Vajon a BKV miért állít vissza forgalomba olyan járművet, amiről tudja, hogy több helyen is összehányták? Miért kell az utasnak elviselni, hogy lassan rosszabb körülmények között utazik, mint az állatok? Meddig kell ezt tűrnünk? Hol a takarító cég? Az elkövetkező napokban ezekre a kérdésekre próbálom megszerezni a válaszokat a BKV-tól.

Tisztelt BKV-figyelő!

Néhány napja, utaztam a BKV BPI-802 frsz. autóbuszán, amin valami embertelen állapot volt. A 2. ajtónál szálltam fel a buszra, ahol már feltűnt, hogy valamit kiöntöttek, mert a por, a kosz egy részen megtapadt, bár az utasok már elhordták egy részét a cipőjükkel. Nem friss kosz volt, olyan 1-2 napos.

Az ajtók bezáródtak, majd a lépcsővel egyvonalban az ajtón egy kis paradicsomdarabot, a lépcsőn 1-2 répadarabot fedeztem fel. Elfordítottam a fejem, mert elkapott a hányinger. Akkor vettem észre, hogy az 1. és a 2. ajtó között az ülés mellett szintén nagy folt díszeleg. Az ülés lábát nézve oda is kiürítette valaki a belének a tartalmát, majd az ajtó felé söpörte, mert a padló egyenes vonalban csíkos volt. 1 négyzetméteren belül a második hányásba botlottam bele.

Szép és jó, hogy a BKV a paraméterkönyvvel nem csak elvett járatokat Budapesttől, hanem adott, és hosszabbított is. Persze minden döntés az utolsó percben született, ezért még 1 hónap elteltével is vannak hiányosságok. a 141-es viszonylatban a Mustár utcában tulajdonképpen még mindig nincs megálló, még egyszerű KRESZ-tábla se jelzi a megálló helyét.

Tisztelt BKV Figyelő!

Mint azt már szeptember 9-én is jeleztem (sőt azóta újból), még mindig nincs megállóhely a 141-es autóbusz Kelenföld felé tartó járatának a Mustár utcai megállójánál. A mellékelt műhold képen, valamint helyszíni fotókon immáron rajzokkal együtt is szeretném a problémát jelezni.

Nagyításhoz klikk a képre

Kékkel jelöltem az egykori 141-es járat vonalát, mely mára a 141A jelölést viseli. Semmi gond nincs is a járattal, megérkezik Kelenföld felől a Mustár utcához, ami a 141A járat végállomása. A piros téglalap jelzi a megállót ahol le lehet szállni, meg persze fel. Ezután a busz megfordul az erre a célra a járat indításakor kialakított fordulóban, majd indul vissza Kelenföldre.

Ilyen volt három hete:

Ilyen lett:

A rackevei HEV Timot utcai megallojabol irok eppen (9:04), miutan a 23-as busz soforje azt mondta, hogy mivel ugyse jutnank el soha a Borarosig a NATOs dugo miatt, itt mindenki szalljon le, mert o most visszafordul. Mar itt kerdojelbe kerekedett az emberek szeme, pedig a slusszpoen meg varatott magara. Felsorakozott szepen kb 150-200 ember a megalloba, var tiz percet, amig a szerelveny felbukkan. Folszakad mindenkibol a megkonnyebbult sohaj, de hiaba, a jarmu egy jo nagyot sikitva, kulonosebben le se lassitva ugy huzott el, mint a vocsok. Ket kerdes: 1. Tenyleg megteheti a buszsofor, hogy dugora hivatkova leszallitva az embereket visszafordul, azt tanacsolva, hogy szalljanak fel egy olyan jarmure, amelyik menetrend szerint meg se all az adott helyen? 2. Tenyleg megteheti a BKV, hogy egy kozlekedesi szempontbol totalis valsaghelyzetben nem all meg a masik jaratarol leparancsolt nehanyszaz embernek?

Udv, P

UPDATE1:

Tisztelt BKV-figyelő!

Közismert, hogy kedvenc tömegközlekedési monopol-szolgáltatónk az élmények széles tárházát kínálja a gyanútlanul utazni vágyók számára. Főszerepben: a biztonsági szolgálat magasan képzett, kulturált munkatársai.

Történt, hogy tegnap (2008.10.06) délután 12:40 körül munkámból adódóan a körútról a Bajza utcába kellett mennem. Autó helyett a kisföldalatti reális alternatívának tűnt. Alá is ereszkedtem a BKV oktogonnál lévő sátáni szentélyébe, hogy utazási vágyamat a sárga vakond gyomrában kellőképpen kiélhessem. Törvénytisztelő polgárként tettem mindezt érvényes bérlettel a zsebemben, hiszen az emberi jóérzés is megkívánja, hogy a létminimumon tengődő BKV-vezetők gyermekeinek szájától ne vonja el blicceléssel az életet jelentő falatokat egy férfiember.

A purgatórium bejáratánál természetesen teljes mellszélességgel jelen voltak korunk cerberusai: azok az egyenruhába öltözött kultuszhívők, akik a "biztonsági szolgálat" álnevet kapták az alvilággal kötött szövetség jutalmául. A jegykezelő automaták előtt(!) jó egy méterrel álló házőrzőnek bemutatom vörös dátumpecséttel ellátott, drága menlevelemet (kelt: az úr 2008. évének szeptember havában, a 27. napon), mely Isten és ellenőr előtt egyaránt tanúsítja, hogy a szentélybe joggal beléphetek. Az őr mordulása után - mely távolról emberi hangra emlékeztetett - előresétáltam, s lassan átadtam magam eme XXI. századi alvilág semmihez sem hasonlítható hangulatának.

Csendes merengésemből egyszerre két esemény riasztott fel: egyrészről a lassan beérkező sárga vakond, másrészről a vállamat nem túl finoman lökdöső második számú cerberus. Kérdő tekintetemre az öregedő "Mr. Biztonsági Szolgálat" a következő felszólítást intézte hozzám:

- mutass valamit!

Első gondolatom az volt, hogy egy rögtönzött néptánc-bemutatóval örvendeztetem meg a produkcióra vágyó alvilági lényt, de ezt kellő gyakorlat hiányában azonnal elvetettem. Felmerült bennem, hogy esetleg egyszerűbb kártyatrükkökkel szórakoztassam, de nem úgy nézett ki ez az egyenruhás kultuszhívő, mint aki vevő rá. Értetlen zavaromat látva konkretizálta igényét az alvilág őrzője:

- jegyedet - mondotta távolról alkoholra emlékeztető lehelettel, miközben a szemében a gonoszság kis szikrája kezdett csillogni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de így, a harmincon jóval túlhaladva számomra valahogy idegen a tegeződő stílus ilyetén használata. Bérletemet ismételten előhalászva ezt meg is említettem az alvilág őrének.

Nem vette jó néven, ezért szinte természetesnek tűnik, hogy pont addig nézegette a bérletemet, amíg a szerelvény ajtajai becsukódtak. Ezután kaján mosollyal a képén, teátrális mozdulattal kívánt "jó utazást", az elhaladó szerelvényre mutatva.