BKV-figyelő

Tisztelt BKV-figyelő!

 

Tegnap (2008. 09.24-én) 17:15-kor egy 139A  jelzésű autóbusz vezetője a Regős utcai megállóban nem várta meg, amíg mindenki leszáll, hanem hirtelen zárta az ajtókat és indult volna felfelé, a gazdagréti végállomás felé.

 

Nagyon sürgős lehetett a sofőrnek! Egy asszonyka három gyereke már leszállt, és a járdán állt, amikor a sofőr az asszonykára zárta az ajtót (a busz leghátsó ajtajánál történt, magam láttam, ahogy az asszony az ajtók közé szorult!) majd a hatalmas sikításra (és többek felordítására) azonnal ki is nyitotta, aminek következtében az asszonyka arccal (!) a járdára zuhant, miközben hátitáskája leröpült a hátáról. A sofőr - szemrevételezve a visszapillantó tükörben a történteket - még állt ott egy másodpercig, talán addig, amíg én annyit ordítottam előre: "Nem szégyelli magát, hogy így rácsukja az ajtót az utasra?" Kb. ennyit mondhattam, amikor a sofőr nyugodtan elhajtott! Annyit sem tett meg, hogy legalább kiszálljon és megnézze, nem történt-e nagyobb baja az asszonykának, aki a földön feküdt!

 

Sajnos, olyan gyorsan történt mindez (és ment el a busz), hogy még a rendszámot sem tudtam leolvasni.

 

De most - nem tudván, kihez forduljak, mivel Gazdagréten nincs autóbusz irányító - megkérdeztem a BKV-tól: Hogyan merészel ilyen ember autóbuszt vezetni? Hogyan engedheti a BKV az ilyen embernek, hogy tömegközlekedési eszközt vezessen? Hogy mindnyájan ki legyünk téve az ő kénye-kedvének? Ha akarja, ránk zárja az ajtót, vagy akár meg se áll a megállóban? Kíváncsian várom válaszukat. A Regős utcai megállóban én szálltam le elsőnek. Nehezen, mert nem alacsony padlójú volt a busz és a térdeimmel súlyos problémáim vannak. Már akkor éreztem, hogy baj lesz, mert már akkor csöngetett a sofőr, sürgetve engem, aki - betegségem miatt - sokszor alig tudok lekászálódni. De mögöttem még ott volt a három gyerek és végül az anyuka! És a középső ajtónál is volt még felszálló!!

 

Elérkezettnek látom az időt, hogy végre statuáljanak példát, és büntessék szigorúan az ilyen magatartású autóbuszvezetőket, mert amióta beteg a lábam, rengeteg esetben tapasztalom, hogy a sofőr nem várja meg, amíg az ember nehezen le vagy felmászik a lépcsőkön. A csengetéssel már sürgetik az embert, holott addig csengetnie sem volna szabad, míg be nem fejeződött a le és felszállás. Azzal pedig, hogy sürgetnek ilyen beteg vagy idős embereket, kismamákat vagy bárkit, legfeljebb csak balesetet idézhetnek elő, de azt nem, hogy gyorsabban szálljon le vagy fel az, akinek nem megy gyorsabban.

 

A három gyerekes édesanya nevében (aki a nagy ijedtségében és fájdalmában biztosan nem gondol arra, hogy valakinek szóvá tegye a történteket) aki egy sofőr hányaveti magatartása miatt zuhant a járdára.

 

K. Emese

(Teljes név, cím, elérhetőség a szerkesztőnél)

Üdvözöljük! A busz, mellyel ön utazik a szocialista ipar remekműve. A tegnap, a ma és a holnap busza. Azonban biztonságos használatát sokan nem ismerik, mi sem. Így általános ismertetővel kell beérniük.

A méretére jellemző, hogy nagyobb egy szemetes konténernél, és kisebb, mint egy négyemeletes panellakás. Formájára jellemző, akárcsak a kispolskira a cseppforma, vagyis cseppet sem hasonlít a korszerű autóbuszokra. A busz alakja áramvonalas, különösen mikor nekimegy a transzformátor háznak. A busz tele van extrákkal. Itt van rögtön a négy kerék (Deluxe modellek esetén a középső, meghajtott kerekeket is megkapják). Aztán legnagyobb extrája, a karosszéria. Ezt úgy szerelik össze, ahogy akarják, de vigyázat, csak egy kombinációban nem esik szét indulás után. A mai modern világban ahány közlekedési cég, annyi design szín. Épp ezért a gyár nem foglalkozott a színezéssel, minden autóbuszt egyöntetűen rozsdaszínre színezünk. A busz talán legfontosabb tartozéka a motor, mely a busz közepén helyezkedik el, elvileg, (gyakorlatilag, a busz alatt).

Miután felismertük, hogy egy Ikarus Z80-al van dolgunk, őrizzük meg hidegvérünket és szálljunk be. Ha Ön sofőr, akkor most rátérünk a busz vezetésének problémájára, EZT A RÉSZT SAJÁT ÉRDEKÜKBEN CSAK A SOFŐRÖK OLVASSÁK EL!

Ülj be az ülésbe. Magad előtt sok egyforma zöld gombot fogsz látni. Ezek közül néhány az ajtót nyitja, mások a lámpát kapcsolják fel, a többit senki sem tudja, mire való. Egyesek szerint van olyan gomb, amivel az index működik, amire szükséged nem lesz, hisz vonat nem jön, a többi nem ellenség. Egy másikkal a hangszórókba mondhatnánk a megállókat, ám ezt a gombot szintén akár ki is szerelhetjük, használni nem fogjuk úgysem. Ám ez csak találgatás, amire neked szükséged lesz, a mindennapokban, az a gáz, fék, kormány és ajtónyitók.

Térjünk rá a vezetés kényes műveletére. Magad előtt a traktor abroncs méretű korong, a kormány (deluxe modellek esetén servo, de itt jegyezzük meg, hogy servo nélkül képtelenség a buszt elvezetni). Most keressünk a kormány alatt egy lyukat és dugjuk be a kulcsot. Aztán menjünk vissza a diszpécserhez és kérjük el a kulcsot. Üljünk vissza a székbe, és kedvesen mosolyogjunk rá a túloldali megállóban várakozó utasokra. Nem kell megijedni, ránk várnak. Szóval be kéne indítani a buszt. Miután rájöttünk, hogy a jegykezelővel nem lehet beindítani a buszt, ráadásul, az nem is a kormány alatt van, hanem mögöttünk, keressünk egy másik lyukat, ezúttal már valóban a kormány alatt (itt jegyezzük meg, hogy a szerelőakna nyílását nem fogadjuk el, hiába van mellette lyuk, meg az a lyuk amúgy sincs a terven, csak kirohadt.). Szóval dugjuk a kulcsot a helyére (egyszer csak sikerül) és induljunk el. Mikor beröffent a motor, nem kell megijedni, nem hiba, ha nem halk búgást hallunk, az Ikarus motort a Rába gyártotta (ők meg az IFA-nál tanultak). Induljunk el. Azaz, hogy próbáljunk meg. Elsőre nem fog menni, de ne adjuk fel. Harmadik alkalom után beletörhet a kulcs, de probléma egy szál sem. Ha ön deluxe modellt vezet, akkor van pótkulcs. Ha nem, akkor így járt. Miután a lakatos megjavította, és a karbantartó beindította a buszt, álljunk be a megállóba. A jéggé fagyott utasok már nem lesznek dühösek. Ügyeljünk arra, hogy a fűtést kapcsoljuk be (természetesen deluxe modellben van csak fűtés). Hanyag mozdulattal nyissuk ki az ajtókat, és türelmetlenül kopogjunk a műszerfalon, majd öt másodperc után csengessünk. Itt jegyezzük meg, hogy a buszon alapfelszerelés a hangos csengő, ám a deluxe modelleknél külön kérésre élezett ajtókat is beszerelhetünk izgalmassá téve ezzel a felszállás utolsó másodperceit. A busz természetesen úgy készült, hogy a sofőr minden igényét, -beleértve a szórakozást is - kielégítse. A buszban lengéscsillapító nincs, így apró öröm lehet, amint a kanyarokban gyakorlatilag megszűnik a gravitáció, és mindenki repül.

A blogon eddig megjelent BKV busz vs. kerékpáros történetekből szinte mindig a kerékpáros jött ki jól. Eddig. McFigyeltem egy olyan hülye biciklissel találkozott, aki a piroson telefonnal a kezében akart behajtani a busz elé, majd pampogott, mikor rádudált a busz.

Kedves BKV-figyelő!

Autózom is, tömegközlekedek is, ha az időjárás engedi, bringázom is, úgyhogy szerintem viszonylag középen állok a három - nem ritkán egymást szapuló - csoport között. A mai sztorimnak viszont van egy objektív szemszöge, ami alapján könnyű megítélni, hogy ebben az esetben ki merre hány méter. Ugyan a történet csak egy biciklisről és egy BKV-buszról szól, azért az autósok számára is tanulságos lehet, hogy ismét bebizonyosodott: vannak olyan bringások, akik azt sem tudják, mit csinálnak, hogy önmagukat is feleslegesen sodorják életveszélybe, és tesznek magasról a KRESZ-re. Bringás blogot viszont nem ismerek (jó, ANNYIRA nem vagyok bringás); ha ti tudtok ilyet, esetleg továbbítsátok oda is.

Adott a 7-es busz, amin ma reggel a Bartók Béla úton a vezető fülkéje mellett állva utaztam a Tétényi út felől a Kosztolányi Dezső tér irányába. A busz ezen a szakaszon a villamossíneken repeszt végig a dugó mellett, majd a Kosztolányi Dezső tér előtt, az Ulászló utca lámpájánál külön jelzésre tud besorolni a sínekről a Bartókon pirosat kapó autósok elé a forgalmi sávokba. Ez történt ma reggel is, azonban a szabad jelzését lendületből elérő busz sofőrje időben észrevette, hogy a pirosnál álló autósokat az út jobb szélén egy fiatal bringás srác előzi. A buszvezető azt is látta, hogy a gyerek fél kézzel fogja a kormányt, a másik kezével ugyanis a mobilját szorította a füléhez. A srác nem lassított a pirosnál, hanem ahogy az egyes bringásoknál szokássá vált, simán ment át a tilos jelzésen. A sofőr minden indulat nélkül rádudált két kicsit, hogy biztos legyen benne, a gyerek észrevette az érkező buszt, majd beállt elé a Kosztolányi tér lámpájának pirosához. Nem húzta rá a kormányt, nem akart kiszúrni vele, csak közlekedett, ahogy neki azt kell. A srác közben felkarikázott a járdára, és amikor elment az úton a pirosnál álló busz mellett, akkor kb. egy "Mit dudálsz, bazmeg?" jellegű szájmozgást és vigyort eresztett meg a sofőr felé, aki látta ezt, de nem reagált semmit.

A bringás válasza már csak azért sem volt könnyen dekódolható, mert úgy tűnik, nem fcsak a KRESZ nem érdekelte, hanem azt sem fogta fel, hogy néhány buszjárat a sínekről egyenesen az Ulászló utcába kanyarodik, ami neki - a tempójából és a fülén lévő telefon okozta figyelemelterelésből adódóan - jelen esetben evilági tekeréseinek végét is jelenthette volna.

De ha mindez nem elég: a Kosztolányi téri kereszteződés után a közben előre került bringás megint az úttestre hajtott - a busszsávba. Itt érte utól a buszunk, amit a biciklis lassabb tempója így felesleges araszolásra kényszerített. A buszvezető ezt megint két rövid dudálással honorálta, amire a srácnak ismét a méltatlankodó hátranézés és fenti szájmozgás volt a reakciója, és még látványosan be is lassított egy kis időre a busz előtt. Erre már a sofőrünk is kitért a béketűréséből: nem üvöltve, de a közelben lévő utasok számára is hallhatóan megjegyezte, hogy "Mit dumálsz? Kiszállok..." Persze bringás el, busz megállt a megállóban, és ennyi.

Dióhéjban: bringás át a piroson, közben telefonál, aztán a buszsávban teker, ahol semmi keresnivalója nincs (hozzáteszem: a Bartók Béla úton jó széles a járda, az értelmesebb bringások általában végig azt használják), és még neki áll feljebb.

Besenyő Pista bácsi, ez nooooooormális?

Üdv, McFigyeltem

Szándékosan szívatják meg a 70-es troli utasait? Miért van az, hogy a paraméterkönyv bevezetésével az alacsonypadlós trolikat levették a 70-es vonalról? Ezen a vonalon több bölcsöde is van, és a babakocsis szülőknek nagy segítség, ha nem felpakolni, hanem csak feltolni kell a kocsit a trolira. Ha kevesebb az utas, olcsóbban el lehet adni a céget?

Tisztelt BKV és BKV-figyelő!

Kétéves kisfiam a Városligeti fasorba jár bölcsődébe. Nem vagyunk egyedül ezzel: legalább három bölcsiről és ugyanannyi óvodáról tudok az utcában, még többről a környéken.

A 70-es trolibusszal jár a gyerekesek többsége, mivel az megáll a Bajza utcai megállóban, ami a legközelebb esik az említett intézményekhez. Gyakori, hogy négy-öt gyerekkocsis szülő is utazik reggel ugyanazon járművön. Gondolom, ezért is volt az, hogy eddig leginkább az alacsony padlós Trolinók jártak csúcsidőben ezen a vonalon, míg a magas padlós szovjet remekek pedig a 78-as vonalán közlekedtek, ahol nincs akkora babakocsis gyermek-koncentráció.

Azonban mióta bevezették az új paraméterkönyvet, a világ a feje tetejére állt: a 70-es vonalán szinte csakis a múzeális járművek közlekednek, amelyekn külön érdekessége, hogy számos közülük nem csak bonyolítja a babakocsis felszállást (lépcsők), de teljesen lehetetlenné is teszi azt, mivel a szerencsétlenül pozícionált középső korlátnak köszönhetően a babakocsit csakis a fejünk fölé emelve, a korlát fölött(!) lehet a járműre feltenni. Ezen a helyzeten a legkevésbé sem segít, hogy egy-két buszon most már eltávolították a szóban forgó biztonsági eszközt: ha van alacsony padlós troli is, ami eddig jól ki tudta szolgálni a kisgyermekesek igényeit a reggel 7-9 óra és délután 16-18 órás sávokban, miért kell azokat olyan viszonylatban járatni, ahol kevesebb szükség van rájuk? A jelenlegi rendszerben közlekedő járművekre nem biztonságos gyerekkocsival felszállni, feleségem pedig nem is tudja felemelni a kocsit a magas lépcsőkre - ráadásul a reggeli/délutáni csúcsforgalom idején igen feszített tempóban közlekedő járművek vezetői nem mindig türelmesek.

Tekintettel arra, hogy a BKV járműveit e hónapban gyerekkocsival egyáltalán nem tudtuk biztonságosan utazásra igénybe venni és inkább gyalogoltunk, jövő hónapban nem is veszek bérletet, de ezzel pont így tesz még öt másik szülő is a mi bölcsődénkből.

Az egyetlen értelmes megoldás az lenne, ha a jelzett idősávokban visszaállítanák az alacsony padlós járműveket a 70-es troli vonalán. Hiszen ha eddig jól működött a rendszer, akkor talán nem lenne érdemes azt most elrontani.

Üdvözlettel: Kincse Szabolcs

Tisztelt BKV Zrt!

 

Mai esős napon (2008. szeptember 8., hétfő) volt „szerencsém” igénybe venni az Önök szolgáltatását a 202E jelzésű útvonalon. A 19-21-es számú járműre – ha jól emlékszem – fél tizenegy után nem sokkal a középső ajtón szálltam fel a kőbánya-kispesti végállomáson, és a vezető mögötti (tehát bal) oldalon a hatodik üléssorban, az ablak mellett foglaltam helyet. Az Új köztemető megálló után arra lettem figyelmes, hogy valami rácsöppent az alkaromra. Mikor odapillantottam a mellékelt fotó látványával szembesültem. A karomra egy meglehetősen méretes, undorító, fekete csepp hullott. Felnéztem, és azt láttam, hogy a tetőelemek közötti illesztésen már ott fityeg a következő fekete csepp, így menekülőre fogtam. Ekkor jöttem rá, hogy a folyadékból csöppent a nadrágomra is két csepp (ebből a kisebbik a mellékelt fotón is látható), illetve egy csepp esett a pólómra. Mivel egyelőre még nem mostam ki őket, nem tudom, hogy a foltok eltávolíthatóak-e, mindenesetre megalázónak érzem, hogy a járműveik karbantartása hiányában sikerült összemocskolnom magam, és piszkosan kellett utaznom. Szerencsére nem a legjobb ruhadarabjaim voltak rajtam (bár lehettek volna!), így megnyugtathatom Önöket, ha foltok nem lesznek kivehetők, akkor sem fogok azzal foglalkozni, hogy a káromat megtérítsék. De – véleményem szerint – minősíthetetlen az, ami történt, főképpen az, hogy nekem kellett szégyenkeznem a ruházatom miatt, az Önök hibájából.

 

 

Remélem a panelek mögött található elektronika megfelelően szigetelt, különben annak, aki hozzáér ehhez az említett részhez, nem csak esztétikailag lesz megrázó élményben része.

 

Hozzá tartozik a történethez az is, hogy a jármű belülről mocskos és elhanyagolt volt. A graffitiról az Önök vállalata természetesen nem tehet, de az ablakok közti fém elemek rohadásáról annál inkább. Illetve említhetném azt a problémát is, hogy egy tömegközlekedési eszközön az utasok óhatatlanul is hozzáérnek az üveg elemekhez, amely így idővel zsírosodik, ám ezt Önök nyilvánvalóan nem érzik feladatuknak eltávolítani.

 

Összefoglalva tehát: Sokan panaszkodnak arra, hogy a BKV járatain koszos ruházatú emberek is utaznak, ám némi túlzással és cinizmussal azt is mondhatnánk, hogy talán ezeket az embereket pont a buszok koszolják össze.

Tájékoztatásul közlöm, hogy jelen e-mailt a bkvfigyelo.blog.hu portálnak is elküldöm.

 

Előre is köszönöm az ügyfélszolgálati munkatárs figyelmét.

 

Tisztelettel: L. Tamás