BKV-figyelő

Egy olvasónk a közelmúltban kisebb expedíció eredményeképpen jutott hozzá 3 darab vonaljegyhez a kisföldalatti Mexikói úti végállomásánál. Az erről szóló bejegyzésünkre akkor a BKK is reagált; sajnálatukat fejezték ki amiatt, hogy olvasónk annak ellenére nem tudott az állomáson jegyet venni, hogy erre elvileg lett volna lehetősége.

A napokban ugyanott három külföldi fiatalnak gyűlt meg a baja a jegyvásárlással. Tamás, a BKV-figyelő egyik olvasója sietett a segítségükre, ha már az ott szolgálatot teljesítő ellenőrök nem erőltették meg magukat. A történet - amelyet olvasónk írt meg nekünk - ezzel még nem ért véget; sőt, tulajdonképpen csak ekkor kezdődött...

Az alábbi eset 2013. január 6-án este esett meg az M1-es metró Mexikói úti végállomásánál. Este negyed nyolc körül a metró lejáratához közelítve egy három fős külföldi társaság kért tőlem segítséget. Ebben nem találtam semmi meglepőt, a későbbiekben már sokkal inkább!

A fiatalok (semmi kirívó viselkedést nem tanúsítottak, csak utazni szerettek volna) egyszerű vonaljegyet szerettek volna vásárolni. Elmondásuk szerint a jegyek ellenőrzését végző ellenőrök az angol nyelv ismerete híján nem tudtak nekik segíteni, a fenti automata pedig nem működik.

Mivel számtalanszor láttam, hogy lent lehet venni jegyet az ellenőröknél, a társaságot magammal hívva elindultam, hogy segítsek nekik. Az első, aminek megörültem, hogy a lent várakozó három személy mindegyikén a válallat egyenruhája található, tehát ellenőrök. Ez azért is volt külön öröm, mert ennek hiányában meglehet, magam is visszafordulok, pedig erőm teljében levő, harmincas férfi vagyok. De nem a külső teszi az embert, hát segítsünk a külföldinek!

Az első komoly meglepetés akkor ért, amikor kérésem tolmácsoltam a hozzám legközelebb álló, meglehetősen ápolatlan személy benyomását keltő ellenőr felé. A "jó estét, ezt és ezt szeretném" után rögtön tiszta volt előttem, hogy nem csak az idegen nyelvet, de a magyart is alig beszélheti, ugyanis egy szót hallottam: Nincs! Mondva mindezt olyan hangsúllyal és oly gyűlölettől sugárzóan, hogy magamis egy picit hátrébb léptem, mintegy felkészülve a várható támadásra.

Segítségkérő tekintettel fordultam másik két kollégája felé, hogy hátha náluk, de megelégedett mosolyuk (!) tisztázta bennem, hogy tőlük is hiába várok segítséget, mind az eladó jegyeik száma, mind a színvonal az elsővel azonos. Mivel az első úrból egy szót már sikerült kihúznom, gondoltam, tovább folytatom a diskurzust, így jeleztem felé - hogy nehogy megerőltesse magát - tudom, hogy a fenti automata nem jó, de legyen segítségemre, a közelben hol tudnának jegyet venni alkalmi segítségkérőim.

A szavakat már bizonyosan sajnálta a válaszra, ugyanis egy vállhúzással egybekötött ajakbiggyesztéssel közölte a pontos GPS koordinátákat... Szóval ahol akarok, de tőle aztán ne várjak további segítséget. És nagyon szót se... És ekkor - valószínűleg a gondviselés - egy negyedik kollégájukat vezényelte oda, aki felé fejjel intve s "hosszas" fogalamzást követően "beszélgetőtársam" megjegyezte, hogy "Ahun gyön, majd nála."

Nem is foglalkoztam volna az esettel tovább, hiszen nem lehet egyszerű az ő munkájuk se, meg lehet rossz napja, stb., ha nem az történt volna, hogy ezen hármas odébb vonulva nem azt kezdi el tárgyalni, hogy mennyire nem érdekli, hogy nem volt jegy, meg különben is, ki nem... Szóval szóba hozva mindenféle salakanyagot, kifejtették a véleményüket az üggyel kapcsolatban.

A negyedik ellenőr a másik három szöges ellntéte volt, olyannyira, hogy nem okozott neki problémát a három külföldinek egyenként jegyet adni, annak minden járulékos nehézségével együtt.

Azután megvilágosodtam! A három ellenőr nem lehetett más, csak hagyományőrző! Nem vitás, ez indokolhatja foglalkoztatásukat is! Ugyanis hová tűnne a hosszú munkával felépített úgynevezett "bunkó ellenőr" kaszt, hogyha csupa olyan ember dolgozna a cégnél, mint az utoljára érkező ellenőr. Aki minden bizonnyal nem kevésbé vágyta és kívánta a jegyek kiadását, de a belégzés-kilégzés tudat mellett rendelkezett annyi - minimálisnak mondható intelligenciával - hogy tudta, hogyha nemtetszésének, véleményének hangot ad, akkor azt a környezete - zömében utasok - meghallják.

Mit várunk így, milyen kép fog kialakulni az országról, vagy akár a vállalatról? Mert a három ellenőr viselkedése még hzafias tettként sem nevezhető, ugyanis egy saját állampolgárral is ugyanolyan nemtörődömök és tahók voltak, mint a külföldivel. Vagy fogjam fel úgy, hogy ők a jó ellenőrök, mert nem részrehajlóak? Micsoda szükségállapot lehet a cégnél, ha csapatostól vesznek fel ilyen, véleményem szerint ezen munkára a legkevésbé sem alkalmas személyeket?

Nem arról van szó, hogy diplomásnak kell lenni, de talán - hangsúlyozom, talán - Európa szívében a XXI. században nem túlzott elvárás állomásonként egy fő, aki idegen nyelvet beszél, legalább egyet. És olyan személyek alkalmazása a nagyközönség részére is jól látható helyeken, forgalmasabb csomópontokban, akik maguk (külsőleg is) is mutatják, hogy a vállalat merre szeretne fejlődni.

Az pedig már csak egy utópisztikus elvárás, hogy ha ezen személyek megszólaljanak, akkor ne az utálat sugározzon a szavaikból. Ne legyen kedves, de ennél még a fásultabb hozzáállás is nagyságrendekkel jobb! Egyszerű emberként úgy gondolom, hogy majd ezek után lehet vitézkedni. Ugyankkor tudomásul vettem, hogy nekem ez jár! De köszönömöt azt hiába is várnának érte.

Kisebb népvándorlás volt Soroksáron a közelmúltban. A tájékoztatás hiánya miatt az utasok a HÉV és a pótlóbusz között ingáztak - írta Csaba nevű olvasónk. Az alábbi eset december 18-án történt.

Szeretném elmesélni, mi történik éppen. A Ráckevei HÉV (H6) eseményezett Soroksár felső és Soroksár, Hősök tere között. Soroksár felsőnél a járművezető közölte, hogy végállomás, nem megy tovább. A nép leszállt, át a buszmegállóhoz, megvárja a nem egy perc múlva érkező pótlót.

A Hősök terénél a járművezető bemondja, hogy végállomás, onnantól jár a HÉV. A nép leszáll, átmegy a HÉV-hez. Mikor az befut, a nép felszáll. A járművezető bemondja, hogy a baleset miatt nem megy tovább, további utasítást vár.

Pár perc múlva ismét bemondja, hogy a HÉV-et Dunaharasztiig pótolják, mindenki szálljon pótlóra. Nép leszáll, pótlóhoz át. Pótló helyett HÉV érkezik az eredeti vonalon. Aki szemfülesen átrohan a kocsik között, eléri, aki nem, az vár egy másikra.

Szeretném megjegyezni, hogy ilyen információzavar csak azóta van, hogy létezik BKK. Hihetetlen és felháborító, hogy a BKK és a BKV nem informálja egymást megfelelően, ezért több száz utas marad ott, ahol. 

(Illusztráció: michaeltaylor.ca)

Jövő májustól három hónapon keresztül áll forgalomba Budapesten az a 150 új Mercedes Citaro busz, amelyeket a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) és a főváros által kiírt pályázat alapján a VT Transman üzemeltet majd. A BKK nyolcéves szerződést kötött a szolgáltatóval.

A típus második generációjának Budapest az eddigi legnagyobb megrendelője, emiatt és a szűk határidő miatt a gyártó mindkét Németországi üzemében (Mannheimben és Ulmban) gyártják már a buszokat – mondta a keddi sajtótájékoztatón Ingo Fröhlich, az EvoBus Hungária Kft. Ügyvezető igazgatója.

A VT Transmannak 75 szóló és 75 csuklós buszt kell nap mint nap járatnia Budapesten, ezért a szolgáltató további 5 csuklós és 4 szóló buszt rendelt tartalékba, így a megrendelés 159 új buszról szól. Az első buszok márciusban érkeznek a fővárosba, ekkor kezdődik el a járművezetők képzése.

Az új buszok Euro 6-os környezetvédelmi besorolásúak, légkondicionáltak és alacsonypadlósak, a budapesti szabályoknak megfelelően zárt vezetőfülkével rendelkeznek, és térfigyelő kamerákkal is felszerelik őket. A szóló buszokon 66 férőhely (27 ülőhely), a csuklósokon 107 férőhely (35 ülőhely) lesz – sorolta Uray Dóra, a Mercedes Benz értékesítési vezetője.

"A busztenderről voltak viták, de közös pont volt, hogy Budapestnek új buszokra van szüksége" – mondta Vitézy Dávid, a BKK vezérigazgatója. Hozzátette: a beszerzéssel nyugdíjba lehet küldeni a 25-26 éves "kohószökevény" Ikarusokat, bár mint megjegyezte: ezek a járművek megszolgálták az idejüket. A VT Transmannal kötött szerződéssel kapcsolatban a vezérigazgató elmondta: a járatkimaradásokat a BKK kötbérezni fogja, biztosítva ezzel a folyamatos üzemet.

Arról még nincs döntés, hogy pontosan mely vonalakon járnak majd az új buszok, de az biztos, hogy elosztják őket, hogy minél több vonalon legyen alacsonypadlós szolgáltatás. A 7-es buszcsaládon mindenképp járnak majd, és az 5-ös busz vonalán is lesznek új Mercedes buszok – tette hozzá Vitézy.

A VT Transman egyébként 17 gyártó (köztük a Solaris, az MAN, egyes hazai és török gyártók) buszai közül választotta ki a Mercedes Citarót; mint azt Dósa Mátyás, a szolgáltató cég ügyvezetője mondta: ezzel a minőséggel tudták vállalni a BKK-val kötött szerződésben foglaltakat.

"Sajnáljuk, hogy látszólag nem versenyben dőlt el a közbeszerzés" – jelentette ki Dósa, utalva arra, hogy a BKK pályázatára jelentkező három cég közül végül csak a VT Transman adott érvényes ajánlatot. A VT Transman beruházásának értéke mintegy 15 milliárd forint – hangzott el a sajtótájékoztatón.

Az utasbarát szoláltatáshoz az is hozzátartozik, hogy viszonylag könnyen, sok helyen tudjunk jegyet vagy bérletet venni. Gábor leveléből kiderül, hogy helyenként akár több megállónyit is utazni kell egy pénztárig, noha korábban a trafikban is lehetett jegyet venni.

Nektek mi a tapasztalatotok? Természetesen várjuk az értékesítést végző BKK reakcióját is, hogy kiderüljön, mi az oka az átmeneti "áruhiánynak".

Szomorúan tapasztalom, hogy a BKV (az jegy és bérletértékesítés ma már a BKK-hoz tartozik - a szerk.) nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy ez emberek a lakóhelyükhöz közel bérletet tudjanak vásárolni. Természetesen csodálkoznak a sok elégedetlen utason...

A legközelebbi pénztárak több buszmegálló távolságra vannak. A képen látható felirat olvasható a XV. kerületi Molnár Viktor utcai Lottózó/Trafik bejáratánál; az ott dolgozó hölgy elmondása szerint már több mint egy hónapja nem hajlandó nekik a BKV/BKK bérletet eladni és a környékbeli kis boltoknak sem.

Azt nem tudom, hogy egész Budapestre kiterjed-e a probléma.

Frissítés

A felvetett problémára reagálva a BKK az alábbi tájékoztatást adta:

A BKV Figyelő oldalon december 15-én megjelent "Miért nem lehet jegyet és bérletet venni a trafikban?" című bejegyzésével kapcsolatban a Budapesti Közlekedési Központ az alábbiakról tájékoztatja.

A www.bkk.hu oldalon a Jegyek és bérletek menüpontban lehet tájékozódni az árushelyekről, jegykiadó automatákról, valamint a járművezetőnél történő vásárlási lehetőségekről. Viszonteladói szerződést jelenleg csak jegyértékesítési tevékenységre lehet kötni. Utazó üzletkötőink rengeteg jegyértékesítésre alkalmas üzletet keresnek fel szerződéskötés céljából.

A BKK 2013 első negyedévében pályázatot fog kiírni a jegy és bérletértékesítési tevékenység ellátására. Mivel ez egy közbeszerzés köteles tevékenység, ezért nem áll módunkban a jegyértékesítésen túlmenően bérletértékesítésre is szerződést kötni.

Az együttes jegy- és bérletértékesítésben, mint közbeszerzés köteles tevékenységben, a kiírt pályázaton történő részvételen keresztül lesz módja mindenkinek indulni.

A levél végén a BKK megadta az e-mail címet, amelyen a viszonteladói jegyértékesítésre lehet jelentkezni, valamint táblázatban tájékoztatott a XV. kerületi jegyértékesítő pontokról. Kérésre elküldöm. 

Két hete egy olvasónk arról írt, hogy a 70-es troliról leszállva rendszeresen "lecsúszik" az 1-es villamosról, mert átszálláskor a gyalogosoknak pirosat mutat a lámpa, és a várakozási idő pont elég ahhoz, hogy elmenjen a villamos. András néhány javaslatot is megfogalmazott; ezekre reagál most - általánosságban - egy autóbuszvezető.

Buszvezető vagyok, de utas is, nincs kocsim, tömegközlekedéssel járok magam is. A közelmúltban megjelent átszállós-megvárásos levél kapcsán írok. Pár napja jelent meg pont ehhez a témához kapcsolódva egy másik levél is, de már sok hasonló lejött már a BKV-figyelőn.

Itt egy örök, kibékíthetetlen ellentét feszül. Vannak utasok, akik már a buszon (villamoson, trolin) ülnek, és folyamatos haladást várnak, nem akarnak minden megállóban átszállókra várni, vannak pedig, akik nem a megállóban vannak, de elvárják, hogy megvárja őket a jármű.

Abban a pillanatban azonban, amikor egy utas eléri a buszt (villamost stb.), már ő is haladni akar, a következő megállónál már nem nagyon érdekli, hogy lemarad-e valaki. És hát ott a konkrét szituációban nem szereplő, de a történet szempontjából el nem hanyagolható többség, akik még nem szálltak fel, a vonal hátralévő megállóiban várják a járművet, és alighanem ők sem arra szavaznának, hogy minden megállóban ácsorogjon egy kicsit a busz, hogy bevárja a később érkezőket.

Ezt azért hívják tömegközlekedésnek, mert nem nagyon van mód arra, hogy egyéni igényeket kiszolgáljon, hogy egy-egy átszálló utas kedvéért megvárasson száz másikat. Az a sport, ahol erre lehetőség van, az az egyéni közlekedés: a saját autó, a taxi, a kerékpár stb.

Ezeket annak ellenére írom le, hogy értelmes körülmények és határok között megvárós típus vagyok, ha látom, hogy fut valaki a buszhoz, mindig megvárom, akkor is, ha távolról szalad (civilben nekem is jólesik, ha megvárnak). De ha nem fut, csak sétál, vagy álldogál a piros lámpánál, vagy más akadály miatt nem tud odaérni hamar, magam is úgy döntök, hogy a már fent lévő, és a következő megállókban várakozó utasok érdekeit tartom szem előtt, és indulok.

(Megérne egy külön posztot, itt csak röviden, zárójelesen említem, hogy a járművezető sokszor nem is tudja, hogy a piros lámpánál álló mondjuk kéttucat emberből egyáltalán van-e valaki, aki hozzá akar felszállni, mi több: a forgalomból kiálló, a megállóba beálló, manőverező, a járdaszegélyre, utasokra, visszapillantó tükörbe, műszerfalra néző, a figyelmét egészen mással lekötő vezető gyakorta észre sem veszi, hogy a megállón kívül kik mit csinálnak vagy akarnak.)

Észrevettem, hogy az időérzék is megzavarodik, mindig annak kedvez, aki akar valamit. Ha valaki az 1-es villamost akarja elérni az Erzsébet királyné úti megállóban, akkor számára a troliról leszállás, az úttesten áthaladás, a piros lámpa kivárása, a Hungária körúton való átkelés, a villamosra felszállás mind belefér 10 másodpercbe (legalábbis a levélíró ennyit említett).

Ha fönt ül a villamoson és sietne, akkor mindez a feleslegesnek és idegtépőnek tűnő várakozás percekig tartónak tűnik. A valóság a kettő között van, cirka egy perc lehet ennek a műveletnek a végrehajtása, de biztosat persze nem lehet mondani, hiszen a 70 éves nyugdíjas is el szeretné érni a villamost, a babakocsit toló, másik kezével gyereket vezető kismama is, és nekik bizony nem 10 másodperc, de nem is egy perc a várakozás, átkelés, felszállás kombó.

A BKV sem szab meg ilyen részidőket a forgalmi utasításban, tehát nincs leírva, hogy ha a vezetőfülkéből kitekintve látható, hogy 10 másodpercen belül felszállnak az utasok, akkor várni kell, ám ha 10 másodpercnél több idő kell, akkor ott kell őket hagyni. Ez a járművezetőre van bízva, aki mérlegel a pillanatnyi késése, sietése, az út hátralévő részén várható forgalmi helyzet, az adott időszakra meghirdetett járatsűrűség és még pár szempont alapján.

Ezzel a levéllel sem a megvárás ellen, sem mellette nem akarok állást foglalni. Van, amikor megoldható, van, amikor nem. Azt akarom mondani, hogy amikor egy ilyen szituáció felbosszant valakit, mindig gondoljon arra, hogy rajta kívül még van a járművön pár tucat (pár száz) utas, valamint az útvonalon további jónéhány, akiknek az érdekeik messze nem egyeznek az övével.