BKV-figyelő

A fenti videót olvasónk, Pleco készítette ma délután egy 67-es buszról. Ahogy az a felvételen is látható, a busz annyira füstöl, mint egy gyárkémény, az induló busz egy pillanatra el is tűnik a hatalmas felhőben. Ha van hasonló felvételetek, osszátok meg velünk bátran! E-mail címünk: bkvfigyelo@gmail.com.

Szeptember 5-én "Nyoma veszett a jegypénztárban a kifizetett BKK-bérletnek" címmel megjelent bejegyzésünkre az alább olvasható levélben reagált a BKK. Mint az a társaság válaszából kiderül, az utas az Örs vezér terén dolgozó jegypénztárosnak is jelezte a bérlet hiányát. A BKK munkatársai rovancsot kértek a pénztárosra a pénztár-ellenőrzési csoporttól. Jegykiadó megkérdezte az utast, hogy meg tudja-e várni a rovancs eredményét, azt válaszolta, hogy igen. A rovancsolók 10-15 perc alatt kiérkeztek, a rovancsolás ideje alatt azonban az utas elhagyta a helyszínt és a délután folyamán sem érdeklődött az eredményről. Részletek alább:

Tisztelt BKV-figyelő!

A BKV-figyelő blogon 2012. szeptember  5-én megjelent "Nyoma veszett a jegypénztárban a kifizetett BKK-bérletnek" című bejegyzésével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az ügyet részletesen megvizsgáltuk, ami alapján az alábbiakról szeretnénk tájékoztatni.

Az említett utas 2012. július 23-án az Örs vezér terén, a gombánál található pénztárukban vásárolt bankkártyájával. Pénztárosunk kiadta a bankkártyás fizetésről szóló slipet, bérletet és a bankkártyát. Az utasunk ezt követően távolabb lépett az ablaktól, és már a következő utas kiszolgálása volt folyamatban, amikor jelezte pénztárosunk felé, hogy nem kapta meg a bérletszelvényt.

Pénztárosunk megnézte, a pénztárban nem maradt, a bérletsorszámot a nyugtáról leegyeztette, de már a soron következő bérletszelvény volt a tömbön. Pénztárosunknak tanulója volt aznap, akit megkért, hogy menjen ki és nézzen körül, nem esett-e le a pénztár előtt. Sajnos azonban nem találták ott sem a bérletszelvényt, jegykiadónk pedig másik bérletet az utasnak kiadni ellenérték nélkül nem tudott.

Ekkor felhívta a Kőbánya-Kispesten lévő irodát, elmondta a történteket, kollégáink pedig rovancsot kértek a pénztárosra a pénztár-ellenőrzési csoporttól. Jegykiadónk megkérdezte az utasunkat, hogy meg tudja-e várni a rovancs eredményét, azt válaszolta, hogy igen. A rovancsolók 10-15 perc alatt kiérkeztek, a rovancsolás ideje alatt azonban utasunk elhagyta a helyszínt és a délután folyamán sem érdeklődött az eredményről. A pénztáros rovancsolása során elszámolásán egyébként eltérés nem jelentkezett.

Utasunk e-mailben tett panaszát már a körülmények kivizsgálása és a pénztáros meghallgatása után megválaszoltuk, válaszunkat nem gondoljuk kioktatónak. Jegykiadónk (akivel az eset történt,) munkáját pontosan, precízen és lelkiismeretesen végzi, munkamódszer átadó, rendszeresen vannak tanulói.
Két konkrét kérdésére válaszolva: a kamerák csak és kizárólag a forgótányért veszik és maximum 30 napig tároljuk a rögzített anyagot. A panaszos bejelentésekor nem kérte a kamerás felvétel visszanézését.  A QR-kód pedig egyértelműen beazonosítja a bérletet.

Üdvözlettel,

Budapesti Közlekedési Központ
Sajtókommunikációs Iroda

A lenti történetet olvasónk, Dóra küldte nekünk még júliusban. A történet lényege, hogy az Örs vezér terén vett egy havi BKK bérletet, amit kifizetett és elvileg át is vett, azonban a bérlet nem volt sehol. A pénztárossal majd' egy órát vitázott arról, hogy most akkor ki hibázott, és hol lehet a bérlet, a szelvény azonban nem lett meg.

FONTOS! Dóra tudja, hogy hibázott, mert nem járt el kellő figyelemmel a bérlet átvételekor, éppen ezért nem is panaszkodni szeretne, csupán a történetét osztja meg veletek, hogy ne kerüljetek hasonló helyzetbe.

Kedves Mihály!

A lenti kedves kis történet a mai napon történt meg velem és nagyon kíváncsi vagyok, arra hogy valaha bárki járt-e így pórul, mint én. Elöljáróban csak annyit, hogy ma vettem egy havi BKV bérletet, amiért fizettem, elvileg átvettem, gyakorlatilag pedig mégsem vettem át. Több, mint egy óra várakozás után sem jutottam dűlőre a pénztárossal, állította, hogy ő kiadta a bérletet. Kicsit hosszú a sztori, de talán hasznos lehet; mindenki legyen óvatos, mert szeles időben "elszállhat" 9 800 forintja.

07.23-án az Örs vezér téri, HÉV megálló melletti BKV 'bódéban', balról a második működő pénztárnál vásároltam 30 napos bérletet 8 óra 20 perckor. Számlát kértem és kaptam. A pénztártól balra eltávolodva készültem eltenni a bérletet (beírni az igazolvány számát) és a papírokat, amikor észrevettem, hogy csak a számla és a bankkártya ’slip’ van a kezemben. Azonnal szóltam a pénztárosnak, hogy a bérletet elfelejtette kiadni. A hölgy állította, hogy kiadta, illetve megmutatta, hogy a bérlettömbről is hiányzik a 0076-os sorszámú bérlet. Én felajánlottam, hogy akár a táskából és a pénztárcámból is kipakolok ha szükséges, bizonyítandó, hogy nem visszaélni kívánok a helyzettel, hanem ténylegesen nincs nálam a bérlet. Erre azt a választ kaptam, hogy neki ahhoz semmi köze, hogy mi van az én tárcában és amúgy is „biztosan elfújta a szél”. Két mögöttem várakozó utas is jelezte a pénztárosnak, hogy se közel, se távol nincs nyoma a  bérletnek a földön. A pénztáros hölgy továbbra is csak azt hajtogatta, hogy márpedig ő azt kiadta, és még a mellette ülő kolléganője is látott valamit szállni a szélben és az ő előtte várakozó utasok is biztosan látták –szólni bezzeg nem szólt senki.

Kérdésemre, hogy most mit tehetek, a pénztáros azt a választ adta, hogy a helyszínen nincs senki, akinél panaszt tudok tenni, hívjam fel telefonon a kispesti kirendeltséget, vagy menjek vissza 13:00 órára, amikor zárja a pénztárt és majd akkor "jól meglátom", hogy nincs plusz bevétel a kasszában (ezt elhiszem, hiszen a szelvény már nem volt a tömbben, a bankkártyás tranzakciók jegyzékére is fel volt vezetve, azaz hivatalosan eladták és ki lett fizetve; csak én nem vettem át). Miután jeleztem a pénztárosnak, hogy addig nem távozom, amíg nem oldjuk meg valahogy a helyzetet, azt mondta , hogy ha nekem „erre van időm” akkor ellenőrizhetik az egyik kollégájával a kasszát – mondtam, hogy nyugodtan, megvárom, csak történjen végre valami. Időközben egy hölgy kijött az ’épületből’ és együtt kerestük a földön a bérletet – nem találtuk. Benéztünk a forgótálca alá is, hátha oda csúszott be a szelvény. Valamit láttunk alatta, ezért kértem, hogy próbálják meg felszedni azt; nincs erre szerszám, kaptam a választ.

Több, mint egy órát vártam, majd szó nélkül leeresztették a rolót, kitették a zárva táblát , kiékelték a forgó tálcát. A roló mögött még így is látszott, hogy van ott valaki, így tovább vártam. Aztán végül már senki nem volt a pénztárban, így 1 óra 15 perc várakozás után eljöttem, mivel  dolgozó ember lévén be kellett érnem a munkahelyemre.

Tehát hivatalosan eladásra került 9 800 HUF értékben egy bérlet, amit a vevő NEM VETT ÁT. Hogyan bizonyíthatom, hogy nem kaptam azt meg, ha a helyszínen nem tudtam mit intézkedni? Hogy bizonyítja egyáltalán a pénztáros, hogy kiadta - nem kellene talán az átvételt aláírással igazolni? Lehet, hogy nem megfelelő a kiadási eljárás? Talán másvalaki fogja majd használni? Származhat-e valakinek/valakiknek anyagi előnye a bérletek újra-eladásából?

Hányszor fordulhatott elő hasonló eset? Ha többször is előfordult, nem merül-e fel a pénztárosén kívül a BKV/BKK felelőssége is?Miért nem adtak lehetőséget videofelvétel megtekintésére? Esetleg hivatalos panasz-bejelentés után van csak erre lehetőség - akkor miért nem mondták legalább ezt?

Lehet, hogy rajtam kívül többen is feltették már ezeket a kérdéseket magukban, de nem akartak bosszúságot és/vagy nem akartak időt pazarolni felesleges panaszlevelekre, mert úgy hitték, úgysem történik semmi.

Vagy tényleg a szél volt a hibás? Bárcsak kiderülne! Akkor megnyugodnék, hogy én voltam vak és béna, és sűrű elnézés-kérések közepette megkövetném a pénztáros hölgyet!

B. Dóra

A fenti képen látható kör nem azt hivatott jelölni, hogy a jegypénztárhoz ott kell várakozni. Az egyszerű galambürülék, ami a pénztár épületének a tetejéről kerül a járdára, vagy rosszabb esetben az utasok ruházatára. A jelenség azért érdekes, mert mint arról hónapokkal ezelőtt beszámoltunk, a BKV majdnem 4 millió forintot költ madárriasztásra. Az akkor kifogásolt szerződést a cég sajtóosztálya úgy kommentálta, hogy madárriasztásra azért van szükség, mert a műszaki berendezéseket meg kell védeni a galamboktól, az utasokat pedig a madárürüléktől, tüskék telepítésével. Úgy néz ki ebből a pénzből ennyire futja csak...

Olvasónk, Balázs az alább olvasható levelében egy higgadtnak egyáltalán nem nevezhető buszvezetőt szeretne bemutatni nektek. A sofőrrel először 6-7 évvel ezelőtt találkozott a 9-es busz vonalán, ahol egy műszaki hibás buszt vezetett. Sofőrünk annyira kiakadt azon, hogy a busza nem akar indulni, hogy az ülésben ugrált, csapkodta a kormányt és a műszerfalat. Hasonló jelenetet adott elő pár nappal ezelőtt is:

Tisztelt BKV-figyelő!

A BKV honlapján számomra nehézkes volt megtalálni, milyen e-mail címre küldhetek panaszt, úgyhogy nagy örömömre szolgálna, ha valamilyen formában ezt a levelemet továbbítaná feléjük. Leszögezem, hogy a történet túlzásoktól és csúsztatásoktól mentes, kiválóan emlékszem minden részletre, amelyeket a saját szememmel láttam és fülemmel hallottam.

A történet úgy 6-7 éve kezdődött. A 9-es busszal utaztam kora délután Kőbánya, városközpont irányába, és az utolsó megálló előtt, a Szent László téren egy akkor újonnan, de maximum 1 éve beszerzett Volvóval a balra kanyarodó sávban álltunk a piros lámpánál (jobbra mellettünk két másik, egyenesen haladó sáv, zöld jelzéssel, dinamikus forgalommal). Amikor zöldre váltott a lámpánk, a busz nem akart elindulni.

A sofőr (ő játssza a történetben a főszerepet) jó magyar módjára elkezdett káromkodni, és csapkodni a kormányt, kezelőszerveket, mindent, meg ugrált az ülésében idegességében. Kisvártatva lenyugodott, ekkor kivágta az elakadásjelzőt, leállította a motort, újraindította, ellenőrizte, hogy sebességben van, kéziféket oldotta, és elvileg semmi akadálya nem lett volna, hogy induljunk, de a busz valamiért nem mozdult. Sofőrünk elkezdte szidni a svédeket, Demszky-t, tarkítva hangos káromkodásokkal, és rángatta a kormánykereket, ütötte, majdnem szétverte a fülkét. Végső elkeseredésében a mellettünk épp akkor újrainduló forgalom dacára kinyitotta az ajtókat. A buszon nem volt akkora tömeg, hogy ne tudtunk volna vigyázni, ne essünk a fél méterre elsuhanó autók elé/közé, de véleményem szerint ez így akkor sem megengedhető.

Tetézte a helyzetet, hogy mikor végre valamilyen csoda folytán el tudtunk indulni, a következő zebránál (amely nem lámpás, egyértelműen a gyalogosé az elsőbbség) egy kislány a sofőrünk szerint nem elég gyorsan szedte a lábait átkelés közben, és mikor elhaladt előttünk rádudált és ráhúzta a buszt (!), mint egyes idióták a biciklisekre szokták ráhúzni.

Mindezek után én leszálltam, nem várva meg az utolsó megálló és a végállomás közti történéseket. Arra gondoltam, talán fáradt, valami családi problémája van, esetleg olyan esemény történt vele, ami után nem kapott megfelelő pszichológiai stb. kezelést. Az évek múltával nem felejtettem el ezt a napot, és mivel eddig nem találkoztam a sofőrünkkel, azt hittem, rég otthagyta ezt a munkát, hiszen szemmel láthatóan idegroham kerülgette minden második percben.

Ami tegnapelőtt történt, az viszont már megdöbbentő, több szempontból is. Azért írok, mert megjegyeztem a busz adatait. Szóval fentebb részletezett sofőrünk tegnapelőtt, aug 23-án a 68-as viszonylaton teljesített kifogástalannak messziről sem nevezhető szolgálatot a BPI-767-es buszt vezetve, 9:15 és 9:30 között haladt a Sibrik Miklós úton, a Vas Gereben utca irányába. Én az ő busza előtt közvetlenül haladó 85-ös leghátsó ajtajánál állva a hátsó ablakon át egy egészen más szemszögből nézhettem ismét végig, ahogy ez az idegileg meggyötört, bár fiatal férfi újból eljátssza ugyanazon elemekre épülő megdöbbentő cselekvéssorozatát, mint 6-7 éve.

Egyből beugrott, hogyha ő ezt azóta, sőt még talán régebb óta így csinálja, azzal sok ember életét keseríti meg, a kislány példájából látva pedig még akár veszélyezteti is. A Gőzmozdony utcai megállónál ugyanis a mi buszunkról is sok idős hölgy tartott a mögénk beérkező 68-asra, mivel az megáll a kispesti piacnál. Ez a sofőrnél kiütötte a biztosítékot, látszólag türelmesen megvárta, amíg mindenki felszáll, azonban amikor első lehetősége nyílt becsukni az ajtókat, újból elkezdett ugrálni az ülésében, izomból csapott az ajtózáró gombokra és gyilkos pillantásokat vetett az utasközönsége irányába. A kormányt is rángatta racionális ok nélkül, de ez már csak hab a tortán. Természetesen sietsége nem vezetett sehová, mert ott állt 20 centire előtte a mi 85-ösünk. Hasonló mozzanatok zajlottak le a Gergely utcai megállónál, ahol még mindig közvetlenül előtte haladtunk. Utána leszakadt.

Azt hiszem, talán túl részletesre is sikerült a beszámoló, amelynek valóban minden mozzanata fényképként él még bennem. A tanulságot mindenki, de főleg a BKV vonja le magának. Köszönöm, ha helyet kap ez a blogon és eljut a illetékesekhez.