BKV-figyelő

Dr. Kováts Sebestyén László nem ismeretlen a BKV-figyelőt olvasók számára. Ő azaz ügyvéd, aki a legrövidebb idő alatt legtöbb kamubüntetést tudja kiküldeni a magyar polgároknak, ebben tart rekordot. Az ügyvéd hazudott már olyan bírságról, melyről még a BKV sem tudott, de követelt már egy debreceni olvasónktól 600 ezer forintot úgy, hogy az illető nem is járt akkor Budapesten, amikor elvileg "megbüntették".

Tisztelt dr Kováts Sebestyén László Ügyvéd Úr!

Első levelét kézhezkapva jót derültem és tényleg boldog voltam, hogy ezekben a vérzivataros időkben még élnek olyan emberek mint Ön, akik nem veszítették el a humorérzéküket.

Második levelét kézhezkapva már korántsem vagyok ilyen boldog, mert azt hiszem Ön tényleg azt képzeli, hogy bármilyen pénzösszeget is hajlandó vagyok fizetni Önnek, és az Ön által képviselt a magyar adófizetők pénzén élősködő parazita BKV-nak!

Körülbelül négy hónapja, hogy egy baleset kapcsán feltettem a blogon a nagy kérdést: "Miért nincsen elsősegély doboz a BKV járművein?" A BKV-nak, a Nemzeti Közlekedési Hatóságnak és a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumnak címzett levelemre először az NKHM, majd az NKH reagált. Ezekből a válaszokból kiderült, hogy a BKV felmentést kapott, mert modern kommunikációs rendszereik vannak, hamar kiér hozzájuk a mentő, bár erről a felmentésről a közlekedési hatóság nem tudott.

A tegnapi "Hozzácsapta az utast a lyukasztóhoz a biztonsági őr" című poszt kapcsán azonnali vizsgálatot és reakciót kértem a BKV-tól, levelüket lent olvashatjátok. A válaszból kiderül, hogy nem is a biztonsági őr támadt az utasra, hanem fordítva, és nem csapták hozzá a lyukasztóhoz, hanem nekiesett magától. De vajon melyik verzió a valós? A független szemtanú leírása, vagy a munkahelyét védő biztonsági őré? Mindenki döntse el maga:

Tisztelt Gál Mihály Úr!

A BKV Zrt. az alábbiakról tájékoztatja:

Az olvasói bejegyzés alapján társaságunk azonnal vizsgálatot indított az ügy körülményeinek tisztázására.

Szeptember 13-án, este hét óra tájban a Nyugati pályaudvari metróállomás Teréz körút felőli bejáratánál egy érezhetően ittas utastól a biztonsági szolgálat munkatársa kérte jegyét/bérletét. A férfi egy - a jegyellenőrzésben résztvevő biztonsági őröknek járó - céges kitűzőt mutatott fel, majd hirtelen rátámadt az egyik szolgálatban lévő őrre. Nekinyomta az üvegajtónak, és fojtogatni kezdte.

Olvasónk az internet egyik sarkában talált egy levelet, amit egy BKV-s dolgozó írt. Egy olyan BKV-s, aki a cégnél eltöltött 25 éve alatt látott már mindent, és minden erejével azon dolgozott, hogy ez a cég, melyet a magáénak érez jobb legyen, jobban működjön. Látta, ahogy Antal Attila kirúgja a jó szakembereket és székükbe a saját szaktudatlan ismerőseit ülteti, és akkor sem mondott fel, amikor kijelentették, több munkáért kevesebb pénzt kap, kevesebb pénzből kell etetni gyermekét, akit egyedül nevel.

Most mégis rajtuk csattan az ostor. Azokon a BKV-s dolgozókon, akik rendesen, tisztességesen dolgoznak, akik ezt a céget valóban működtetik, akiknek a prémium valóban járna azért, amit minden nap átélnek és elviselnek. A szöveg kicsit hosszú, de megéri végigolvasni:


Húszévesen jó ötletnek tűnt a BKV-hoz jönni dolgozni. Úgy gondoltam, hogy átmenetileg megteszi, csak, amíg nem találok jobbat. Idén megkaptam a 25 éves törzsgárda kitüntetésemet, amihez járult némi aprópénz. Nem több, amiből egy család egy középkategóriájú étteremben meg tud vacsorázni. Nem 100 millió, az biztos!

A 25 évem alatt átéltem én már mindent. Eleinte intelligens, emberközpontú főnökeim talán megláttak bennem valamit, amiért arra motiváltak, és azt mindenben támogatták, hogy egyik iskolát végezzem el a másik után. Végül a klimaxos kommunista főnökasszony megelégelte ezt a szép ívű pályát, talán ilyeneket mondogathatott magában: értelmes is, emberséges is és ráadásul szeretik is, hát tapossuk el! Pont akkor kezdtem el zuhanni segedelmével, amikor a színjeles kitüntetéses diplomámat átvettem, amit gyerek, háztartás, főállás, másodállás mellett szereztem meg a vérem verítékével.


Olvasónk a BKV ügyfélszolgálatán írásban tett panaszt egy buszvezetőre, aki vezetés közben dohányzik. A BKV kivizsgálta az ügyet, megkérdezték a buszvezetőt aki állította, nem szokott vezetés közben dohányozni. Az utas rosszul tűrte, hogy hülyének próbálják nézni, ezért tovább vitte az ügyet, megkereste a buszvezető felettesét és szembestést kért. Végül a buszos mindent bevallott:

Tisztelt BKV-figyelő!

Április 2-án a BKV egyik buszjáratával utaztam ahol a sofőr rágyújtott a cigarettára. Ahogy hazaértem jól bevett szokásomhoz híven meglátogattam az általam körülbelül egy éve létrehozott nonprofit szájtot és generáltam egy csinos kis panaszlevelet, amit elküldtem a BKV-nak ajánlva: