BKV-figyelő

Noémi 2008-ban bliccelt egy budapesti villamoson, emiatt 2010-ben csekket kapott a BKV egyik ügyvédi irodájától. Ez azért érdekes, mert a jogszabály egyértelműen kimondja, hogy az elévülési idő egy év. Olvasónk akkor megkereste a BKV-t, akik igazat adtak neki, elismerték, hogy a követelés jogtalan és ígéretet tettek arra, hogy a pótdíjkövetelést törlik a rendszerből. Csakhogy az ügyet a BKV-nak a mai napig nem sikerült lezárni. Olvasónk január 4-én otthon felejtette a bérletét, amit később be akart mutatni a BKV-nál, de ezt a 2008-as pótdíj miatt nem tehette meg. Íme az ügyfélszolgálatnak küldött levél:

Tisztelt BKV Zrt.!

A mai napon (2012. 01. 12.) megkíséreltem a 01. 04-ei bérlet nélkül utazásom miatt bemutatni a december 15-én megvásárolt bérletemet. Mélységes megdöbbenésemre azonban ezt nem tehettem meg, egy 2008-as, állítólagosan ki nem fizetett pótdíjra hivatkozva. Megdöbbenésem oka, hogy a jogszabályok szerint már 2010-ben is elévült 2008-as pótdíjam ügyében 2010 júniusában panaszt nyújtattam be (108P), melynek jogosságát a BKV Zrt. akkor elismerte, és kijelentette, hogy a pótdíj valóban elévült.

Felháborítónak találom azt, hogy a 3 és fél éves pótdíj miatt, ami így már háromszorosan elévült, felszólító levelet a mai napig nem kaptam, ráadásul a BKV a hibát már másfél éve elismerte, én 2012. 01. 12-én nem tudtam érvényes bérletemet bemutatni, ismét előröl kell kezdenem annak bizonyítását, hogy a BKV Zrt. jogtalanul követel tőlem tartozást. Mindezt egy alkalmazott adminisztratív hibájából (2010-ben), továbbá abból fakadóan, hogy a BKV több éve, nevezetesen a 2008-ban Szabó Máté országgyűlési biztos által kiadott jelentés óta sem tesz SEMMIT azért, hogy ügyfeleivel jogszerűen és etikusan járjon el.

Mindent elölről kezdve:

A probléma tárgya egy 2008-ban villamoson történt pótdíjazás, aminek egy éves elévülési ideje (a metróval és a HÉV-el ellentétben) még csak nem is kérdéses: „Az ombudsman is elismeri – erre jelentése is utal –, hogy egy 1981 óta érvényben lévő minisztertanácsi rendelet értelmében az egyéves elévülési idő csak az autóbuszon, trolibuszon, és villamoson utazókra vonatkozik”.

„ 3§ (2) A személyszállítási szerződésekből eredő igények egy év alatt évülnek el.” (20/1981. (VI. 19.) MT rendelet a közúti személyszállítási szerződésekről). „Noha a BKV Zrt. – panaszbeadványokra adott válaszaiból, valamint sajtóközleményeiből - kiolvasható gyakorlata szerint pótdíjköveteléseit a polgári jog általános, 5 éves elévülési idején belül érvényesíti, rá kell mutatnom arra, hogy e gyakorlata – álláspontom szerint – nem felel meg a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek. Az autóbusszal, trolibusszal, villamossal díj ellenében végzett személyszállításra alkalmazni kell a közúti személyszállítási szerződésekről szóló 20/1981 (VI. 19.) MT rendelet (Kszr.) szabályait. E rendelet 3. § (1) bekezdése szerint a személyszállításnál a szerződő felek jogaira, kötelezettségeire, valamint a szerződés teljesítésére a Polgári Törvénykönyv vállalkozásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, a rendeletben foglalt kiegészítésekkel. A rendelet 3. § (2) bekezdése a Ptk.-ban meghatározott általános elévülési időhöz képest annál jóval szigorúbb rendelkezést tartalmaz, amely szerint „[a] személyszállítási szerződésekből eredő igények egy év alatt évülnek el” (…) A fentiekre tekintettel megállapítottam, hogy a BKV Zrt. a jogállamiság elvével és az abból fakadó tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő visszásságot okozott azzal, hogy a személyszállítási szerződésekből eredő követeléseit a Kszr.-ben meghatározott 1 éves elévülési időn túl is érvényesítette, illetve érvényesíti jelenleg is.”(Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának Jelentése az OBH 3078/2008. sz. ügyben).

Ezt még a BKV Zrt. egykori vezérigazgatója, Kocsis István is elismerte (http://www.jogiforum.hu/hirek/19909). Fel sem tudom fogni, hogy gondolják, hogy ennyire egyértelmű jogi helyzetben, amikor ráadásul hibájukat már elismerték, ismét nekem kell órákat azzal eltöltenem, hogy a BKV jogszerűtlen eljárását bizonyítsam.

Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy bár nem csak én, de még édesanyám is tisztán emlékszik arra, hogy a kérdéses 2008-as bérletbemutatás megtörtént, ám természetesen ezt se 2010-ben, se 2012-ben nem tudtam bizonyítani, az igazoló szelvény hiányában. Igazán sajnálom, hogy bíztam annyira 2008-ban és 2010-ben is a BKV működésében, hogy nem kell minden cetlit megőriznem. Ezt a hibát többé nem követem el, mindazonáltal ebben az ügyben is ajánlom figyelmükbe az ombudsman fentebb hivatkozott jelentésének vonatkozó részletét. A mai probléma után azonban azt gondolom, jogos kételyeim merülnek fel a BKV Zrt. adminisztratív munkájának precizitását illetően.

Remélem nem gondolják azt, hogy ismét én fogok időt eltölteni azzal, hogy a BKV különböző irodáiba rohangáljak, így kérem küldjenek nekem egy bankszámlaszámot, melyre az utólagos bérletbemutatás 2000 forintos összegét elküldhetem. Továbbá kérem 2010-es panaszom dokumentációjának fénymásolatát, illetve kérem hogy indítsanak vizsgálatot a panasz dokumentációját végző alkalmazott ellen, aki elmulasztotta a büntetés elévülését az adatbázisukban is feltüntetni.

Válaszukat várva,

Üdvözlettel: Cs. N.

Olvasónk kedd délelőtt a Királyerdei Művelődési Háznál szállt fel a 148-as buszra. Felszállás után a táskájában kereste a gyűjtőjegyét, amit meg is talált, de érvényesíteni már nem tudta, mivel körbevették a BKV ellenőrei, akik pótdíjazni akarták. Olvasónk igazságtalannak érezte a dolgot, ezért próbálta elmagyarázni az ellenőröknek, hogy nem akart bliccelni, de ők ezt nem akarták megérteni. A vita azzal zárult, hogy az egyik ellenőr széttépte a gyűjtőjegyet, majd leszállás közben hozzávágta az utashoz.

Tisztelt BKV!

A mai napon (2012.01.10) ért atrocitás miatt veszem fel Önökkel a kapcsolatot, annak a reményében, hogy születik az ügyemben intézkedés.

Ma reggel az egyik csepeli BKV busszal utaztam, egészen pontosan a 148-as járattal (Csepel-Kőbánya irányban). A 10:14-re a Királyerdei Művelődési Házhoz érkező buszjáratukkal utaztam. A fenti időpontban a fent említett megállóban szálltam fel a buszukra.

Az orvosi rendelőből igyekezve futva sikerült elérnem a járatot, futás közben a kezembe csúszott táskámban már nyitottam a zipzárt, hogy elővehessem jegytömbömet, majd helyet foglaltam, hogy könnyebben kereshessem, de ebben pillanatban kollégájuk szólított fel, hogy mutassam be jegyemet, bérletemet. Ahogy elhagyta a száját a felszólítás a jegytömbömet is megtaláltam a táskámban, majd átnyújtottam ellenőrüknek. A hölgy (magas, átlag testalakatú, vöröses barnás hajú, világos szemű, középkorú) némi vacilálás után közölte indoklás nélkül, pótdíjazási árszedésüket. Értetlenül álltam a helyzet előtt mert másodpercek töredéke alatt forgott le ez az esemény, mi előtt a jegyemet szerettem volna érvényesíteni, a felszállásomat követően még egy megállónyit sem haladt a busz így még a megkezdett megálló alatt tudtam és szerettem volna érvényesíteni a jegyem, amennyiben kollégájuk nem akadályoz ebben.

A fent említett hölgy pusztán egy karszalaggal jelezte csak, hogy az Önök munkatársa, igazolványát elfelejtette bemutatni, annak ellenére, hogy irányomban elvárta a személyiségi azonosítást. Meg nem engedett hangnemben és hangsúlyban, nyomdafestéket nem tűrő szóválasztékkal közvetítette problémáját felém. Blicceléssel rágalmazott, annak ellenére, hogy látta felszállásom körülményeit és azt is, hogy épp keresek valamit a táskámban, és a felszólítására pont a jegytömböm lett a kezemben. Hangsúlyoznám, hogy ez idő alatt a busz nem hagyott el más megállót, mint amiben felszálltam. Az ellenőrnő társával volt a buszon, mindhárman nők voltak. Később a többiek is csatlakoztak ehhez a meg nem értett incidenshez, melynek a végeredménye  személyem nyilvános megaláztatása volt. Ebből engedjék meg, hogy idézzek: "Nehogy már itt sírjon nekem"; "Nem érdekel a dumája,nem lyukasztott" (erre a válaszom: Igen,a jegyemet kerestem és most szándékoztam volna, ezt láthatta, de a busz még nem haladt így még időben vagyok vele". A hölgy magát semmilyen módon nem akarta igazolni (legalábbis azt, hogy az Önök munkatársa) engem viszont rendőrséggel, rendőrségi eljárással és ennek a költségével (a hölgy 30.000 ft-ot említett) fenyegetett.

Miközben a busz 4 megállót tovább ment és a hölgy hadonászott a kezeletlen jegyemmel. Időközben új utasok szálltak fel, őket nem ellenőrizték, csak az én esetemmel voltak mindhárman elfoglalva. Leszögezem közterület-felügyelő nem volt jelen. Érveltem munkatársuknak azzal, hogy a jegytömbömből hiányzik már három darab ez is igazolja,hogy jogosultan szoktam igénybe venni a szolgáltatásukat. A végeredmény az lett, hogy a három hölgy a Sporttelep megállónál leszállt és leszállás előtt az engem megkörnyékező hölgy miután széttépte a jegytömbömet hozzám vágta (a szó szoros értelmében).

Mivel nem tudtam leszállni a történések miatt abban a megállóban, ahol kellett volna így tovább utazhattam még egyet és a jegyeim is elúsztak. A hölgy nem hivatalosan lépett fel az Önök nevében azzal, hogy nem mutatta igazolványát, rágalmazott és sértegetett, nyilvánosan megalázott, akadályozta a személyi szabadságomat, anyagi kárt okozott nekem illetve plussz utazást és késést nyerhettem még ez által a kellemes utazás által.

Tisztába vagyok a saját utazási kötelezettségeimmel, az utazási feltételekkel egyaránt, de kérem ez a precedens nem tűr elnézést. Remélem válaszra méltatják levelemet és a fent említett problémám orvoslásra kerül. Nem volt még részem ennél megalázóbb és kellemetlenebb élményeben, de nyilván többségben könnyű megalázni egy 21 éves lányt.

Kérném szívélyesen  mihamarabbi visszajelzésüket:

L. Zsófia

Olvasónk, György egy terjedelmes levelet küldött nekünk a BKV válsággal kapcsolatosan. Levelében kitér a jegyárbevételekre, a cégen belüli feszültségekre, a kormány és a főváros hibáira és a finanszírozási problémára is. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az írás olvasónk véleményét tükrözi, ami nem feltétlenül egyenlő a szerkesztő véleményével. Amennyiben az írás valamely részével nem értetek egyet, írjatok bátran kommenteket!

Napról-napra egyre többet és többet hallani-olvasni a Budapesti Közlekedési Vállalat egyre súlyosabb helyzetéről. Mindenki tudja: A BKV már csődben van. Több tízmilliárdos és a százmilliárdhoz gyors ütemben közeledő adósságállomány esetében – amit nem hogy lehetetlen visszafizetni, de a kamatok törlesztése is komoly gondokat okoz – nyugodtan kijelenthető ez. Hát még akkor, ha szemügyre vesszük a cég járműveinek, illetve infrastruktúrájának állapotát. 30-40 éves metró kocsik, hasonló korú buszok, second-hand villamosok, nagy részben 20 évnél idősebb konstrukciók csörögnek-zörögnek a szétfoszlóban levő vonalakon és ez a roskatag fővárosi tákolmány már nem képes lépést tartani Budapest utazóközönségének dinamikus utazási szokásaival, illetve puszta méretével sem.

A helyzet pattanásig feszült, erre pedig több mellékes - ám koránt sem mellékesként kezelendő - körülmény is súlyosabb plusz terheket ró. Itt van például a BKV-vezetők megdöbbentő és egyébként a közállapotokat figyelembe véve jogosan felháborító mértékű prémiumai, amik sok esetben több milliós extra juttatásokat jelentenek. Elmondható, hogy ennél arcátlanabb bónuszokat szinte csak a magánszférában és a szintén szándékosan válságba taszított pénzügyi rendszerben találhatunk… Mindezen kívül a BKV halálhörgései nap, mint nap hallhatóak a különböző híradásoknak köszönhetően. A metró kocsik most már kiszámítható rendszerességgel kezdenek el füstölögni, ha sokat közlekedünk a városban, akkor minden nap láthatunk az úttest szélére kényszerűségből leparkolt (értsd: lerohadt) buszokat, a járatok esnek-kelnek, késnek, kimaradnak, a forgalmi rendnek nevezett káoszban a tömegközlekedésre szorulóknak legalább félórányi plusz utazási idővel kell kalkulálniuk ahhoz, ha rendben és pontosan oda szeretnének érni az úti céljukhoz.

Az esztétikai és higiéniai állapotokról pedig nem lehet beszélni negatív előjelű szuperlatívuszok nélkül. Felszállni egy akármilyen, tetszőlegesen kiválasztott járatra igen edzett gyomrokat igényel, a buszok és villamosok - főleg a mostani téli időszakban, de nyáron sem sokkal jobb a helyzet - kívül-belül mocskosak, nem különösképp kirívó eset az, amikor az ablakokon lehetetlen ki- vagy belátni a rárakódott, egybefüggő mocsoktól. Leszakított kapaszkodók, rozsdamart utastér, ronggyá foszlott ülések, menet közben vészjelző módon nyikorgó, recsegő-ropogó hangok adják a mélybalkán életérzést, mely esetleg egy Albániai, isten háta mögötti faluban talán még életszerű lehetne, de Budapesten, egy állítólagos világvárosban, Európa közepén inkább hisszük magunkat egy háborúkkal lekaszált fekete-afrikai ország tessék-lássék módon létrehozott mentesítő járatán, ami valljuk be, az abszurdnál is abszurdabb életérzést eredményez az öntudatosabb utasok körében.

Továbbá belső feszültségektől sem mentes a BKV. A dolgozók - sofőrök, szerelők, ellenőrök, egyéb személyzet – túlhajszoltak, munkavégzésük nem más, mint egy merő stressz, kapják a pofonokat mind a vezetéstől, mind az utasoktól, mind a médiától, a városi legendák szerint csillagászati méretű fizetésük - mihez képest az? - ezt aligha kompenzálja. A terhek egyre növekednek, ezzel együtt az elégedetlenség és keserűség egyre kézzelfoghatóbb, aminek a vége előbb-utóbb az utolsónál jóval nagyobb erejű sztrájk lehet, csőd ide, csőd oda.

Felmerül a kérdés, hogy vajon ezért kell nekem fizetnem havi közel tízezer - ez az aktuális nettó minimálbér több mint 10%-a! -, illetve vonaljenként 320 forintot? A költői és kissé demagógnak ható kérdés az, hogy hová folyik el a napi több milliós utas közönség pénze?

A helyzet tehát nem csak elszomorító, hanem kimondottan nyomorúságos és mindezeket figyelembe véve teljesen nyugodtan kijelenthetjük, hogy a BKV nem csak csőd közeli, hanem kimondottan csőd állapotban van. A főváros és a kormány egymással marakodik, hiszen egyik sem tudja, vagy akarja felvállalni az időről-időre esedékessé váló több tízmilliárdos konszolidáció terhét, most pedig úgy tűnik, hogy a Tarlós úr által vezetett kompániának komoly szakítópróbát kell kiállnia Orbánék és legfőképpen a pénzügyminiszter ellenében, akik a jelek szerint nem törik magukat azon, hogy megmentsék az egyébként valóban menthetetlen állapotba került tömegközlekedési céget.

A BKV-t egyebek mellett finanszírozó MKB világossá tette, hogy a közeljövőben leveszi a kezét a cégről és amennyiben az állam nem nyújt további garanciákat, egyszerűen befagyasztja a hiteleket, ezek nélkül pedig egykettőre leállhat a fővárosi tömegközlekedés és a kedves utasok megértését megköszönve mindenki hoppon maradhat.

Jelen állás szerint a kormány nem igazán siet a főváros és ezen keresztül a BKV megsegítésére, ami azon kívül, hogy a jelenlegi gazdasági konjunktúrában pusztán könyvelői szemmel talán még érthető lenne, mégiscsak kevéssé elfogadható hozzáállás, hiszen ezzel a szemléletmóddal a kormány gyakorlatilag hadat visel nem csak a BKV, de a budapestiek ellen is. Ez pedig elhibázott kormánypolitika, mivel a BKV-csőd könnyedén lehet az Orbán-kormány trójai falova.

Abban az esetben, ha valamikor április környékén valóban bekövetkezik a Budapesti tömegközlekedés-apokalipszis, szó és szám szerint milliós tömegek fogják ezt a kormányt hibáztatni, hiszen Tarlósék - egyéb, érdemi lehetőségek hiányában - mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a füstölgő metró kocsi romok között, tűzoltók és köhögcsélő utasok által körülvéve a Parlament felé mutassanak. Miattuk történt, ők hagyták csődbe vinni a BKV-t, emberek! Miattuk nem tudtok eljutni a munkahelyekre, elvinni a gyerkőcöket a bölcsibe, óvodába, iskolába, ezért és miattuk állt le az egész főváros!

A kormány épp olyan érdekes és kiszámíthatatlan játékot játszik a BKV-val, ahogyan azt az IMF esetében is teszi és egy olyan játszmát folytat, amiben végül saját magának ad majd mattot. Mert ha a BKV leáll, akkor az bizony a kormány felelőssége lesz, akárki akármit mond majd. A közlekedési vállalat a fővárosra mutogat, az pedig Orbánékra és a magukra hagyott, életüket totálisan felborítva érző utasok márpedig úgy fogják érezni, hogy a kormány nem tett meg minden tőle telhetőt az ügy megoldása érdekében. Ez pedig komoly felháborodáshoz, netán demonstrációkhoz vezethet, olyan mértékű tüntetésekhez, amik akár a jelenlegi vezetés elbukásához is elvezethetnek.

Nem hinném, hogy éppen a kormány akarná ezt önmaga számára elérni, akkor azonban teljességgel érthetetlennek tűnik az a hozzáállás, amit ezekben a válságos időkben tapasztalhatunk választott képviselőinktől. Csupán egyetlen oka lehet annak, hogy hagyják a BKV-t a szakadékba zuhanni, ez pedig az, hogy a csőd apropóján totálisan át kívánják alakítani a fővárosi tömegközlekedési rendszert - a BKV kihagyásával és eltemetésével. Felkészülhetünk arra, hogy a beláthatatlanul mély krízissel talán egy időben húzzák ki a kalapból a nyuszit: Jön a bizonyos körzetekre feldarabolt, regionális közlekedési rendszer, amit netán magánvállalkozók (értsd: külföldi érdekeltségű befektetők) fognak majd üzemeltetni, a mindenkori korrupció és protekcionalizmus dögletes szagától körüllengve. Ennek értelmében a BKV elrohasztása és totális tönkretétele nem egyéb, mint egy jól megfontolt, kitervelt privatizációs eljárás, aminek már megint mi, utasok, és választópolgárok isszuk meg a levét.

De mivel ez egy igen kockázatos és túl sok kiszámíthatatlan tényezőt magában foglaló forgatókönyv, kevéssé hihetjük azt, hogy valóban ez lenne a kormány célja. A következő alternatíva azonban még borzongatóbb és még messzibbre vezet, ezáltal talán még hihetetlenebb. Mi van akkor, ha az egész helyzetet egészen mások idézik elő és az egyre közeledő tömegközlekedési katasztrófa nem más, mint egy rafinált eszköz annak érdekében, hogy a mindenféle főáramlattal dacosan szembemenő Orbán-kormányt egy ilyen fővárosi krízissel kényszerítsék végképp térdre és távozásra.

Mindenki jól tudja, hogy jelenleg Magyarország rendkívül komoly össztűz alatt áll, az egész Európai Unió, a Világbank, a teljes gazdasági világ rossz szemmel nézi az úgynevezett nem ortodox gazdaságpolitikánkat, ezzel együtt pedig mind kívánatosabbnak tartják egy kormányváltás kivitelezését. Jól látható az is, hogy ez egyelőre nem megy a már bevált módszerekkel. Az apátiába, közönybe fásult magyar társadalmat nem lehet kitartó, százezres vagy milliós demonstrációkra sarkallni, mindenki el van foglalva  a saját túlélésével, és csöppet sem érdekli őket - ütőképes mértékben – az, hogy bizonyos ellenzéki vonulatok mit szeretnének elérni. A sikeres kormányváltás záloga egy sokkal-sokkal nagyobb skandalum, semmint a benzinárak emelkedése, vagy egy vita az IMF-el. Lehet, hogy a közéletben ezek sarkalatos témák, de a hátköznapok embere, az úgynevezett csendes többség ez ügyekben sem mutatja meg magát, pusztán azért, mert ezek a témakörök - szerinte – nincs közvetlen hatására a saját kis életére. Ezért aztán az utcára sem fog kivonulni. Ehhez valami több kell, egy olyan pont, ami nem hogy érint mindenkit, de még fájdalmas is lehet.

Tudjuk, hogy a kormány finanszírozási mozgástere finoman szólva is korlátolt, a folyamatos leminősítések és a rendkívül rossz nemzetközi sajtó keményen leapasztotta a forrásokat, ebből következően mindenre egyre kevesebb pénz jut. A kormány sokkal komolyabb problémákkal van elfoglalva – államadósság, egészségügy, tömeges elszegényedés, a szociális háló összeomlása, stb. – mint a BKV finanszírozása, ami egyébként is a főváros feladata lenne. Azonban a főváros is pénzügyi csődhelyzetben van, magas az eladósodottsági szint, itt ugyanúgy apadnak a források, jóformán semmire nincs pénz, hát még egy olyan pénznyelő szörnyetegre, mint a BKV. Az egész nem más tehát, mint egy felülről – a kormánytól független – vezérelt hadművelet, mely éppenséggel a kormány bukására játszik. Ne feledjük, hogy a jelenlegi BKV-válság katalizátora az MKB volt! Ők pedig miért is ne lehetnének hazai játékosai egy sokkal nagyobb erőnek, ami most minden fronton támadás alatt tartja az Orbán-kormányt? Teljesen egyértelmű, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer tapsikolna örömében, ha a lázongó szellemű jelenlegi vezetés idő előtt távozna és a helyükre egy velük sokkal barátságosabb klientúra kerülne.

A BKV összeomlása és a tömegközlekedés egyik napról a másikra való megszűnése egészen biztosan népharagot váltana ki – nem azonnal, de napokon belül biztosan – és ez az elementáris erejű felháborodás ilyen-olyan átjátszó csatornákon keresztül már alkalmas lehet arra, hogy távozásra kényszerítse a most regnáló garnitúrát.

Talán igaz, talán nem, de mindenképpen elképzelhető ez a forgatókönyv. A beszűkült mozgásterű főváros és kormány számára nincsenek felhasználható források, mert erre már tényleg nincs keret és a mostani ellenséges hozzáállás mellett bizonyos, hogy nem is teszik ezt lehetővé azok, akik érdekeltek egy esetleges kormányváltás kivitelezésében.

Körösztös György

Olvasónk férjével, és két gyermekével utazott a 160-as buszon. Már a felszálláskor feltűnt nekik, hogy a busz vezetője nem igen tud vezetni, ugyanis úgy állt be a megállóba, hogy a padka és az ajtó között körülbelül egy métert hagyott. Leszálláskor ugyan ezt tapasztalták, ezért olvasónk férje előre ment, hogy levegye a gyerekeket a buszról, csakhogy a vezető csengetett, és rájuk zárta az ajtót:

Tisztelt BKV-figyelő!

Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki így járt, de a helyzetre való tekintettel mégis úgy éreztem, megosztom a történetet.

2011. december 22-én a Kubik utcai megállóban szálltunk fel férjemmel, valamint egy 2, valamint egy 4 éves gyerekkel a 160-as autóbuszra. Vagyis, inkább másztunk, mert a kedves sofőr úgy állt be, hogy az ajtó - nem a leghátsó - kb. egy méterre volt a szegélytől. A gond nem is ez, hanem, hogy a Csillaghegyi megállóba érve a beállás szintén nem sikerült, a kb. egy méter akkor is megvolt a busz, és a megálló között.

Férjem ment elsőnek, kézenfogva 4 éves fiunkat, elég nagy probléma elé nézve az egy méteres távolság miatt. A sofőr még meg sem várva, hogy ők leérjenek, rátapadt a csengőre, majd azonnal csukni kezdte az ajtót. Engem, karomban a 2 éves fiammal odacsukott, férjem épp, hogy le tudta rántani a másik gyermekünket. Az előttünk lévő ajtónál egy idős hölgy járt ugyanígy, és csak a szerencsén múlt, hogy nem történt semmi gond. Nem tudom, ilyen emberek egyáltalán hogyan vezethetnek buszt?

A busz 11:33-kor indult a Batthyány térről, az eset Csillaghegyen történt 12:08-kor. A jármű rendszáma BPI-188 volt.

Panaszommal felkerestem a BKV-t is, remélem, valamikor megtörténik az is, hogy arra alkalmas személyek vezetik a buszokat, amiken egyébként elég sok ember utazik.

Remélem, más nem jár így.

Olvasónk, Siegelinde a családjával szeretett volna elutazni a Nemzeti Színházba, a Lehel téren akartak metróra szállni. A fia jegyet szeretett volna venni, de az automata nagy meglepésükre elnyelte a pénzt, jegyet nem adott. A biztonsági őröktől szeretett volna segítséget kérni, de elhajtották. Azt mondták, hogy sem nekik, sem pedig a BKV-nak nincs köze az automatához, és ha jegyet akarnak, akkor menjenek a Déli pályaudvarra. Hiába fenyegetőzött, hogy panaszt fog tenni az Akácfa utcában, az őrök csak annyit mondtak, hogy "úgyis elhajtanak majd". Részletek alant:

Kedves BKV-figyelő!

Színházjegyünk volt a Nemzeti Színházba, időre mentünk, a lányom, a fiam és én. A Lehel téri metrómegálló Bulcsu utca felőli lejáratán mentünk le. Lányomnak BKV-bérlete van, én kezeltem a jegyemet a jegykezelő automatában. A fiamnak nem volt jegye, ő bedobott a jegykiadó automatába 320 ft-ot. Az automata nem adott jegyet és a pénzt sem adta vissza. Mivel siettünk és nem volt időnk máshova menni jegyért (meg egyébként sem gondolom, hogy ha a BKV-alvállalkozó által kihelyezett automata rossz, akkor az én kötelességem nyomozni, hogy hol kaphatok jegyet és elmenni érte máshova, pláne, hogy a pénzt is elnyelte), közöltem az ott álldogáló ellenőrökkel, hogy a pénzt az automata elnyelte, jegyet nem adott, nekünk mennünk kell, szeretném felírni az egyikük azonosító számát (ami a karjára csíptetett kártyán volt látható), hogy ha a fiamat kiszálláskor meg akarják büntetni, hivatkozhassunk arra, hogy ők látták az esetet. Ekkor kezdődött a számomra érthetetlen agresszivitás az ellenőrök részéről.

1.) Közölték, hogy nekik ehhez semmi közük és a BKV-nak sem, mert alvállalkozó működteti az automatát. Ez ugyan szerintem jogtalan, mert egyrészt az alvállalkozót a BKV bízta meg, másrészt a BKV kötelez arra, hogy legyen jegyem és ennek megvalósítására rakatta ki az automatákat és ha nincs jegyem, megbüntet. De oké, az ellenőrök ezt a parancsot kapták, ezt kell mondaniuk. (Bár mikor kb. 3 hete az Újpest-Városkapunál jártam ugyanígy, ott a 3 ellenőr végtelenül segítőkész volt, próbálták kiszedni a pénzt az automatából, együtt éreztek velem és egy szóval sem mondták, hogy nincs közük hozzá.)

2.) Amikor megkértem azt az ellenőrt, akinek a karján volt az említett, odacsíptetett kártya, hogy hadd olvassam le a számát, akkor elkezdett forogni, hogy ne tudjam elolvasni, közölte, hogy nem mutatja meg, mert nekem ahhoz semmi közöm, majd levette a karjáról és eltette a zsebébe. A másik ellenőr, aki szintén odajött, közölte, hogy menjünk innen, mert nekik semmi közük az automatákhoz, menjünk a Délibe (!) jegyet venni. Ennek a másik ellenőrnek nem volt a karján kártya. Mondtam neki, hogy akkor az ő azonosítószámát szeretném, vagy a nevét. Közölte, hogy ő most nincs is itt, mert szabadságon van. Mindkettőjük karján rajta volt a karszalag, a sárga "JEGYELLENŐR" felirattal. Közben pedig az első ellenőr közölte, hogy ő nem is ellenőr. Kérdeztem, hogy akkor miért van a karján egy félméteres "JEGYELLENŐR" felirat.

3.) Erre mindketten (eredetileg hárman voltak, de a harmadik eddigre elosont valahova) fenyegetően elindultak felém és minősíthetetlen, emelt hangon, végül már kiabálva fölém hajoltak és azt ordították, hogy azonnal menjek el innen, tűnjek el, semmi közöm a számukhoz. Én továbbra is kértem a számukat, vagy a nevüket, mire a két ellenőr felváltva kezdett velem kiabálni, hogy lehet innen továbbmenni, tűnjek el, nincs itt semmi keresnivalóm, saját felelősségünkre leengednek minket a metróba. Mondtam, hogy az nekem nem elég, mert a pénzem az automatában maradt és így a fiamat megbüntetik, kérem azonnal az azonosítójukat. Mire a második ellenőr (a fiatalabbik) újra felém jött kiabálva, a testét nekem nyomva tolt arrébb és felemelte a kezét fenyegetően a fejem fölé, miközben folyamatosan ordított. Mondtam neki, hogy ne érjen hozzám, mert rendőrt hívok. Erre gúnyosan nevetett és mondta, hogy hívjak nyugodtan. (Mindketten nagydarab emberek voltak és  kb. egy fejjel magasabbak nálam.) Ezután az első ellenőr is nekem nyomult testtel és emelte a kezét. Hátraléptem, elővettem a mobilomat és megpróbáltam levideózni őket. Erre az első ellenőr azt üvöltötte, hogy „elveszem a mobilodat és összetöröm” (ekkor már tegeztek is) és ki akarta kapni a telefont a kezemből, de gyorsan a hátam mögé dugtam. Mondtam neki is, hogy ha kezet emel rám, rendőrség lesz a vége. A rendőrség emlegetésére uralkodtak magukon és nem ütöttek meg, de nem sok híja volt.

Ezután mondtam, hogy az Akácfa utcába megyek panaszt tenni. A fiatalabbik ellenőr gúnyosan nevetett és közölte, hogy "az Akácfából úgyis elhajtanak majd". Végül lekezelően megkérdezte  a fiamtól: "Ez az anyád?"

Ezután hosszas keresgélés után máshol vettünk egy másik jegyet és a fiam azzal utazott.

Számomra a legfelháborítóbb az volt ebben, hogy tudtommal kötelességük kérésre az azonosítószámukat közölni, ők meg ezt megtagadták. Nem értem, hogy ha tényleg semmi közük az automatákhoz, akkor miért eleve ezzel az elutasító magatartással kezdték. Hiszen akkor ők nem voltak hibásak semmiben. (Később persze, az üvöltözésükkel már lett vaj a fejükön.)

Köszi, hogy elolvastátok.

Siegelinde