BKV-figyelő

Tisztelt BKV!

A mai napon reggel 2008.05.14-én utaztam a 41A jelzésű villamosukkal. A Döbrentei térnél a vezető egy rádiót vett elő, és percekig azért álltunk a megállóban, hogy eltudja megfelelően helyezni, beállítani a készüléket. Utána a Gellért tér felé menet volt hogy a jobb kezében tartotta a rádiót, mert nyilván úgy jobb volt a vétel. Emiatt lassan is mentünk. Aztán a Gellért téri megállóba érkezve 9 órakor, nagyot fékezett (a rádiót figyelte, nem vette észre hogy már a megállóba érkezett!), majd utána megint egy nagy fékezés. Egy idős bácsi a kapaszkodónak esett, nekem majdnem eltörte a kezemet. A többi utas is potyogott, hiszen éppen többen az ajtóhoz igyekeztek.

Leszálltam, és szóltam a vezetőnek, hogy a megfelelő fékezéssel és az utasok biztonságával kellene törődni a rádiózás helyett, erre azt válaszolta, hogy fékhibás a villamos! De könyörgöm, akkor hogy mernek ezzel utasokat szállítani?! Ha igaz volt, és nem ezzel akarta leplezni, hogy nem figyelt oda! De sajnos eltudom képzelni, hogy ez igaz!

Jó lenne már tenni valamit a biztonságos utazásunk érdekében. Akár úgy, hogy rendbe teszik a járműveket, akár úgy, hogy szigorúbban ellenőrzik, büntetik a járművek vezetőit!

Üdvözlettel
Kerekes Éva 001226-os bérlettulajdonos

Tisztelt BKV, Kedves Homár és BKVfigyelő!

Tudom, sok ember kezdi így e-mailjét, de őszintén nem hittem volna, hogy egyszer én is beállok a sorba, és kénytelen leszek a BKV jegyellenőreinek viselkedése miatt panaszt tenni.

A mai napom, 2008 március 21-én, este 11-kor a barátnőmmel próbáltunk felszállni a 2-es metróra, a Deák Ferenc téren. Miután nekem van bérletem de a barátnőmnek nincs - mint minden jogtisztelő magyar állampolgár - mi is megpróbáltunk jegyet venni az automatából (Jegykiadó automata 1 - Deák Ferenc téri metró aluljáró, ha a kisföldalatti múzeum felöl megy le az ember, a mozgólépcsőn leérve, jobbra az első). Ez az automata az általam kipróbált kb. 500 forintnyi apróból semmit sem fogadott el. Mea culpa, a mellette levő automatát nem próbáltam ki, gondoltam, ha szükséges lesz, majd az ellenőrtől veszek jegyet. Itt szeretném megjegyezni, hogy ekkor még terveimben szerepelt, hogy a 11:30-as HÉV-et elérem a Batthyány téren (Ezen tervem hamarosan szertefoszlott). Tehát le a mozgólépcsőn, ahol - várakozásaimnak megfelelően két ellenőr várt minket. Szintén itt szeretném megjegyezni, hogy "bliccelni" nem állt szándékomban, hisz a Deák Ferenc téren a metróra jegy nélkül felszállni ugyan olyan nehéz, mint fing-hajtásos rakétával a Holdra eljutni. A jegyellenőr hölgyeknek teljesen normálisan - eurokon
- A "Jegykiadó automata 1" semmilyen pénzt nem fogad el,
- A "Jegykiadó automata 2" elfogad pénzt, de jegyet nem ad.

Az Ő válaszuk erre az volt (a nagyon jól begyakorolt "6.000 Ft pótdíj" szövegen túl), hogy az én hibám, hogy automatába dobálom a pénzem, amikor ott van a forgalmi ügyelet. Ennél a pontnál a barátnőm megpróbálta az egyik jegyellenőr hölgy kabátjára kitűzött igazolvány megfordítani (mely úgy volt kitűzve, hogy a fehér, üres oldalát lehetett csak látni), melynek következménye őrült üvöltés lett a jegyellenőr részéről - miszerint Őt bántalmazzák.

Kedves BKV ZRt. és igen tisztelt BKV Figyelő blog!

(Bízom benne, hogy az egymásnak történő bemutatásuktól eltekinthetek...)

"Hálás köszönettel" "tartozom" az igenis nem tisztelt BKV-nak (vagy inkább képzeljék azt, hogy minden szó "-ek közt van).

Már a tavalyi  Bp-Bamaokó rali  kapcsán  erősen  gondolkodóba estünk kollegáimmal, hogy nekünk is indulni kéne, de kisebbik baj lett volna a pénz összedobása, ugyanakkor autószerelési ismeretekkel viszont semmiképpen nem rendelkezünk. Ráadásul én még asztmás is vagyok (nem csak pollen, sőt főleg az nem az allergiám), így mindenképpen búcsút intettünk a versenynek.

De ma (I.08)! Helyesebben: MA! Az élmény megadatott. Ebben nagy segítséget nyújtott a BPO-478 villamospótló, amely 18:22-kor érkezett az Etele-tér felé vezető oldalon a Tétényi úti megállóhoz. Az Ikarus sofőrje, mint rutinos versenyző, csak úgy "szállt" be a megállóba. Sőt, mire megállt még csak a csukló utáni első ( gy.k.: összességében a 3.) csúszott át a megállót jelző táblánál. De én nem voltam rest, és a jeges, le nem takarított járdán csak úgy siklottam az ajtó irányába (ugyanis a végállomást kitűzve célként az utolsó ajtó várható helyén várakoztam). Drága gépjárművezetőbácsi persze türelmetlen volt, még legalább egy ajtóhossznyira csúszkáltam a jégen, amikor bosszúsan csöngetni kezdett.

Mily hála, hogy volt kedves megvárni. Hiszen már a következő megálló alatti úton meggyőződhettem róla, hogy minden bizonnyal Ő lesz az egyik Bamakó-s söfőr, és megállónként 90 Ft-ért ez valóban örök élményt fog jelenteni számomra, hogy ha nem is az igazin, de az edzésen mehettem vele...

Amikor végre becsapódtunk a végállomásra, az összes utassal egy emberként menekültünk a száguldó bajnok buszáról. Hatalmas élmény volt, tényleg! Kösz BKV.!

Üdv.:
Armando Bertolucci