BKV-figyelő

2007.05.31-én este kilenc körül felháborító esetnek voltam szemtanúja. A XIV. kerület Szugló u. és a Bosnyák tér között a 3-as villamos vezetője elgázolt egy embert, aki a sínek között kelt át. Nem értem, hogy hogyan.

Egy közlekedési lámpa miatt álldigállt, utána is csak lépésben haladt, mivel már épp megállóba érkezett, lámpái nagy területet világítottak meg. Tény, hogy kereshetett volna az ürge egy gyalogos-átkelőhelyet, de az egész úgy zajlott le, mintha a villamos tudatosan nekiment volna. Mégis, a legszörnyűbb az volt, hogy a sofőr ki se szállt a villamosból, hanem ahogy az emberke lepattant az elülső ütközőről, és oldalra esett, a sofőr szívbaj nélkül továbbment, cserbenhagyva a sérültet anélkül, hogy mentőket hívott volna.

Ez emberi kötelesség, nem beszélve a munkaköri kötelességeiről. Szerencsére a balesetesek és a rendőrök a helyszínen lévő autósok bejelentésére hamar kiérkeztek, leállították a villamosforgalmat, és elfogták az ominózus villamost sofőrjével együtt. Nem tudom mit gondolt, hogy hová menekülhet, ráadásul utasokkal együtt? Azóta se hallok semmit arról, hogy milyen következménye lett ennek az ügynek. Mert ezt már nem lehet azzal magyarázni, hogy jajhátmiisemberekvagyunk.

Üdv, Bejjja

Tisztelt BKV Figyelő!

Rózsa utcai megálló, 244-es busz, 2007. 08. 23. 17.10. A sofőr a megállóban odazárt egy leszálló kismamát a kengurujában levő újszülöttel és el akart indulni (a busz már megmoccant).

Az utasok üvöltöttek, hogy el ne induljon, erre kinyitotta az ajtót, majd kb. 1 mp után ismét becsukta és ismét odacsípte a kismamát és persze megint el akart indulni. Még nagyobb üvöltés ismételt ajtónyitás és a kismama az újszülöttjével szerencsésen megmenekült.

Üdvözlettel: KA.

Sziasztok,


ma reggeli a sztori, BKV-nek is megírom, első esetben rendszámmal, időponttal, stb. Helyszín: Erzsébet híd lehajtója, budai oldalon. Ismeritek: 3 sáv jön le, jobb szélső kanyarodik vissza Gellért  tér felé, kettő megy  egyenesen Attila úton. Előbb említett jobb sávon kanyarodik a piros 7-es alapesetben a Gellért tér felé, ami azért is ésszerű, mert a hídon leválasztott BUSZ sáv megszakítás nélküli folytatása ez a sáv. Buszosunk (Kopasz, 110 kg-os, ülésről lefolyó, ablakon kikönyökölő 30-as pasi), amikor meglátta, hogy  a sávjában 2 autóval előtte egy bicajos teker (az autósok szabályosan mentek a biciklis mögött, mivel a biciklis balra kitett kezével jelezte, hogy  egyenesen menne tovább az Attila úton), átvágott a középső sávba, full gázzal megelőzte a 2 autót, és az időközben középre húzódó biciklist (50-es, értelmiséginek kinéző ember, tök jó túrabicajon) leszorítva (szó szerint!) bevágott a szélső sávba. Biciklisünk kimenekült a sáv szélére, majdnem elesett, az egész autósor megállt. Ha nem figyel a biciklis ilyen komolyan, simán átmegy rajta a barom buszvezető.

Hetente látok ilyen eseteket, és nem értem, miért van az ilyen sofőröknek munkája? Nem lehet elzavarni? Muszáj megvárni, amíg egyszer elcsap valakit?
A kérdés költői.


Időpont: 2007 aug. 24 (ma) 08.10 óra, rendszám (ill. a vezetőfülkén levő szám): XX-XX


Busz Tamás

Helló

Mivel Sasadon dolgozom, de a város másik végében lakom, ezért reggel egy kék túra hosszúságú útvonalon közlekedem minden nap. Ezzel még alapvetően nincs is gond. Aki napi rendszerességgel járja be a Zugló-Sasad tengelyt oda-vissza, az korábban joggal bosszankodhatott, hogy Budáról nincs egyetlen közvetlen járat sem Pestre. A tavalyi metrófelújításkor azonban a Cég rendszerbe állította a 239 gyors jelzésű autóbuszt, ami az Astoriától megy ki gazdagrétre, s valami figyelmetlenség miatt ez a járat a felújítás után is megmaradt.

Alleluja! Magával a járattal nincs semmi probléma, mondjuk, hogy délelőtt 9 és délután 2 között miért nem jár, az számomra rejtély, de mindegy. Az utóbbi két hétben azonban finom kis stiklire lettem figyelmes, és jobban belegondolva más járatoknál is találkoztam már ezzel. A menetrend szerint reggel 6-8 között 10 percenként, azaz 10-kor, 20-kor, 30-kor, stb. kell indulnia a busznak az Urániától. Én úgy számítottam ki a saját indulásomat, hogy elérjem a 6.50-es buszt az Astoriánál, mert akkor még senki nincs rajta, le lehet ülni és még viszonylag gyorsan, átér a Hegylja út-BAH csomópont Bermudaháromszögön. Két hete azonban a 6.50-es busz nem jön. Ma reggel direkt csekkoltam: a 6.40-es szépen időben elindult, a 7.00-ás is (végül ezzel jöttem), de a 6.50-es nem.

A helyzet ugyanez a XVI. kerületben is, a 44, illetve 44A (most már más a számozás még nem jegyeztem meg) járatokkal is. Én nem tudom, hogy egy busz egy fordulón mennyi gázolajat fogyaszt, de ha összeadnánk a városban csak úgy kimaradó járatok el nem fogyasztott üzemanyag mennyiségét, valószínűleg elég tetemes mennyiség jönne ki. Nem vagyok konspiratív alkat, de úgy tudom a vezetőknek menetlapot, kell vezetniük, azaz be kell írniuk, hogy mikor indultak, mikor érkeztek. Ezek a sofőrök az el nem indult járatokra is beírják, hogy mentek, a virtuális tankolást meg hazaviszik marmonkannában? Tudom, hogy kissé bizarr, de ebben az országban minden lehet. A lényeg: a tisztelt BKV, ha már egyszer kiírja a menetrendet, akkor tartsa is, legalább az indulási időpontokat, ha már érkezésire képtelen a forgalom miatt.

Lokki

 Üdv, Figyelő!

Nem friss sztori (már vagy egyéves), de gondoltam, megosztom Veled. Történt egyszer, hogy épp az Akácfa utcába igyekeztem az akkor még 700 Ft-os büntetést befizetni (előrebocsátom, hogy a büntetés oka nem blitz, hanem saját figyelmetlenségem: elfelejtettem, hogy lejárt a bérletem). A BKV-irodában bemutattam a bérletem, mire a hölgy figyelmeztetett, hogy írjam be a diákigazolványom számát. (Általában be szoktam, de mivel aznap vettem a bérletet, még nem tettem meg.) A figyelmeztetés elhangzása után udvariasan kértem egy tollat a hölgytől, mivel nem volt nálam. A BKV-s néni erre gorombán kilökött nekem egy tollat a következő megjegyzés kíséretében:

Mi az, hogy diák, és nincs nála toll?

(Hozzáteszem: nem vicceskedve, hanem elég durván mondta.)

Nem álltam le magyarázkodni a hölgynek, hogy igen, egyetemista vagyok, de miért kötelességem mindig tollat hordani magamnál (a suliban laptoppal szoktam jegyzetelni), és különben sem hiszem, hogy bármi köze lenne hozzá, van-e nálam toll vagy nincs. Különben is nem nagy fáradság 1 percre kölcsözöni nekem egy tollat.

Úgy tűnik, a BKV-s néni számára valódi világszenzációt jelenthettem, ugyanis még a kolléganőjének is átszólt a szomszéd ablakhoz:

Hallod: diák, és nincs nála toll!

Gyorsan beírtam a diákom számát, kedvesen megköszöntem a kölcsön tollat, és azzal az elhatározással léptem ki a BKV-iroda ajtaján, hogy innentől kezdve mindig hordok majd magamnál legalább egy tollat (hiszen az a diáklét velejárója a BKV-s néni szerint). :D

Üdv:

Lulu