BKV-figyelő

Az elmúlt hetekben rengeteg észrevétel érkezett az első ajtós felszállással kapcsolatban, a visszajelzések jobbára negatívak. A módszer sok helyütt működik, biztos vagyok benne, hogy idővel Budapesten is hozzászokunk majd, de tény, hogy eleinte sok zavart tud okozni. Ilyenekről mesélt nekünk Miklós.

Azért írok, mert nagyon fel vagyok háborodva/el vagyok keseredve az elsőajtós felszállási rend okozta késések miatt. Többféle járaton utazom Rákospalotán (125, 170, 231) és környékén, a 231-esen pár hónapja vezették be a rendszert.

Van olyan busz, amelyik tudja tartani a menetidőt, van, amelyik nem, és nem hiszem el, hogy szervezéssel, odafigyeléssel ne lehetne ezen változtatni. Alapvetően jó ötletnek tartom ezt a fajta ellenőrzést, nekem van bérletem, sok más utasnak szintén, nekem nem esik nehezemre előkészíteni/megmutatni.

Jó a szűrés is, általában a problémásabb utasból lett kevesebb, de akik mégis megmaradtak azok jobban feltartják a járatot, mint korábban, az ellenőrzés nélküli időszakban.

Az például, hogy csúcsidőben a 231-es már a palotai végállomására késve ér ki, teljesen természetes: van, hogy csak 1-2 percet, de van, hogy ötöt késik, mire odaér. Ilyen körülmények mellett persze nagy hendikeppel indulunk, s a Rigó utcai megállónál, ahol irodaházak vannak, sokan szoktak felszállni. Már a mutogatás is lassítja a haladást, de a busz tömött lesz, és a Füredi úti lakótelep csak ezután következik, ahol szintén sokan szállnak fel.

Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a buszvezetők sem egységesen állnak a kérdéshez: van, amelyik tojik az egészre, van, amelyik lelkiismeretesen csinálja. Én valahol megértem mindkét típust, nem neheztelek rájuk, de az sem normális, hogy percekkel később, kiszámíthatatlanul jön a busz csak azért, mert ellenőrizgetnek vagy jegyet adnak el.

Tegnap például (csütörtökön) egy szigorúbb buszvezetővel sikerült utazni, s bár próbálta rugalmasan kezelni a helyzetet, mert több megállóban is, ahol már nem fértek volna fel az első ajtónál, kinyitotta a többi ajtót, és mondta, hogy szálljanak fel ott, de más megállónál meg kialakult valami konfliktus (nem láttam/hallottam mi volt), és komolyan mondom, volt olyan utas, aki leszállt inkább és elment gyalog.

Szintén másutt meg mikrofonon előrehívta azokat, akik hátul szálltak fel. Ez csak egyetlen példa, nem is akarok konkrét időpontot írni, ne legyen baja a buszvezetőnek, de a jelenség csúcsidőben mindennapos.

Nemrég estefelé, amikor kicsit ráérősebb volt a tempó, a végállomáson elbeszélgettem egy normálisabb buszvezetővel, azt mondta, hogy ők írhatnak akármit a papírjukra, azt soha senki figyelembe nem veszi. Hiába jelzik papíron, hogy állandóak a késések csúcsidőben, a menetidő és a járatsűrűség ugyanaz.

Egy idő után - ezt is ő mondta - már nem is írják föl a késést, mert minek, ha úgysem változik semmi. Azt is elárulta, hogy mióta bevezették ezt a rendszert, egyetlen pluszpercet nem kaptak a menetrendben, ugyanannyi idő alatt kell teljesíteni a távot, mint az elsőajtózás előtt, de ez így van minden más vonalnál is.

Azért írtam az elején, hogy több elsőajtós vonalon utazom, mert van összehasonlítási alapom: az alacsonyabb kihasználtságú 170-esen és 125-ösön általában pontosan jönnek a buszok, de a 231-es kiborító.

Tisztában vagyok vele, hogy alapvetően az utasokon múlik az egész, a nők egy része például rendszeresen a vezetőfülke előtt állva kezd el kotorászni a táskájában, vagy kérdezgeti, hogy bemutassa-e a bérletét (persze, mert már nem tudja hányadán áll, az egyik buszvezető elkéri, a másik nem).

Az is gáz, amikor valaki felszáll a második, harmadik ajtón, a buszvezető szól neki, és meg kell várni, amíg előreküzdi magát az utas a tömegen keresztül, hogy mutasson valamit. De azért álljon már meg a fáklyásmenet, nekem van bérletem, én szeretnék hamar odaérni, ne engem, meg a többi fizetőutast szívassanak már azzal, hogy nem tudják megoldani a helyzetet.

Tegnap például siettem volna, és piszok ideges voltam mindenkire, aki feltartotta a buszt. Tisztán látszik, hogy egy alapvetően jó rendszert rosszul vezettek be, mert az, hogy a buszok pontosabban járjanak, csak szervezés/meghirdetés kérdése. Ha látszik, hogy egy szakaszon állandó a tömegnyomor egy időben, állítsanak be egy betétjáratot, vagy mérjék le a menetidőt, és írják ki a menetrendet aszerint.

Én nem ragaszkodom a percnyi pontossághoz, de azért az öt-hat-tízperces rendszeres késéseket már túlzásnak tartom (és ez még csak a palotai érkezés). Tudomásul kell venni, hogy az Örs felé az út végére már olyan a tömeg, hogy nem lehet normálisan haladni.

Amikor bevezették ezt a rendszert, az első napokban biztonsági őrök voltak a buszokon, elküldték a hátul felszállni akarókat, leszerelték a hőzöngőket. Nem vagyok egy katonás típus, de néha azt gondolom most is elférne néhány őr a buszokon. Mi lesz, ha bevezetik mondjuk a Rákóczi úti szóló járatokon ezt a rendszert? Ott fognak állni a 7-esek a megállóban egymás után, amíg az elöl álló 178-as vagy 112-esen konfliktuskezeléssel foglalkozik a buszvezető?

Az 5-ös busz utasainak a napokban sajátos élményben volt része. A vonalon sűrűn közlekedő Alfa Localo amúgy sem megbízhatóságáról ismert, de a sajátos élményt olvasónk írása alapján ezúttal a vezetőnek lehet megköszönni. Az extrém utazásról Dénes számolt be.

Szerdán a Ferenciek terén szálltam fel, az amúgy nem a menetrendszerűségéről híres 5-ös buszra, ami ez alkalommal pontosan, 16:49-kor érkezett a megállóba. A buszon a megszokott módon tömeg volt (talán a járatsűrűség is átgondolásra szorulna), így az ajtónak szorulva fértem csak fel a buszra, ami, az Alfa Localók esetében ugye nem mindig szerencsés, tekintve a rendszeres ajtókiszakadásokat.

A Széll Kálmán térig utaztam a busszal, ameddig a tíz perces menetidőn belül ötször fékezett hirtelen, annyira, hogy egyik alkalommal az egyik Attila úti gyalogátkelőnél egy kislány el is esett az első ajtónál, mire szülője kérdőre vonta a sofőrt Korlát utcai megállónál. A buszvezető csak odavetette, hogy "Talán kapaszkodni kéne!"

Ekkor, a Korlát utcai megállóból, miközben ezt mondta, nyitott ajtóval indult el: a középső biztosan, de ha jól láttam a hátsó ajtó is nyitva volt. Én a középső ajtónál eddigre már beljebb jutottam, de mégis csak második kiabálásomat hallotta meg a vezető, és akkor csukta be az ajtókat, miközben arra fogta az eseményt, hogy az utasok beszélnek hozzá, és ezért nem figyelt.

A Széll Kálmán térig még egy erősebb fékezésre került sor. Az utasok beszélgetéséből azt vettem ki, hogy az út folyamán előfordult olyan is, hogy a vezető félkézzel fogta csak a kormányt, a másikkal közben szendvicsét ette. Nem tudom, hogy a BKK szabályzatában hogy áll, de szerintem ez valamelyest felelőtlen, amikor a mögötte ülő-álló majd' száz utasért is felel.

A busz Alfa Localo típusú, az ötös vonalon a Ferenciek terén 16:49-kor volt és a Széll Kálmán tér felé közlekedett, rendszáma pedig KLN-097 volt.

Nem tudom, hogy a vezetők rövid forduló/pihenőideje miatt állt elő a vezető figyelmetlensége és az éhsége (hangsúlyozom, utóbbi következményének nem voltam szemtanúja), vagy a buszvezető hanyagsága volt az egyetlen ok, de valamilyen módon üdvözlendő lenne utánajárni az esetnek, mert komolyabb baj is lehetett volna, ha valaki elveszti egyensúlyát és a nyitott ajtón akadály nélkül esik az úttestre.

Folyamatosan vezetik be az elsőajtós felszállási rendet a budapesti buszokon és egyes trolijáratokon. A cél értelemszerűen a bliccelők kiszűrése.

Tény, hogy a rendszer több vidéki nagyvárosban bevált, és ha például a 7-es buszokon nem is lehet megvalósítani, egyes kisebb forgalmú vonalakon a fővárosban is működhet.

Ám mint minden rendszer, ez is csak akkor működik, ha megfelelően használjuk. Olvasónk, Ági nemrég a Facebook-oldalunkon összefoglalta, miként tud megfelelően működni az elsőajtózás. Hasznos lehet.

Kedves emberek! Néhány naponta tapasztalt problémát szeretnék ezzel a bejegyzéssel elkerülhetővé tenni.

1. Jegyünket/bérletünket/pénzünket (lehetőleg kiszámolva) előkészítjük.

2. Köszönünk a sofőrnek (mert ő is ember és jól esik neki).

3. Jegyünket kezeljük.

4. Nem állunk meg az első, második ajtóban. (Ha mégis, nem háborodunk fel azon, ha valaki ésszerűen hátra akar menni.) Hátulról töltjük fel a járművet.

5. Leszállásra a második és a harmadik ajtót használjuk, az első ajtót meghagyjuk az adott megállóban felszálló utasoknak.

Ha ezeket betartjátok, sok ember utazását könnyítitek meg! :)

Heves vitát váltott ki a blog olvasói közt a január 21-én megjelent "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" című bejegyzésünk. Ahogy már sokszor, ezúttal is fontos hangsúlyozni, hogy a blog szerkesztőjeként nem foglalok állást, nem teszek igazságot, de minden oldal álláspontjának teret biztosítok. Bejegyzésünkre ezúttal a BKV Zrt. reagált.

A BKV figyelőn megjelent "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" című bejegyzésre az alábbi tájékoztatást adjuk:

Az ügyben érintett járművezetőt meghallgattuk. A bejelentés és a járművezető elmondása tartalmilag két pontban különbözött. Az első különbség, hogy a járművezető úgy emlékezett, hogy az utas a kettes ajtónál próbált felszállni, a bejelentő az eset leírásában az első ajtót említi. Ez azért fontos, mert a hölgy nem tudta, hogy a külső ajtónyitóval hogyan lehet nyitni az ajtót, így a járművezető azt a vezetőfülkéből nyitotta. Azonban míg az első ajtót lehet külön nyitni a vezetőfülkéből, a többi ajtót külön-külön nem – csak jelzésre.

A másik lényeges különbség az volt, hogy nem hangzott el a "Majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!" kijelentés. Ezt a levélben említett "idősebb" utas is alátámasztotta, miután sikerült vele felvennünk a kapcsolatot. Az utastárs elmondása szerint a rosszindulatú panasszal ellentétben a járművezetőnk kommunikációjában, magatartásában nem használt sértő hangnemet, durva kifejezéseket, a "kollektív büntetésre", az utastér fűtésének lekapcsolására pedig utalást sem tett.

Azonban a tanú is úgy emlékezett, hogy bejelentőnk az első ajtón próbált felszállni a járműre.

Fontos információ az is, hogy az Ikarus 435-ös típusú járművek fűtését a járművezető az általa használt kezelőszerveken keresztül az utastérben és a vezetőfülkében nem tudja külön-külön szabályozni, így nem is tudta volna az utastér fűtését lekapcsolni, ellentétben a panaszos állításával.

Mivel azonban járművezetőnk nem az érvényben lévő ajtókezelési rend szerint járt el (az autóbuszon tartózkodott és az utas ajtókat nem zárta vissza), ezért írásbeli figyelmeztetésben részesítjük. Hangsúlyozzuk, hogy nem a panaszos által leírt állítólagos udvariatlan állítása miatt, hanem az ajtókezelési rend elmulasztása miatt részesül figyelmeztetésben.

Ennek során figyelembe vettük azt, hogy a járművezetőnk immár 15 éve áll Társaságunk alkalmazásában, mint forgalmi járművezető, és ez idő alatt utaspanasz, bejelentés nem érkezett személyére. Mindezek mellett járművezetőnk munkavégzését – kiemelten a szolgáltatói magatartás vonatkozásában – célirányosan ellenőriztetni fogjuk, szabálytalanság feltárása esetén a Társaságunknál érvényben lévő Kollektív Szerződés szerint fogunk vele szemben eljárni.

Őszintén sajnáljuk, hogy a Tisztelt bejelentő szándékunk ellenére kellemetlen tapasztalatot szerzett szolgáltatásunk igénybe vétele során.

Nikolett semmi rosszat nem akart, csak felszállni a végállomáson várakozó buszra. Véletlenül az összes ajtót kinyitotta, emiatt a buszvezető - olvasónk állítása szerint - kollektív büntetést mért az utasokra: az indulásig nyitva hagyta valamennyi ajtót. Csak egy gombnyomás lett volna visszazárni őket.

2013. január 13-án, délelőtt hazafelé indultam barátomtól. Az Örs vezér terén vártam a 169E jelzésű buszt, pár perc múlva meg is érkezett, ám amikor beállt, minden ajtaját csukva hagyta. Láttam, hogy a sofőr egy idős bácsival beszélget. Azt hittem - mivel már sokszor előfordult ilyen -, hogy pár percig csak áll a megállóban majd elhajt és egy másik busz fog beállni a helyére és az viszi el az utasokat.

Az első ajtónál vártam, amikor láttam hogy az idős bácsi mutogat, hogy nyomjam meg a gombot. Megnyomtam a gombot, felszálltam a buszra és egy szakállas, barna hajú, szemüveges, középkorú férfi állt előttem, lenéző tekintettel csóválva a fejét: ő volt a sofőr.

Rögtön megjegyezte gúnyos és kioktató hangnemben: "Jó, hogy az első ajtónál nyomta meg a gombot, látja most minden ajtó kinyílt maga miatt. Tudja, azért volt zárva az összes ajtó, mert fűtöttem a buszt". Elnézést kértem tőle, mondtam, hogy nem tudtam, azt hittem, nem szállít utasokat. Erre a szavamba vágott idézem: "Tudja mit, nem érdekel, majd magamnál jól befűtök, az utasok meg fagyjanak meg!"

Teljesen ledöbbentett, amit a férfi mondott; közöltem vele, hogy szerintem nekem nem kéne tudnom, hogyha az első ajtót kinyitom, a többi ajtó is automatikusan kinyílik, de már nem is figyelt rám, mintha ott sem lettem volna, az idős férfival beszélgettek tovább.

Leültem egy székre, gondolkoztam, de egyszerűen nem tudtam hova tenni a dolgot. Azért mert az egyik utas - jómagam - felidegesítem akaratlanul is a sofőrt, ezért a többi utast is "bünteti"? Azokat, akik havonta megveszik a méregdrága bérleteket vagy jegyeket, erre meg egy idegbeteg vezető miatt - ha úgy dönt - fűtetlen busszal kell utazniuk télen?

A sofőr komolyan gondolta, amit mondott, az utasokra tényleg "kollektív büntetést" szabott ki, a maradék 8 percben minden ajtót nyitva hagyott és nem fűtött; mondanom sem kell január közepén nem volt valami kellemes.

Mellesleg, könnyű ocsmány, lekezelő hangnemben beszélni egy 160 centis, 20 éves lánnyal. Nem emeltem fel a hangomat - vele ellentétben -, elnézést kértem a "nagy" hibáért amit elkövettem, (szerintem neki egy gombnyomás, hogy újra bezárja az ajtókat...), tehát szerintem szükségtelen volt ez az egész kollektív büntetés és minősíthetetlen viselkedés, amit a sofőr produkált.

Tehát üzenem a BPI-917 rendszámú, 169E jelzésű busz vezetőjének, aki az Örs vezér teréről 9:54-kor indult Pécel felé - ha netán olvasná ezt az oldalt -, hogy legyen szíves, ne a becsületesen fizető utasokon töltse ki az esetleges magánéleti problémáit, pszichológiai gondjait.

Ha ennyire nem szereti az embereket, nagyon pályát tévesztett, keressen egy olyan munkát, ahol nem kerül kapcsolatba emberekkel, vagy szedje össze magát, és adja meg a kölcsönös tiszteletet embertársainak.