélem, hogy így történt.

A lényeg a lényeg: a BKV területén tartózkodtam, előttem két méterre ( se !) a busz tele emberekkel, mellettem 3 méterre 5-6 biztonsági őr. Nos nem viccelek, mindenki végignézte egy szó nélkül (kivéve a lányokat akikkel voltam, a fiúk épp nem voltak a közelben) ahogy konkrétan a szart is kiverik belőlem. Tudtam én eddig is, zsenge korom ellenére, hogy ez egy szar ország, tele szar emberekkel. Na de könyörgöm ! Ennyire szarunk egymásra? Nem vártam el, hogy odajöjjenek bokszolni az én oldalamra, de legalább a tömött buszról, vagy a biztonsági őrök közül valamelyik igazán odaszólhatott volna, hogy kérem, mégis mi ez. Senki nem jött. A kérdésem a következő lenne: miért léteznek biztonsági őrök a BKV-nál? Azért, hogy vagánykodjanak a sárga mellényükkel, hogy ők mekkora jampik? Hogy bliccelő csöveseket, meg nagypofájú fiatalokat verjenek meg rugdossanak? Tudomásom szerint annyi a feladatuk, hogy a biztonságra ügyeljenek, őrizzék. Nem nehéz meló, elég hozzá a 8 általános iskolai végzettség, meg egy vizsga, mégsem képesek teljesíteni a feladatukat. Ha esetleg rosszul tudom, és nem ez az ő dolguk, akkor is lehetne bennük annyi emberség, hogy ha egyszer rájuk van írva, hogy BIZTONSÁGI ŐR, akkor odajönnek, és segítenek, elküldik a sutyerákokat, megkérdezik hogy vagyok, esetleg rendőrt hívnak. Ezzel úgyis szeretnek fenyegetőzni. A verekedésben emlékezetem szerint nem vettem részt aktívan, leginkább próbáltam magamat védeni. Végül már ott tartottam, hogy fel kellett menekülnöm a buszra, hiszen oda csak nem jönnek utánam folytatni a megruházást. Az arcom tiszta vér volt, dőlt a vörös higany az orromból és a számból, az egyikszememet úgy beverték, hogy nem tudom kinyitni (bevan dagadva, lila folttal) a metszőfogamból valahogy letört egy darab, a szám akkora dagadva, hogy harcba szálhatna Maria Geronazzo-éval. Senki nem jött oda megérdeklődni, hogy mivan, esetleg segítséget, vagy egy tiszta zsebkendőt odanyújtani. Mindenki suttogott, hogy „Láttátok szegény srácot hogy megverte ez a két suttyó?”. Úgyhogy sajnálatos módon, de meg kell, hogy üzenjem a tegnapi 1 óra 47 kor induló 956-os busz utazóinak, hogy megbaszhatják magukat, meg a kedves anyukájukat hátulról. Valamint engedjétek meg, hogy ezúton közzé tegyem, hogy véleményem szerint az összes BKV-s ellenőr, egy műmájer, faszari puhapöcs, és hogy a nemlétező kutyámban is több emberséget látok, mint bennük (az értelemről nem is beszélve) . Remélem olvassa ezt olyan, aki tegnap jelen volt, biztos emlékeznek rám. A dolgot a saját lelkiismeretükre bízom, de nagyot csalódtam a magyar mentalitásban ismét, miszerint szarunk mindenkire, és mindenre amíg nekünk jó. A sok árpádsávos meg büszkén feszít nagy pofával, verik a nyálukat a szép hazánkra, de kérdem én,  mire fel??

Esetleg ha tudtok , véleményezzétek a történetet, kíváncsi vagyok, hogy milyen reakciót vált ki belőletek, olvasókból, ha pedig akármilyen helyesírási hibát véltek felfedezni az irományban, metségemre szóljon, hogy csak a fél szememet tudom használni, és nem igazán van kedvem átolvasni újra, hogy kijavítsam a hibákat.