BKV-figyelő

A postaládámban landoló legtöbb panasz, észrevétel az ellenőrök munkájára vonatkozik. Tény: ez nem álommeló. Ahogy a Kontroll című filmben elhangzik: "Minket mindenki utál". Nem feltétlenül, de az a tortúra, amin Ibolya keresztül ment, valóban elgondolkodtató: vajon miért nem tudja a BKK kiszűrni az ilyen lehetetlen figurákat.

Mai nap (2012. december 12.) reggel (kb. 6:45-kor) Pesterzsébeten felszálltam a 99-s buszra. Tömbjegyem volt, amiből a másodikat érvényesítettem, és leültem a lyukasztó melletti ülésre. A Kós Károly téren felszállt 4 ellenőr és 2 fiatal velük, nem tudom milyen minőségben, valamit írogattak (számlálóbiztosok lehettek - a szerk.).

Átadtam az ellenőrnek, aki megnézte az első jegyet és közölte hogy nem jó, miután fehér jegyet lukasztott. Erre mondtam: a másodikat nézze. Erre megszámolta a maradék érvényes (8) jegyemet, és közölte a második sem stimmel. Kértem adja oda mindkettőt, hogy megnézhessem, bár biztos voltam benne, hogy jó a jegyem. Azt mondja, csak akkor adja oda, ha adok arcképes igazolványt!

Felháborodtam, milyen jogon kéri, amikor érvényes jeggyel utazok. Aztán meg, hogy szálljak le! Érvényes jeggyel nem szállok le, munkába megyek, közöltem. Ahogy láttam a kezében a két jegyet, nekem a középső sorban volt 3 luk, neki a felsőben. Mondtam neki hogy nem dugta be rendesen a jegyet, vegyen elő egy másikat, és hadd kezeljem én, és összehasonlítom.

Továbbra sem adta vissza, semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó. Odalépett idősebb kolleganője is és ott tanakodtak, persze nem jutottak megegyezésre még ők sem. Kértem adja meg az azonosítóját, amire szintén nem volt hajlandó. Közeledett a Határ út, mondták szálljak, le amire nem voltam hajlandó. A nő elkezdte húzogatni a kezemben lévő táskát, amit kikértem magamnak. Persze ekkor már én sem voltam nyomdaképes.

Kértem utoljára, adja vissza az érvényes 8 db jegyemet, de ők leszálltak. Felháborodásomban felvettem a kapcsolatot a BKK ügyintézőjével, aki közölte, örüljek, hogy nem történt pótdíjazás, és az érvényes jegyeimet felvehetem a Bosnyák téri irodában. Ott lesz a 2 db próbajegy, amit az ellenőr kilyukasztott. Kérdezem, milyen 2 db, amikor csak egyet próbált, és kérésemre sem akart másodikat luykasztani? Teljesen hülyének néznek?

Délre, amikor beviszi a főnökének, annyi próbajegyet gyárt amennyit csak akar!! Felháborító mindent megtehetnek??? Mindenkit hülyének néznek??? Hol van az biztosítva, hogy jegyzőkönyv nélkül az én jegyemet hozza vissza, és az előttem lyukasztott próbajegyet?? Mindenki hülye aki ezért a szolgáltatásért, ezért a megalázásért még fizet is!!!

A napokban több olvasónk is jelezte, hogy forgalomszámláló diákok kérték a jegyet, bérletet a BKK/BKV egyes járatain. Fontos tudni, hogy ők nem ellenőriznek, nem is tehetik, mindössze felmérést végeznek, és a legtöbb, amit megtehetnek, hogy érdeklődnek. Arról is több levél és hozzászólás érkezett, hogy a számlálóbiztosok a fentiekkel nem feltétlenül vannak tisztában; némelyikük kissé túlreagálta a megbízását. Róbert levele következik.

Egy esetet szeretnék megosztani veled és az utazókkal, ami ma reggel történt a 3-as metrón. Jogászhallgató vagyok, és reggel, amint mentem az egyetemre, a Nyugatinál felszállt a metróra néhány fiatalember, majd miután becsukódtak az ajtók, egyikük hangosan megszólalt: "Jó reggelt, jegyeket bérleteket!"

Mindenki meglepődve, egyesek megszeppenve kezdték kapargatni a zsebeiket, és amikor hozzám ért, megkértem, hogy igazolja magát, mert semmi fényképes igazolványa nem volt. Erre felmutatott nekem egy "számlálóbiztos" feliratú kitűzőt, majd ismét felszólított, hogy mutassam be a bérletemet.

A felháborodásom abból fakad, hogy tizenéves létére olyan követelőző hangnemet használt, amire nem tudtam mit reagálni, mint a visszakérdezés. Felkértem, hogy igazolja magát, de ő azt mondta, hogy minek. Újbóli felkérésre egy nyomtatványt mutatott fel, amire olyasmi volt ráírva, hogy egy cég (talán a Közlekedés Zrt?) utasszámlálást végez, és ezért van e procedúra.

Mondtam, hogy ez még mindig nem jogosítja fel arra, hogy bérlet vagy jegy bemutatására szólítsa (!!) fel az utasokat, mire a Nagyvárad téri megállónál le is szállt választ nem adva. A Deák téren a diszpécsernél panaszt tettem, de a hölgy meglepődve vette tudomásul, hogy a fiatalember mit tett. A panasz megtétele után természetesen bemutattam az érvényes bérletemet, amit egy akkor beérkező ellenőr is nyugtázott.

Később, délután, hazamenet az egyetemről, ismét jelentkeztek a fiatalok, de most egy még fiatalabb legény jött hozzám azzal a kérdéssel, hogy "Megkérdezhetem, hogy milyen bérletet tetszik használni?" Ebből szűrtem le a konzekvenciát, hogy valóban felmérés történik, és a helyes, megfelelő magatartással elhangzó kérdést kaptam másodszorra.

A baj az volt a reggel, hogy a fiatalember utasítást adott az utasoknak, hogy mutassák be a bérletet, nem kérdést tett fel, hanem utasított! Ebből esetleg lehetne azt feltételezni, hogy ha netán egy bliccelő utast talál, akkor azt még meg is bírságolja? Ha a BKV Zrt. tudott az eseményről, akkor miért nem hozta az utazóközönség tudomására a felmérést?

A tevékenységben résztvevő diákok (feltételezem) amennyiben előzőleg tájékoztatáson vettek részt, akkor milyen tájékoztatást kaptak arra vonatkozóan, hogy miként viselkedjenek az utasokkal? Ha helyes tájékoztatást kaptak, akkor miért viselkedett az ominózus fiatalember követelőző hangnemben, mert véleményem szerint jogtalanul járt el amiért olyan magatartást tanúsított, mint egy hivatalos jegyellenőr.

Ezt úgy is értelmezheti a jog, mint szándékos megtévesztés. Megjegyzem a szándékos megtévesztés súlyosbító körülménynek számít. Úgy gondolom, hogy az ominózus fiatalember egy bocsánatkéréssel tartozik a megtévesztett utasok részére, mivel meg nem engedett magatartást tanúsított az eset kapcsán. 

Harminc évesnél idősebb olvasóink számára ismerős lehet Zemlényi Zoltán neve. Ő volt az a 15 éves fiú, aki 1985. március 7-én az Oktogonnál (akkor November 7. tér) a piros lámpa ellenére lelépett a járdáról, és az úttesten elütötte egy Trabant. Egy akkori mínuszos hír szerint a fiú nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

Zemlényi Zoltán egy hónapig feküdt kómában; szinte orvosi csodának számított, hogy egyáltalán életben maradt. Sem járni, sem beszélni nem tudott, értelme azonban nem sérült, bár ez utóbbit sokáig a környezete felé sem tudta kommunikálni.

Akaraterejének, kitartásának köszönhető, hogy Zemlényi a következő években – amennyire lehetett – felépült. Noha az áhított sportkarrierből semmi sem lett – olimpiai bajnok kenus akart lenni – Zoltán ma újra tud járni, beszélni.

ZZ a történetéről könyveket is írt, vendége volt Friderikusz Sándor műsorának (valószínűleg innen emlékszem rá), később családot alapított, három gyereke van; legújabb könyve nemrég jelent meg. Akkor nevezték őt hétköznapi hősnek, amikor ezt a kifejezést még nem koptatta el a bulvármédia.

A több mint 27 évvel ezelőtt történt baleset nem múlt el nyomtalanul: Zemlényi-Kovács Zoltán (ahogyan ma hívják) ma is nehezen jár, nehezen beszél. Mindössze ennek ""köszönheti", hogy múlt pénteken nem engedték felszállni a metróra, mondván: részeg. Nem volt az, sosem ivott. Az esetről Zoltán saját Facebook-oldalán számolt be, az alábbiakban ezt közöljük.

Dózsa György úti metróállomás igazgatóságának!

Felháborodásomat fejezem ki a ma 18:40-kor szolgálatban lévő, metrólejáró lépcsőjénél szolgálatot teljesítő munkatársaik minősíthetetlen viselkedése miatt! Ma délután 18:40-kor anyósommal, élettársammal és 9 hónapos kislányommal indultam hazafelé egy télapó ünnepségről, ahol saját könyveimet is árultam. A lépcsőhöz közeledve nyugdíjas anyósomat és kislányomat hordozóban szállító élettársamat elengedték, engem azonban megállásra késztettek, ami különös, máskor ugyanis engem is el szoktak engedni - napjában többször is utazom metróval.

Talán a bérletemet kérik? - vetődött föl bennem, s már nyúltam is az övtáskámhoz, hogy kivegyem a tárcámat, amiben a bérletem is van. Azonban munkatársuk azt mondta (lehet, hogy nem szó szerint idézem), hogy önnek most nem kéne lemennie illuminált állapota miatt.

Szeretném megkérdezni, milyen jogon állítják rólam, hogy "illuminált" vagyok, mikor életemben egy korty alkoholt nem ittam, egyetlen slukk cigarettát nem szívtam, egyetlen korty kávét nem ittam, mert undorodom ezektől - viszont nagyon érzékeny vagyok, ha ezek bármelyikét bárki feltételezi rólam.

Illuminált embereknek tilos a BKV járművein utazni? - csak kérdezem, mert én már láttam részeget metrón, de én soha nem voltam még illuminált, viszont kollégáik, akik rólam ezt feltételezték, ezzel gyanúsítottak, már egészen biztosan voltak illumináltak, sőt - mondjuk ki - részegek is - és talán utaztak is így metrón, de mindegy, mert viselkedésük felháborító, vérlázító volt és ezért voltam ennyire kiakadva, hogy jelenetet rendeztem.

Mellékesen teljesen jogosan, mert milyen alapon zárnak ki engem a metróközlekedésből, aki minden évben megveszem a nyugdíjas bérletemet, mert 27 éve le vagyok százalékolva 100%-osan és elég atrocitás ér engem minden nap a nehezen érthető beszédem és lebénult végtagjaim okán feltűnő járásom miatt, hogy egy fárasztó, hidegben, szabad ég alatt végigdolgozott hónap után fáradtan ne mehessek haza élettársammal és három gyerekem közül a legkisebbikkel járművükön, amiért én fizetek.

Fel vagyok háborodva és nem hagyom annyiban, hogy egy egyszerű bocsánatkéréssel elintézzék a dolgot!

Zoltánt a barátai arra bíztatták a Facebookon, hogy tegyen panaszt, egyikük ajánlotta, hogy írja meg az esetet a BKV-figyelőnek is. (Nem így lett, a szöveget én kértem el.) Zoltán megköszönte barátai együttérzését, de nem akart botrányt.

Se időm, se energiám, se kedvem nincs ezzel foglalkozni, mert ha ezt az ellenőrt - teszem azt – kirúgják, vagy ha le is fejezik az összes főnökével együtt, sőt, ha emiatt az eset miatt ezentúl minden ellenőrt előzékenységre oktatnak, vagy bunkótlanítják a BKV-t, vagy bármi, attól ez még így marad. Az emberekben ez benne van. Valószínű, ennek az ellenőrnek is tele volt feszültséggel a napja, az élete mélyrepülésben, vagy egyszerűen csak rossz volt a világítás és emiatt nézett részegnek.

Zoltán a "beszélgetésünk" során hangsúlyozta, azért lepte meg az eset, mert szinte mindig segítőkész, rendes BKV-s munkatársakkal találkozik. Mint írta: ő már túllépett a történteken, viszont az eset intő példa lehet az ellenőröknek, hogy attól, hogy valaki másmilyen, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni és főleg nem kell feltétlenül érvényesíteni azt a jogukat, hogy bizonyos személyeket kizárhatnak a közlekedésből.

(A képen Zemlényi-Kovács Zoltán látható legújabb, Tenzi naplója című könyvével. Fotó: MTI/Marjai János)

Néhány éve, amikor a metrónál bevezették a bemeneti ellenőrzést, magam is gyakran teszteltem, lejutok-e a metróba zsebre dugott kézzel, a bérletem felmutatása nélkül. A bérletem mindig a kezemben volt, hogy ha megállítanak az ellenőrök, rögtön fel tudjam mutatni, ne akadályozzam a sort.

Csaknem minden alkalommal "kivettek" a sorból, elvétve fordult elő, hogy a bérlet felmutatása nélkül tovább tudtam haladni. Olvasónk, András is tesztelte az ellenőröket/leengedőket. Ő egy más módszert választott: érvénytelen bérlettel próbálkozott. Egészen más tapasztalatokat szerzett, mint évekkel korábban én.

Természetesen nem akarunk tippeket adni, hiszen tudjuk, hogy a bliccelés rossz, a fizető utasok válnak a csalók áldozataivá. Sokkal inkább a BKK figyelmét szeretnénk felhívni arra, hogy az ellenőrök "demonstratív jelenléte" önmagában nem garantálja az ellenőrzés szakszerűségét. 

Egy elgondolkodtató történetet szeretnék Veletek megosztani. Történt ugyanis pár évvel ezelőtt, hogy amikor új bérletszelvényt vásároltam, véletlenül a régit tettem a helyére és erre a hibámra csak 9-10 nap múltán jöttem rá. Szerencsémre, az akkori BKV-ellenőrök ugyanúgy megnézték és megköszönték a lejárt szelvényt, illetve annak felmutatását.

Gondoltam, most novemberben már szándékosan tesztelem ezt úgy, hogy egész hónapban az októberi bérletszelvényemet mutatom fel (október 1-31.). Természetesen - mielőtt az olvasók megkérdeznék - rendelkeztem érvényes, novemberi szelvénnyel is, csupán az a pénztárcám nem látható részében volt.

Sokat utazok tömegközlekedéssel, így feltételeztem, hogy ezt hamar kiszúrják. Tévedtem. Egész november hónapban egyetlen biztonsági őr állított meg a Nyugati pályaudvar metróbejáratánál (neki köszönöm szépen, hogy tényleg ellenőrizte a bérletem!), akinek utána bemutattam az érvényes szelvényt.

Utaztam metróval, busszal, villamossal és hévvel, kérték a bérletem bejáratnál, kijáratnál és járatra felszállva is. Gondolom, hogy az ellenőri munka monoton és megértem, ha néha-néha már az ember nem tud koncentrálni. De azt nem tudom, hogy a BKK miért alkalmaz olyan céget beléptetésnél - ha jól tudom ez a DDTH Kft. - akik legtöbbször a munkájuk végzése helyett jóízűen csevegnek, a női nem csinosabb tagjait bámulják, vagy éppen étkeznek.

Ennyi felesleges pénzük lenne? Persze elképzelhető, hogy én voltam nagyon szerencsés és ez az eset csak egymillióból egyszer fordul elő. De azért ezt nem hiszem.

Vajon életveszélyes-e a buszon bőrönddel utazó kollégista? Zsófi leveléből kiderül.

Egy újabb szép történettel szeretném gazdagítani a táratokat. Minap este a Batthyány tér - Békásmegyer HÉV-pótló buszon történt az eset. Szobatársammal utaztunk a buszon, amikor az egyik megállónál le szerettünk volna szállni. A busz közepéről már a megálló előtt elindultunk az ajtóhoz.

Az egyik utas már nemtetszését nyilvánította ki, hogy mi életveszélyesek vagyunk a bőröndjeinkkel. Természetesen nem hagytam szó nélkül, megjegyeztem, erőteljesen, de tisztelettudóan (mivel idősebb egyén volt), hogy "Ne is haragudjon, de hogyan máshogy közlekedjek a buszon, nem tehetek róla, hogy nem működik a HÉV".

Mielőtt még az ajtóhoz értünk volna, a buszsofőr becsukta előttünk az ajtót. Előre mentem szólni, hogy "elnézést, le szeretnék szállni" (Előttünk egy srácnak kinyitotta az ajtót, hogy leszállhasson. Utólag.) Nekem mutogatni kezdett, hogy nem hallja, majd lefékezett. Még egyszer elismételtem a mondatot, amikor kitépte a füléből a headsetet(!!!) és mutogatott, hogy őt nem érdekli, hogy mi leakarunk szállni, és tovább hajtott.

Már ez a két személy is eléggé felhúzott, amikor még egy utas elkezdte mondani a magáét. Nem tetszett neki se, hogy bőröndökkel mászkálunk. Már így is eléggé kihoztak a sodromból, és megmondtam neki, hogy " Ne haragudjon, de ha majd 300 km-ről utazik (mint a szobatársam) akkor majd pofázhat." Lenyomtunk egy szópárbajt, majd a következő megállónál leszálltunk.