Úgy néz ki a járművezetők nem csak a kismamákra és az idősekre, a kerekesszékkel utazókra is szeretik rázárni az ajtót. Olvasónk a körúton látta, ahogy egy tolószékes lányés középkorú kísérője próbált meg felszállni a villamosra, de ez nem sikerült nekik, mert a villamosvezető annyira türelmetlen volt, hogy rájuk zárta az ajtót. Lehet, hogy sűrűn jár a villamos, de ha valaki ott áll (ráadásul mozgássérült) akkor meg lehetne várni, míg felszáll. De nem csak a mozgássérült utasra csukta rá az ajtót. A következő megállóban egy iskolás csoportnak pár tagja maradt a villamosmegállóban, őket sem várta meg, míg felszállnak. Olvasónk levele alant:

Tisztelt BKV Figyelő!

Nem vagyok egy gyakorlott BKV utazó (havonta egyszer-kétszer közlekedem BKV-val), de 2009. 06. 12-én olyan dolognak voltam szemtanúja, amely mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

Az eset a 4-6-os villamoson történt 2009. 06. 12-én péntek délután 12 óra 15 perckor (+/- 2 perc), a jármű Budáról Pestre közlekedett. A villamos megállt a Margit-híd budai hídfőjénél (mi már a villamoson tartózkodtunk), az emberek elkezdtek felszállni a villamosra, utolsóként próbált feljutni a villamosra egy középkorú hölgy, egy kerekesszékben ülő lánnyal. Még kb. 5-6 ember tartózkodott lenn, amikor a villamosvezető már elkezdte a felszállásjelző szirénáját beindítani (nyilvánvalóan ennyi idő alatt nem lehetett felszállni a villamosra). Mikor utolsóként a hölgy próbálta feltolni a lányt, a villamosvezető becsukta az ajtót és csak azért nem vágta rájuk az ajtót, mert a hölgy még idejében visszarántotta a széket. (Csak ők ketten maradtak le a villamosról, amelyen még elég sok hely volt).

Számomra az eset felháborító és két dolgot tudok elképzelni:

1. A villamosvezető hölgy (?, a kérdőjel nem véletlen) nem néz a tükörbe és így közlekedik. Ez ugye eléggé veszélyes, ha ilyen emberre van a villamoson utazók, illetve a vele kapcsolatba lépő emberek élete bízva.

2. A villamosvezető belenézett a tükörbe és ezután csukta oda a kerekesszékkel közlekedő lányt és nagy valószínűséggel az édesanyját. Tartok tőle, hogy ez történt, ami véleményem szerint nem emberi viselkedés, megengedhetetlen és következményekkel kéne, hogy járjon. Egy mozgásában korlátozott embert  segíteni kellett volna, nem pedig szánt szándékkal megakadályozni a közlekedését.

Sajnos a villamossal utazó közönség sem volt éppen segítőkész, mivel mindenki felszállt a lány és az őt kísérő hölgy előtt, de ez egy másik történet...

Azért írtam Önöknek, mert bízom benne, hogy ilyen viselkedés a villamosvezető hölgy (?) részéről nem maradhat következmény nélkül és az ügy kivizsgálásra kerül.  A levelet természetesen eljuttatom a BKV panaszirodájába, ügyfélszolgálatára is, a villamos számával együtt, amelyet a villamosvezető fülkén láttam, illetve a villamosvezető hölgy (?) személyleírásával.

A villamosvezető hölgy (?) egyébként, a következő megállónál (a szigeten) egy nagyobb iskolás csoportból 3-4 gyereket nem engedett felszállni, hasonló módon, holott a villamos még mindig nem volt tele, de valószínűleg halaszthatatlanul fontos dolga volt.

Köszönettel és bízva az emberibb viselkedésben

Egy BKV utazó

„Az indulásjelző megszólalása után ne kísérelje meg a fel és leszállást.” A járművek többségén az ajtónál ez olvasható. Az utasok mégis hogyan tartsák be ezt a szabályt, ha a villamosvezetők (főleg a körúton) már a leszállásra sem hagynak időt, mert az ajtó kinyílásával együtt az indulásjelzőt is elindítják. Tehát addig erre a szabályra ne hivatkozzunk, amíg a járművezetők nem adják meg az utasoknak az esélyt a betartására. (szerk.)