BKV-figyelő

Olvasóink ritkán ragadnak billentyűzetet, amikor rendben eljutnak tömegközlekedéssel A-ból B-be. Általában az sem feltűnő, amikor a járművezető/ellenőr/jegypénztáros a tőle elvárható módon, vagy akár még annál is jobban végzi a munkáját.

Gábor a napokban egy ilyen jelenetnek volt tanúja, és fontosnak érezte megosztani ezt velünk. Jól tette.

Nem szoktam a blogokba írni, de a pénteki (november 23.) napon olyan jó érzés fogott el, hogy úgy éreztem, mindenképpen megírom.

Sikerült a pénteken 16:30-kor a Szent Imre térről induló 152-es buszt elérnem. Ez már önmagában is jó érzés volt, de ahogy a buszvezető viselkedett, az igazi szolgáltatói magatartás volt. Minden utasnak köszönt az első ajtónál, a fűtést sem felejtette el bekapcsolni.

A Széchenyi utcánál arra lettem figyelmes, hogy leszáll a sofőr és egy idős nénit felsegít a buszra a csomagjaival együtt. A mai világban enyhén szólva szokatlan, hogy ennyire emberi hozzáállást látunk egy szolgáltatótól, főleg úgy, hogy az utasok közül senki nem állt volna fel, hogy segítsen. (Én a busz hátuljában ülve már későn vettem észre).

A néni a Varrógép utcáig utazott, ahol a sofőr szintén leszállt és lesegítette a csomagjaival együtt. Én ilyen kedves sofőrt még sosem láttam, remélem a BKV-nál/BKK-nál is olvassák ezeket a sorokat; egy vállveregetést biztosan megér ez a dicséret a sofőrnek.

Igazán most éreztem életemben először, hogy volt értelme megvenni a bérletet, mert ez egy igazi szolgáltatói magtartás volt. További jó munkát kívánok a sofőrnek és róla vegyen példát a többi kollégája is!

Szinte minden nap megkapom, hogy nem látjuk a jót, csak a rosszat, pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire örülök egy-egy pozitív hangvételű levélnek. A helyzet persze nem ennyire fekete vagy fehér, nyilván az általunk közölt kritikák többsége jogos. De most essen pár szó azokról a BKV-sokról, akikre nem lehet panasz. Névtelenséget kérő olvasónk levele következik.

Tisztelt Utastársaim!

Mindannyiunknak vannak jó és rossz napjai. Sőt. Vannak olyan napok, amik úgy kezdődnek, hogy az ágyból felkelve a papucsunk mellé lépünk, a kávéfőzőbe nem öntünk vizet, amikor erre rájövünk gyorsan pótoljuk, viszont a kávékiöntőt nem tesszük a kávéfőző alá.

Na, ezek azok a napok, amikor bármit teszünk, rosszul sül el. Orrunk előtt megy el a BKV, így már eleve frusztráltak vagyunk. Mire végre megjön a következő busz/villamos/troli/hajó, már utáljuk a világot. Az élő fába is belekötünk. Dühünket valahogy le kell vezetnünk, hogy egy még nagyobb bajt - szívinfarktus/gyomorfekély/magas vérnyomás stb. - megelőzzük.

Az első emberközeli kapcsolat a BKV. A jármű vezetője mit sem tud arról, hogy nekünk már nem is lett volna szabad elindulnunk; mindenki számára (elsősorban a magunk számára) jobb lett volna, ha otthon maradunk.

Jobb napjainkon értékeljük, hogy a villamosvezető, látván, hogy egy bottal lassan járó öreg ember "futni" igyekszik, hogy felszálljon, megvárja. Jobb napjainkon beájulunk, ahogy a trolibuszvezetők a szabálytalanul parkoló BMW- és Mercedes-tulajdonosok autóit kímélve szlalomozik vagy békésen megáll.

Ahelyett, hogy normális emberi reakcióval kivárva a sofőrt: pofán vágná, megvárná, amíg a tisztelt utazóközönség is egyenként megtenné, mind a 67/143/18-an, akik emiatt elkésnek; és kúszik fel a vérnyomásuk egy bunkó miatt. És jobb napjainkon értékeljük, hogy amikor a KRESZ-t betartva az indexelő buszt beengedjük a sorba: a vezető mindig megköszöni a gesztusunkat.

A járművezetők nem tehetnek arról, hogy a főnökeik hogy kommunikálnak, nem ők választják őket, hanem mindenki számára titokzatos módon kerülnek felelős, jól fizető állásaikba. A szakértelem csak zavaró tényező lehet a válogatásban. Nem ők szabják meg a jegyárakat, nem ők állítják össze a menetrendet, nem ők találják ki az utazási szabályokat.

Viszont elviselnek minket a rossz napjainkon is, lenyelik gorombaságainkat, amit gyakran érdemtelenül rájuk zúdítunk. Szó nélkül kerülgetik tovább a szabálytalanul parkolókat és elviselik a cégvezetés összes hülyeségét és bakiját, ami mindig rajtuk csapódik le.

Gyakran olvasom ezt a blogot és régóta érett már bennem, hogy vállalom: ELÉGEDETT VAGYOK ezzel a szolgáltatással. Én köszönöm a BKV dolgozók türelmét és szakértelmét.

Dánielnek 320 forintba, egy vonaljegy árába került, hogy nem tudott napjegyet venni a BKK egyik jegypénztárában. Olvasónk vélhetően nem ettől fog éhen halni, de felvetése jogos: miért nincs a közlekedési központ felkészülve arra az esetre, ha elfogy egy bizonyos jegy- vagy bérlettípus.

Sosem hittem, hogy egyszer írni fogok Nektek. Most mégis megteszem. 2012. november 15-én 17 órakor a Gyöngyösi utcai megállónál szerettem volna napijegyet vásárolni.

- Jó napot kívánok, egy 24 órás jegyet kérnék mostantól.

- Nincs.

Ezután buta vidékiként feltettem egy ártatlan kérdést:

- Ilyen kis jegypénztárakban nem árulnak napijegyet?

A flegmán (bunkón???) érkező válasz nem csak a hangsúly miatt lepett meg:

- Azért nincs, mert elfogyott!

Kínomban felnevettem, és lyukasztottam a nálam lévő vonaljegyet, majd eredeti terveimtől eltérően a Deák térig mentem, mert bíztam abban, hogy ott lesz napijegy. Szerencsém volt, tudtam vásárolni. Két napot vártam, de a kérdések azóta sem hagynak nyugodni:

- Hogy engedheti meg magának egy naponta több millió ügyfelet kiszolgáló cég, hogy ilyen előforduljon?

- Akkora szervezést igényel néhány tömb leszállítása?

- Vagy esetleg senki nem törődik vele, ha fogyóban van a készlet?

- Milyen gyakran fordul ez elő?

- Ha mondjuk ez történetesen 2 külföldi házaspárral történik meg, akkor ők milyen hír visznek rólunk, országunkról?

És végül:

- Ha én jegy nélkül utazom, és így megkárosítom a közlekedési vállalatot 320 forinttal, akkor nekem több ezer forintos büntetést kell fizetnem. Most, hogy a cég károsított meg engem 320 forinttal, milyen kártalanításra számíthatok?

Kata tudta, hogy kutyát tartani felelősség. Azt is, hogy ennek komoly költségei vannak. Azt viszont nem is sejtette, hogy kutyájának megvásárlásával olyan tortúra veszi kezdetét, amely lassan az őrületbe kergeti. Olvasónk több levelet is küldött, ezeket egyben, szerkesztve és rövidítve közöljük.

Vásároltunk egy kutyát (közepes termetű lesz). Mivel szeretünk mindennek utána járni, ezért felvettük a kapcsolatot a BKV központjával telefonon, hogy milyen szabályok vonatkoznak a kutya utaztatására. Egy kedves hölgy (sajnos nem tudom már, hogy ki, mert 3 hónappal ezelőtt volt), azt mondta, hogy amíg nagyon pici, addig vihetem a kezemben, de a szabályok azt mondják hordózóba kell tennem. Vettünk egy hordozót 6000 forintért, annak tudatában, hogy tudtuk: jó esetben 3-4 hétig lesz jó neki. Tehát maximum 3 hónapos koráig.

Mivel mindez a legnagyobb kánikulában történt, vettem a bátorságot és arra gondoltam, hogy törölközőbe rakom és viszem a kezemben, hogy ne kapjon hőgutát! Gondoltam, csak nem szólnak, hiszen a metrókocsikban és a villamosokon is fullasztó meleg volt! Szegény a hordozóban teljesen kikészült, mivel nulla légmozgás volt a BKV járatain. Így utaztunk kb. 2-3 hétig, míg meg nem történt az első incidens...

Mentem lefelé a Blaha Lujza téren lévő metróhoz, mikor egy rettentően intelligens, kb. 19 éves ellenőr letegezve (33 éves múltam), nagyon agresszív módon azt mondta, hogy a két és fél hónapos kutyám nem mehet le, mivel nincsen rajta szájkosár! Mondom, tessék? Nem is lehet rá kapni, mivel még olyan kicsi az orra! Ő kiabálva, folyamatosan letegezve válaszolt, hogy ő most vizsgázott és így nem mehet le! Nem az volt a baj, hogy nincs hordózóban, hanem miért nincs rajta szájkosár!

Persze utána már az is baj lett! Jelen esetben nekem az állat jóléte fontosabb volt, mint a BKV-szabály a hordozóról! Abban a melegben állatkínzásnak minősült volna hordozóba rakni! Válaszoltam neki, hogy esetleg abból nem vizsgáztál, hogy nem tegezhetsz le senkit? Kérdeztem tőle, hogy mit is vársz tőlem, kössem össze egy spárgával? És amíg ilyen meleg van a járatokon, nem rakom bele semmibe, mert megfullad!

Majd az egyik középkorú kollégája leállította, és azt mondta: menjen, hölgyem, nyugodtan! Mivel nem szeretem az ilyen dolgokat elmentünk szájkosarat venni, hogy ezt a problémát is letudjuk! Hát nem! Teljesen őszintén mondom, bejártuk egész Budapestet, mire találtunk egy olyat, ami jó lett neki (semmi baj, hiszen olcsó a benzin), mindent a BKV-ért! Oké, szájkosár, törölköző, nyolcvan fok a szerelvényeken, a BKV kérte, mi megtettük!

Majd jött a következő, hogy vegyek jegyet! Kérdeztem miért, hiszen még mindig a kezemben cipeltem, szájkosárral és nem foglal semmilyen helyet?! (Kérdezem én, ha neki akkor kellett, akkor azokra a hatalmas bőröndökre miért nem kell fizetni?!) Azt mondták, mert nincs hordozóban! Mondtam jó! Lyukasztás megtörtént, táska a vállamon, kutyának érvényes a jegye, bérletemet mutatom, de hoppá nincs rajta a szájkosár! És addig nem mehetek le amíg rá nem adom! No, mindegy táska, kutya le, bérlet, jegy zsebbe, szájkosár fel! Induljunk neki harmadszorra!

Mivel közben Nudli kutya megnőtt, és nem szerettem volna neki minden nap jegyet venni, ezért kapott egy bérletet havi 9800 forintért! Nudlikának megvan a bérlete, bérletigazolványa, szájkosara. Úgy gondoltam most már nincs semmi baj, most már nem tudnak mibe belekötni?! Hát tévedtem és ez volt az utolsó csepp!

Ma megyünk le a metróhoz a Stadionoknál és mi történik? Mutatom mindkettőnk érvényes bérletét és bérletigazolványát és megkérdezi a szintén intelligens rettentően kedves BKV ellenőr, hogy a kutyának lyukasztottam-e jegyet? Mondom, itt a bérlete, jól megnézte. Mivel az rendben volt, jött a következő hol van a szájkosár? Na, most már legszívesebben üvöltöttem volna, hogy b... meg, hát rajta! Észrevette!

Az egyik ellenőr azt mondta, vegyem fel a kutyát! Kérdeztem, miért is? Jött a válasz: "mert csak úgy lehet levinni" ( nem mozgólépcsőnél voltunk). Na, ez tette be a kaput! Mondtam neki, hogy nem fogom felvenni, van bérlete havi 9800 forintért!

Egy másik eset: reggel nem történt semmi különös, sőt kedvesek voltak az ellenőrök. Viszont este már nem. A Blaha Lujza téri metróhoz szerettem volna lemenni. Felmutattam az érvényes bérletet a bérletigazolványokkal együtt, majd egy szemüveges, pocakos ellenőr elém állt és nem akart leengedni, mert nincs nálam a kutya oltási könyve! Elszakadt a cérna! Mondtam, hogy nem érdekel már mit akar, mindennap kitalálnak valamit van bérlete, szájkosara, és elindultam lefelé.

Mikor leszálltam a Stadionok megállónál, bemondták, hogy ellenőrzés van. Félve közeledtem. Azt mondta az ellenőr "köszönöm szépen"! Megkérdeztem könnybe lábadt szemmel, mert már tényleg nagyon elegem van, "Uram mit kellene még tennem, hogy békén hagyjanak, mert 2,5 hónapja megy ez a tortúra és már nagyon elegem van! Kérdezte mi a baj? Elmondtam, hogy oltási könyvet kértek tőlem! Azt mondta: nem, azt nem kell bemutatni! Menjen nyugodtan, hölgyem!

Mondtam, jó de én holnap személyesen megyek be panaszt tenni! Kérni fogok egy hivatalos papírt és azt is mutogatni fogom nekik, mert ez idegtépő! Remélem kapok!

Komplett levelezést osztott meg velünk György. Történetéből nemcsak az derül ki, hogy a közlekedési társaságnál előszeretettel nézik hülyének az utast, hanem az is, hogy valakik nagyon ráérnek a BKK-nál. Olvasónk BKV-pénztárról ír, nem írtam át, de hangsúlyozom: az értékesítést már a BKK végzi.

Egy tanulságos esetet szeretnék megosztani önökkel. Bérletszelvényt vásároltam, a Boráros téren lévő BKV-pénztárban de rossz dátumot pecsételtek rá. Még meg sem kaptam a szelvényt, már láttam az ablakon keresztül, hogy rossz a dátum, azonnal szóltam a pénztáros hölgynek (21-e helyett 24-ét pecsételt).

- Nem tudok mit csinálni - jött a felelet. - Vissza tudom váltani, (a még meg sem kapott) bérletszelvényt, kezelési költség ellenében. Nem akartam elfogadni ezt a lehetőséget, de nem tudtam mit csinálni, mert már nála volt a pénzem! Végül is 250 Ft lefizetése után megkaptam a szelvényt és beírtam a vásárlók könyvébe. Egy hónap után jött a válasz, természetesen elintézték avval, hogy én mondtam rosszul a dátumot!

Elfogott a düh és elektronikus levélben újra megkerestem a BKV-t. Íme az általam elküldött levél:

Tisztelt BKV!

Bérletszelvényt vásároltam ez év május 17-én a csepeli HÉV Boráros téri végállomásánál. 21-étől kértem a szelvényt. A hölgy elvette a pénzemet és a visszajárót számolta, amikor észrevettem, hogy a pénztáros hölgy 21-e helyett 24-ét bélyegzett. Rögtön szóltam, még meg sem kaptam a bérletszelvényt, de a hölgy azt mondta, hogy nem tud mit csinálni. Én meg nem tudtam mit kezdeni a rosszul bélyegzett szelvénnyel. Esetleg vissza tudja váltani a szelvényt kezelési költség ellenében.

Ezt nagyon méltánytalannak tartottam, hiszen még meg sem kaptam a bérletszelvényt, akkor miért kellene visszaváltanom, ráadásul én fizessem meg kezelési költség formájában a hölgy tévedését! Nem a kezelési költség összege, hanem az elve zavart igazán! Sakk-matt helyzet volt, megoldásként beírtam a vásárlók könyvébe és sajnos megfizettem a kezelési költséget. Tanulság: addig nem fogom átadni a bérletszelvény árát, míg nem látom, hogy milyen dátumot pecsételtek rá!

A Vásárlók Könyvébe történt beírásomra kapott válaszlevelük késztetett ennek az e-mailnek a megírására. Ebben a levélben azt írják, amit nem tudok értelmezni, mégpedig idézem: "Ön nem jelölte meg konkrétan az érvényesség kezdetét. Mivel azt mondta a pénztárosnak, hogy 24-én fogja először használni a szelvényt, ezért Ő az említett dátumot pecsételte az érvényesség kezdeteként a bérletszelvényre."

Akkor most megjelöltem, vagy nem az érvényesség kezdetét?! Köszönöm szépen, hogy rávezettek a saját ostobaságomra, hiszen az Ön válaszlevelük alapján én nem tudtam, hogy mikor jár le a régi bérletszelvényem és nem voltam tisztában, hogy mikortól akarom használni az új bérletszelvényt, magyarán nem tudtam, hogy mit is akarok venni 9800 forintért!

Az persze teljesen elképzelhetetlen, hogy a pénztáros hölgy tévedett, hiszen Ő naponta több száz, ha nem ezer bérletszelvényt ad el. Tételezzük fel, hogy mégis Ő hallotta félre a dátumot, akkor mi a megoldás a problémára?! Vagyis, ha esetleg téves dátumot bélyegez a pénztáros hölgy, akkor is a vevővel fizettetik meg - kezelési költség formájában - a tévedést?! Vagy esetleg van erre a gondra más megoldás?

Ha nincs erre a esetre bevett eljárás, akkor viszont az előírásukban van hiányosság! Azt feltételezni, hogy a pénztáros hölgy soha nem tévedhet, enyhén szólva is abszurd!!! Nem feltételezek szándékosságot és nem hibáztatom a pénztáros hölgyet, tévedhet Ő is, hiszen ember, én csak az ilyen esetek megoldására lennék kíváncsi! Vagy a vevő eleve kiszolgáltatott helyzetben van? Ugye nem így van?! Előre is köszönöm válaszlevelüket! Maradok tisztelettel...

Megint eltelt pár hét és jött a válasz:

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2012. július 1-jén érkezett elektronikus levelére tájékoztatjuk, hogy illetékes szakterületünk ismételt vizsgálatot folytatott le az ügyben. A vizsgálat alapján szíves tájékoztatásul közöljük, hogy pénztárosaink a bérletszelvények kiadásakor az érvényességi időpontot az utas által meghatározott időpontra állítják ki, ha nem hallják, akkor rá szoktak kérdezni, és pontosítanak. Mivel Ön azt mondta, hogy 24-én fogja először használni a bérletet, pénztárosunk állítása szerint, erre rá is kérdezett.

Sajnos így utólag már nincs lehetőség a történtek pontos rekonstruálására. Bejelentésére való tekintettel a munkáltatói jogkörgyakorló vezető a pénztáros figyelmét felhívta a szolgáltatói magatartásra és pontos munkavégzésre. A kellemetlenségért szíves elnézését kérjük.

A válaszban szó sincs arról, hogy mi a teendő, ha a pénztáros téved! Mi az eljárás szerintük ebben az esetben. Szerintük csakis a vevő tévedhet!? Széllel szemben nem lehet... nem is tudom mit reméltem! Mások okulására írtam meg ezt a levelet! Én is tanultam belőle, azóta roppantul odafigyelek, és nem adom ki a kezemből a bérletszelvény árát addig amíg nem bizonyosodtam meg a dátum helyességéről! (Vajon csak velem történ ilyen vagy mással is?)